Lajos francia királyi herceg (1682–1712)

1682–1712

Lajos (Versailles, Franciaország, 1682. augusztus 6. – Marly-le-Roi, Franciaország, 1712. február 18.),[1] francia trónörökös, Burgundia hercege, Lajos dauphin és Mária Anna Viktória legidősebb fia, XIV. Lajos francia király unokája. A Kis Dauphin (franciául: le Petit Dauphin) néven vált ismertté, hogy megkülönböztessék édesapjától. Amikor apja 1711 áprilisában elhunyt, ő lett a király elsőszámú örököse, ezzel Franciaország dauphinje. Trónra azonban sosem lépett, mivel még nagyapja életében elhunyt egy a családját sújtó kanyarójárvány következtében, 1712-ben.

Burgundia hercege
Uralkodóház Bourbon
Született 1682. augusztus 6.
Versailles, Franciaország
Elhunyt 1712. február 18. (29 évesen)
Marly-le-Roi, Franciaország
NyughelyeSaint-Denis-székesegyház
1712. február 23.
Édesapja Lajos dauphin
Édesanyja Bajorországi Mária Anna Viktória
Házastársa Savoyai Mária Adelheid
Gyermekei Lajos, Bretagne hercege
XV. Lajos francia király
Rang Fils de France,
Burgundia hercege,
Franciaország dauphinje
Vallása római katolikus
Burgundia hercege aláírása
Burgundia hercege aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Burgundia hercege témájú médiaállományokat.

Életrajza szerkesztés

Ifjúkora, származása szerkesztés

 
A Nagy Dauphin és családja 1687-ben: balra Lajos dauphin, mellette felesége, Mária Anna Viktória dauphine, ölében Berry hercege, elől Anjou hercege, jobbra Lajos, Burgundia hercege

Lajos a versailles-i kastélyban született 1682. augusztus 6-án, Lajos francia dauphin (később a Nagy Dauphin) és Bajorországi Mária Anna Viktória elsőszülött fiaként. Apja az uralkodó, XIV. Lajos francia király és Ausztriai Mária Terézia királyné egyetlen felnőttkort megélt gyermeke volt. Születésekor megkapta a Burgundia hercege (franciául: duc de Bourgogne) címet. A dauphin fiaként és a király unokájaként Fils de France volt, egyúttal apját követően a francia trón második örököse.

Az ifjú Burgundia hercege testvéreivel nőtt fel Versaillesban, Louise de Prie királyi nevelőnő felügyelete alatt. Két öccse volt: Fülöp, Anjou hercege (1700-tól spanyol király), és Károly, Berry hercege. A hercegek a spanyol és osztrák Habsburg-ház dinasztikus, valamint a francia Bourbonok és a spanyol Habsburgok dinasztikus házasságaikból származtak, így mind apai, mind anyai felmenőik közeli rokoni kapcsolatban álltak egymással, több esetben első- és másod-unokatestvérek voltak. Lajos nyolc éves korában, 1690-ben elvesztette édesanyját, apjával, akit megvetett életvitele miatt, sosem került közeli kapcsolatba.

Házassága szerkesztés

 
Portré a Burgundi herceg és Savoyai Mária Adelheid 1697-es házasságáról.

Tizenöt esztendős korában, Lajost összeházasították kettős másod-unokatestvérével, Mária Adelheid savoyai hercegnővel, aki II. Viktor Amadé, Savoya hercege (később szárd–piemonti király) és Anne Marie d’Orléans legidősebb leánya volt. Az eljegyzésre a torinói békeszerződés részeként került sor, ami a pfalzi örökösödési háborún belül kirobbant francia–savoyai konfliktust zárta le (1696. szeptember 15.). A házassági szertartásra 1697. december 7-én, egy nappal a hercegnő tizenegyedik születésnapját követően, a versailles-i kastélyban került sor.

A frigyet Mária Adelheid fiatal kora okán még néhány évig nem hálták el. Végül 1704-ben megszületett első fiuk, Lajos, akit további két szintén Lajos névre keresztelt fiúgyermek követett: Lajos, Bretagne hercege (1707) és Lajos, Anjou hercege (1710). Első gyermekük még az egy éves kort sem élte meg, 1705. április 13-án elhunyt. Második fiuk a családjukat később tragikus módon sújtó kanyarójárvány következtében vesztette életét mindössze öt esztendős korában 1712-ben. Legkisebb gyermekük volt az egyetlen, aki megélte a felnőttkort – belőle lett a későbbi XV. Lajos király.

Politikai és katonai pályája szerkesztés

 
Hyacinthe Rigaud portréja Burgundia hercegéről az 1700-as évekből (versailles-i kastély)

1702-ben, húszéves korában nagyapja, XIV. Lajos király behívta a Királyi Államtanácsba (Conseil d’en haut), ahol részt vehetett a legfontosabb államügyek tárgyalásában. Itt beavatták az egyházzal, a diplomáciával és a hadsereggel összefüggő államtitkokba is. Apját korábban csak harmincéves korábban hívták be.

1708-ban, a spanyol örökösödési háború idején az akkor huszonhat esztendős Lajos herceget a flandriai hadszintérre küldték, az ott állomásozó francia seregek parancsnokának. Mellette tanácsadóként távoli rokona, IV. Henrik francia király egyik törvénytelen leszármazottja, a tapasztalt Louis Joseph, Vendôme hercege szolgált, aki korábban az ország marsallja is volt. A velük szemben felsorakozott császári és brit csapatokat Savoyai Jenő és John Churchill, Marlborough hercege vezette.

Lajos és Vendôme hercege között folyamatos bizonytalanság uralkodott azzal kapcsolatban, hogy kinek az utasításait kövesse a hadsereg. Ez több esetben késésekhez vezetett, mert a döntéseket a királyhoz kellett vinni elbírálni. Az üzenetek lassú áramlása a front és Versailles között a francia sereg tétlenségét eredményezte, ami az oudenaarde-i csatában csúcsosodott ki: Vendôme herceg tanácsa ellenére Lajos herceg ütközetet erőszakolt ki, ami végül 1708. július 11-én a franciák súlyos vereségével zárult. Ez később Lille ostromához vezetett, ami lehetővé tette a szövetséges csapatok számára, hogy behatoljanak Franciaország területére.

Lajost politikailag a királlyal és az abszolút monarchia rendszerével szemben kritikus személyek befolyásolták. A körülötte szerveződők körét „Burgundi frakció” néven emlegették a kortársak. Ezt a kört többek között korábbi tanítója, François Fénelon, továbbá korábbi magas rangú tisztviselők, mint Paul de Beauvilliers, Saint-Aignan hercege, Charles Honoré d’Albert, Luynes hercege, valamint a híres francia történelmi emlékiratok szerzője, Louis de Rouvroy, Saint-Simon hercege alkották. A céljuk az volt, hogy a király és a népe közé főnemesi tanácsnokokat iktassanak be, amelynek tagjai önmagukat a nép kizárólagos képviselőiként határozzák meg. A központi királyi hatalom számos jogosítványát a tartományok uraira ruházták volna. Lajos herceg – ha király lett volna – ebből az ideológiai környezetből, ezekkel a támogatókkal lépett volna a trónra.

Halála és a trónöröklés szerkesztés

 
Burgundia hercegének és családjának rezidenciája, egyben haláluk helyszíne: a Versailles szomszédságában található Château de Marly. A kastélyt a francia forradalmat követően, 1800 körül lebontották

Lajos apja, a Nagy Dauphin, aki a trón elsőszámú örököse volt, 1711. április 14-én, himlő következtében elhunyt. Franciaország dauphinje ezzel Lajos herceg lett. Új rangját azonban nem viselhette sokáig: 1712. február elején felesége kanyarós lett, majd február 12-én meghalt. Lajos, aki nagyon szerette feleségét, végig mellette volt a betegség lefolyása alatt, így ő maga is megfertőződött. Hat nappal később, február 18-án, huszonkilenc esztendősen végül belehalt a betegségbe. Rajtuk kívül mindkét fiuk is megfertőződött: Lajos, Bretagne hercege március 8-án vesztette életét, míg legkisebb gyermekük, Anjou hercege, egyedüliként a családban, túlélte a fertőzést.

Ekkor XIV. Lajos már hetvennégy éves volt, egyetlen egyenesági leszármazottja és elsőszámú örököse pedig a kanyarót túlélő dédunokája, a két esztendős Anjou hercege lett. Mivel úgy vélték, hogy a gyenge egészségű herceg túlélési esélyei csekélyek, így egy potenciális örökösödési válság kirobbanásától tartottak.

Burgundia hercegének halálával ráadásul a „Burgundi frakció” reményei a reformok bevezetésére is szertefoszlottak, tagjai pedig a következő években természetes úton szintén elhaláloztak. Ugyanakkor a frakció egyes elképzeléseit Orléans hercege – aki XIV. Lajos halálát követően (1715. szeptember 1.), a királlyá koronázott kiskorú XV. Lajos mellett régensként vezette az országot –, a gyakorlatba is átültette. A régence kezdeti szakaszában a minisztériumokat egy-egy arisztokratákból álló tanács váltotta fel. Azonban a főnemesek rendszeres mulasztásai, alkalmatlanságuk, valamint egymás közti civódásaik a rendszer bukásához vezetett, majd 1718-ban visszatértek az abszolutista berendezkedéshez.

Gyermekei szerkesztés

Gyermeke Született Elhunyt Megjegyzés
1. Lajos királyi herceg 1704. június 25. 1705. április 13. Bretagne hercege, kisgyermekként elhunyt.[2][3]
2. Lajos, Bretagne hercege 1707. január 8. 1712. március 17. Fivére után megkapta a Bretagne hercege címet. Apja halálát követően dauphin lett, ám szüleitől ő is elkapta a kanyarót, így öt éves korában ő maga is elhunyt.[4]
3. XV. Lajos francia király 1710. február 15. 1774. május 10. Anjou hercege. Fivérét követően vált az ország trónörökösévé, majd 1715-ben az ország királyává. Leszczyńska Máriával való házasságából tizenöt gyermeke született, valamint szeretőitől számos törvénytelen gyermeke is származott.[5]

Forrás szerkesztés

  1. Duke Louis of Burgundy (angol nyelven) (html). Geni.com
  2. Anselm de Guibours. Histoire généalogique et chronologique de la maison royale de France, 3rd (francia nyelven), Paris: La compagnie des libraires (1726) 
  3. Duke Louis de Bourbon (angol nyelven) (html). Geni.com
  4. Duke Louis de Bourbon (angol nyelven) (html). Geni.com
  5. King Louis De Bourbon, XV (angol nyelven) (html). Geni.com

Irodalom szerkesztés

  • Henri Druon: Le duc de Bourgogne et ses frères in: Histoire de l’éducation des princes dans la maison des Bourbons de France, 2. kötet, Párizs, 1897.
  • Jules Michelet: Louis XIV et le Duc de Bourgogne, in: Histoire de France, 16. kötet, Párizs, 1879.
  • Nicolas Louis Achaintre: Histoire généalogique et chronologique de la maison royale de Bourbon, 2. kötet, Kiadó Mansut Fils, Paris, 1825.
  • Michel Antoine: Louis XV, Fayard, Párizs, 1989.
  • Claude Dufresne: les Orléans, Criterion, Párizs, 1991.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

 
Lajos, Burgundia hercege
Bourbon-ház (Capeting-dinasztia)
Született: 1682. augusztus 6. Elhunyt: 1712. február 18.
Előző
Lajos,
a Nagy Dauphin
Franciaország dauphinje
1711. április 14. – 1712. február 18.
Következő
Lajos,
Bretagne hercege