Landnámabók
A Landnámabók (kiejtése kb.: lantnaumaˌpouk, magyarul „A honfoglalás könyve”, gyakran Landnáma-nak rövidítve) az izlandi honfoglalás koráról szóló középkori izlandi kézirat. Ez a munka Izland történetének kutatása szempontjából természetesen rendkívül értékes forrás. A könyv tartalmazza a betelepülők – nagyrészt norvégiai eredetű vikingek – genealógiai adatait, az általuk birtokba vett területek határait és sok más értékes tényt és megfigyelést. Szerzői és később másolói, átdolgozói azonban történeti tudatossággal, saját szempontjaikból írták a művet, illetve annak változatait, és ezt a forráselemzés során figyelembe kell venni.
A sagáktól eltérően azonban, amelyek egyébként tényeikben gyakran a Landnámabókra támaszkodtak,[1] a könyv célja elsősorban a történelmi adatok rögzítése volt, nem pedig a szórakoztatás.
Szerkezete szerkesztés
A könyv öt részre és több mint száz fejezetre oszlik. Az első rész Izland megtalálását írja le, és szól a legkorábbi telepesekről. Később azonban a könyv az időrendet elhagyva az ország területének akkori felosztása, az országnegyedek és az óramutató járása szerint haladva, nyugatról kezdve és délen fejezve be veszi számba a letelepülőket. Több mint 3000 személyt és 1400 települést (tanyát) említ a munka.
Minden telepes esetében közöl egy rövid genealógiát és gyakran szerepeltet anekdota-szerű történeteket is az egyes családokról, ősökről és leszármazottaikról. Az eredeti telepesek sorában a Landnámabók 435 férfit sorol fel, legtöbbjüket Izland északi és délnyugati partjai közeléből.
A Landnámabók eredeti verziója nem maradt fenn. Feltételezik, hogy az a 11. században keletkezett és szerzője vagy legalább egyik társszerzője Ari Þorgilsson (1068–1148) volt.
Fennmaradt változatok szerkesztés
A Landnámabók öt középkori verzióban maradt fenn.
- A legkorábbi változat, a Sturlubók Sturla Þórðarson (1214–1284) műve, valószínűleg 1275 és 1280 között keletkezett, és az egyetlen teljes példány.
- A második a Hauksbók, Haukr Erlendsson († 1331) állította össze 1306 és 1308 között, de nem maradt fenn az egésze.
- A harmadik a Melabók, ami valószínűleg a melari illetőségű Snorri Markússon (1313) nevéhez fűződik. Csak töredékeiben marad meg, de valószínűleg ezek a töredékek állnak a legközelebb az eredeti szöveghez.
- A Melabók részei találhatók meg a Þórður Jónsson (Hítardalur) teológus által készített Þórðarbók című könyvben, a Landnámabók 17. századi kiadásában.
- A Skarðsárbók 1636-ban készült, Björn Jónsson állította össze, aki munkájához a Sturlubók és a Hauksbók korábbi kiadásait használta fel.
A Hauksbók epilógusában annak szerzője, Haukr további régi változatokat is felsorol, amelyek azonban nem maradtak fenn. Azt is leírja, hogy az ős-Landnámabókot Ari Þorgilsson és Kolskeggr Asbjarnarson készítette 1100 körül. Egy elveszett, Styrmisbók-nak nevezett változatról leírja, hogy azt Styrmir Kárason († 1245) alkotta 1220 körül, és az közeli rokonságban áll a Melabók-kal.
A kézirat egy példánya megtalálható az Izlandi Tanulmányok Árni Magnússon Intézetében.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Dag Strömbäck: Sejd och andra studier i nordisk själsuppfattning. Hedemora 2000. ISBN 91-7844-318-0
Források szerkesztés
- Islands Besiedlung und älteste Geschichte. Übertragen von Walter Baetke. Neuausgabe mit einem Nachwort von Rolf Heller. Diederichs, Düsseldorf u. a. 1967, (Thule Bd. 23). (németül)
- Jón Jóhannesson: A history of the Old Icelandic commonwealth. Íslendinga saga. University of Manitoba Press, Winnipeg 1974, (University of Manitoba Icelandic studies 2). (angolul)
- Rudolf Simek, Hermann Pálsson: Lexikon der altnordischen Literatur. Kröner, Stuttgart 1987, ISBN 3-520-49001-3, (Kröners Taschenausgabe 490), S. 222–223. (németül)
További információk szerkesztés
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Landnámabók című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.