Latin négyzet

(Latin-görög négyzet szócikkből átirányítva)

A latin négyzet egy n × n-es táblázat, amelynek soraiban és oszlopaiban n különböző elem (szimbólum) szerepel oly módon, hogy ezek mindegyike minden sorban és minden oszlopban pontosan egyszer fordul elő. Példák másod-, harmad- és negyedrendű latin négyzetre:

4×4-es kirakós

Itt pedig az arab számjegyek egy 10×10-es latin négyzetben:

10 x 10 Lateinisches Quadrat
10 x 10 Lateinisches Quadrat

Az elnevezés Leonhard Eulertől származik, aki latin betűket használt szimbólumokként.

A latin négyzet redukált, normalizált vagy standard alakú, ha első oszlopa és első sora megfelel a természetesen rendezett sorrendnek. A fenti háromszor hármas táblázat ilyen.

A véges csoportok, sőt a kvázicsoportok Cayley-táblái is latin négyzetet adnak.

Definíciója

szerkesztés

Az n × n-es vagy n-edrendű latin négyzet egy olyan n-edrendű   négyzetes mátrix, amelynek   elemei az   szimbólumok közül kerülnek ki és minden sora/oszlopa az   elemek egy permutációja.

Példák kis latin négyzetekre:

 
 
 

Ezek rendre a következő csoportok Cayley-tábláit reprezentálják:

  • az egyelemű csoport
  •  , kételemű ciklikus csoport
  •  , háromelemű ciklikus csoport
  •  , Klein-csoport
  •  , négyelemű ciklikus csoport
  •  , ötelemű ciklikus csoport
  • egy ötelemű kvázicsoport

Redukált és izotóp latin négyzetek

szerkesztés

 

Egy latin négyzetből akár a sorok, akár az oszlopok cseréjével, permutálásával ugyancsak latin négyzetet kapunk. A szimbólumok cseréje, permutálása szintén megtartja a definíció feltételeit. Az így kapott latin négyzeteket izotópoknak nevezzük, s ez az izotópia ekvivalencia osztályokba sorolja az összes azonos rendű elrendezést. Egy osztály reprezentálására azt a latin négyzetet választhatjuk, aminek első sorában és első oszlopában az   elemek eredeti sorrendben vannak: Redukált vagy normalizált latin négyzet.

 

Ez az elrendezés bármelyik latin négyzetből kiindulva az oszlopok és a sorok cseréjével elérhető. Megfordítva, egy redukált latin négyzetből sor-oszlop permutációkkal előállítható az összes izotóp négyzet és csak ezek. A redukált n × n-es latin négyzetek   számából az összes n × n-es latin négyzet   száma meghatározható:

 .

Néhány n-re ezek az értékek:

n 1 2 3 4 5 6 7
L(n) 1 1 1 4 56 9408 16942080
N(n) 1 2 12 576 161280 812851200 61479419904000

Nem ismerünk azonban olyan egzakt képletet, amivel a redukált négyzetek   száma meghatározható. A legjobb alsó és felső becslés (Lint és Wilson):

 ,

de ezek nagy n-re nagymértékben eltávolodnak, „szétnyílik az olló”. Csak 1981-ben sikerült Szmetanjuknak bizonyítania, hogy a latin négyzetek száma n növekedésével együtt szigorúan növekszik.

Eredete, alkalmazása

szerkesztés

A „latin négyzet” elnevezés Leonhard Eulertől származik, aki az elrendezés vizsgálatánál latin betűket használt a táblázat elemeiként. Euler több más vizsgált problémához hasonlóan matematikai fejtörőként is megfogalmazta az elrendezés egyik megoldhatatlan problémáját: „A 36 tiszt problémáját”.

A latin négyzet mint elrendezés, fontos szerepet játszik olyan kísérletek tervezésénél, amelyekben bizonyos hatások (öntözés, műtrágya, kezelési módszer, gyógyszer, takarmány stb.) együttes alkalmazásai képezik a vizsgálat tárgyát. A latin négyzet-elrendezés biztosítja az összes lehetséges kombináció kiválasztását és a kísérlet mellékhatásainak kiszűrését. Matematikán belül a kombinatorika, a véges geometria és a csoportelmélet területén, a hírközlésben a hibajavító kódok készítésénél használják.

A 19. századtól a kombinatorika több más feladatához (15-ös kombinet, átkelések, Euler-gráfok stb.) hasonlóan népszerű volt. Napjainkban a japáni eredetű szudoku és a KenKen is erre a feladatra épül. Az Interneten számos online puzzle is a latin vagy a latin-görög négyzetek előállítását tűzi ki célul. Egy részben kitöltött négyzet befejezése NP-teljes feladat.

A latin négyzet megjelenik a Kanadai Statisztikai Társaság (Statistical Society of Canada) címerében[1] és a Nemzetközi Biometrikus Társaság (International Biometric Society) logójában is.[2]

Latin-görög négyzet, ortogonalitás

szerkesztés

Két azonos rendű   és   latin négyzetet egyesíthetünk oly módon, hogy az azonos helyen álló elemeikből képzett rendezett párokat helyezzük el a   mátrix megfelelő helyére:  .

 

Ha a   mátrix olyan, hogy az   szimbólumokból képezhető   számú rendezett pár mindegyike pontosan egyszer fordul elő a táblázatban, akkor az   és   latin négyzeteket ortogonálisnak, a   kompozíciójukat pedig latin-görög négyzetnek vagy Euler-négyzetnek nevezzük. Az előbbi elnevezést maga Euler használta, mivel a vizsgált ortogonális pár egyikében az elemeket latin betűkkel, a másikban görög betűkkel jelölte.

 

Története

szerkesztés

Első ismert előfordulásai az első ezredforduló körüli évekből származó hindi és arab érmékről, amulettekről, szőttesekről, mozaik-padlókról ismertek. Vegyesen fordulnak elő a bűvös négyzetek, bűvös körök és más hasonló, varázserejűnek tartott elrendezésekkel együtt, amelyeknek a gyökerei az ókori szám-misztikára vezethetők vissza. Első irodalmi említése Ahmed ibn’Ali ibn Juszuf al-Buni (meghalt i. sz. 1225-ben) könyvében (Shams al-Ma’arif al-Kubra) található. Az elrendezéssel kapcsolatos hiedelmekre jellemzőek a közölt példákban szereplő elemek : a hét napjai, a bolygók neve, az alkímia néhány eleme stb.

Az Európába áramló keleti tudomány magával hozta a mágikus elrendezések „elméletét”. A 13. században Ramón Lull spanyol filozófus és mágus műveiben jelennek meg az átvett és az általa konstruált latin, latin-görög és bűvös négyzetek, háromszögek, körök s egyéb varázserejű elrendezések.

Első igazi tudományos előfordulása, pontosabban alkalmazása egy francia agronómushoz köthető. Francois Cretté de Palluel 1788-ban nyújtotta be értekezését Memoires d’Agriculture d’Economie et Domestique címmel a Societé Royale d’Agriculture á Paris–nak. Ebben beszámol egy takarmányozási kísérletről, amit az ország négy különböző vidékén (G1-Île-de-France, G2-Besançon, G3-Champagne, G4-Pikárdia) végzett. A kísérleti állatoknál négyféle takarmányozást (T1-burgonya, T2-takarmányrépa, T3-cukorrépa, T4-vegyes szemestakarmány) alkalmazott. Az állatok 2, 3, 4 és 5 hónapi súlynövekedéséből állapította meg az optimális takarmányt. A helyek és időtartamok eloszlásának megfelelő kombinációjával biztosította ezek szisztematikus hatásának közömbösítését. A munkájában magát a táblázatot nem rajzolta meg, csupán a kísérlet dokumentációjából rekonstruálható az alábbi elrendezés, ahol a mezőkben a hónapokban mért időtartamok szerepelnek:

Hónap T1 T2 T3 T4
G1 2 5 4 3
G2 3 2 4 4
G3 4 3 2 5
G4 5 4 3 2

Euler is nagyjából ebben az időben foglalkozott a problémával, ami általa került a matematikusok látókörébe. A híressé vált „36 tiszt” problémát 1779-ben fogalmazta meg a Szentpétervári Tudományos Akadémia számára és 1782-ben tette közzé Recherches sur une nouvelle espèce de quarrés magiques címmel.

A 36 tiszt problémája

szerkesztés

A feladat a következő: Egy díszszemlén a részt vevő 6 ezredből 6–6 különböző rendfokozatú tiszt vezénylésével kirendelt alegységeket úgy kell egy  -os négyzetben elrendezni, hogy minden sorban és minden oszlopban a tiszti rendfokozatok és az ezredek pontosan egyszer forduljanak elő.

A feladat általánosságban is egyszerűen megfogalmazható: Elkészítendő egy n × n-es latin-görög négyzet vagy keressünk ortogonális párokat n-edrendű latin négyzetek között. Euler szerint n=6 esetén a feladatnak nincs megoldása. Általánosabban azt sejtette, hogy ha  , vagyis ha   alakú, akkor nincs megoldás. A legkisebb ilyen szám n=2, amire a sejtés a kevés lehetőség miatt direkt módon igazolható. A „36 tiszt problémájá”-ban szereplő n=6-ra csak 1900-ban talált bizonyítást Gaston Tarry. (Le problème des 36 officiers, C. R. Assoc. Franc. Av. Sci. 29, 1900, 170-203.). Azóta az általános esetről szóló Euler-féle sejtést Parker, Bose és Shrikhande megcáfolták, és kiderült, hogy n= 2 és 6 kivételével mindig létezik latin-görög négyzet.

A feladat n=4-re a következő pasziánszból ismert: A francia kártya négy színéhez (ezredek) tartozó négy különböző értékű (rendfokozatok) lapját kell egy 4 × 4–es alakzatban elrendezni úgy, hogy soronként és oszloponként se a színek, se a figurák ne ismétlődjenek. (A lehetséges elrendezések száma 16!= 20 922 789 888 000, és ebből csak 576 helyes.) Hasonlóan szórakoztató kirakóst kapunk öt különböző színre festett és öt különböző szimbólummal (pl. betűkkel) feliratozott zsetonokból.

További információk

szerkesztés
  1. Archivált másolat. [2009. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 12.)
  2. [1]
  • Kárteszi Ferenc: Bevezetés a véges geometriákba, Akadémiai Kiadó, Budapest 1972 (Disquisitiones Mathematicae Hungaricae 3)
  • Reinhardt, F. – Soeder, H.: SH atlasz-Matematika, Springer-Verlag, 1993
  • Ribnyikov, K. A.: A matematika története, Tankönyvkiadó, 1968
  • Sain Márton: Matematikatörténeti ABC, Nemzeti Tankönyvkiadó - Typotex, 1993
  • Andersen, Lars Døvling: The history of latin squares, Aalborg University, Dánia 2007