A Leclanché-elem a legismertebb galvánelem-típus, melyet Georges Leclanché francia kémikus 1866-ban készített el.

Leclanché-elem

KialakításaSzerkesztés

Egy üvegserlegben helyezik el a szénrúdból készített pozitív elektródot. A negatív elektródja cinkrúd. Az edényt tömény szalmiáksó oldattal töltik fel. Mivel a szénelektródon működés közben hidrogéngáz fejlődik, ami káros az elem működésére, ezért a szénrudat barnakőporral veszik körbe. Ez a por megköti a keletkező hidrogéngázt. A port a szénrúddal együtt egy mázolatlan (porózus) agyaghengerbe teszik. A pozitív elektróda körüli kivirágzás (sókiválás) elkerülésére paraffinnal vonják be az a barnakőpor felszínét. Az elektrolit párolgását úgy akadályozzák meg, hogy a felszínére olajat vagy petróleumot öntenek.

A szárazelem is egy célszerűen kialakított Leclanché-elem.

TulajdonságaiSzerkesztés

  • Üresjárati feszültsége 1,5 volt.
  • Belső ellenállása 1 ohm.