Lengyel József (lelkész)

Lengyel József (Tiszaszőlős, 1770. március 31. – Szalacs, 1822. március 15.) tanár, református lelkész, egyházi zeneszerző.

Lengyel József
Született	1770. március 31. Tiszaszőlős
Elhunyt	1822. március 15. (51 évesen) Szalacs
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zeneszerző költő református lelkész tanár
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpálya

Tanulmányait Tiszaszentimrén kezdte és Debrecenben folytatta, a Református Kollégiumban, ahol 1785 tavaszán végzett. 1786 októberétől 1787 júniusáig a német nyelv kedvéért Aszódon időzött, majd visszatért Debrecenbe, ahol 1795 tavaszától őszéig (Csokonai pere alatt is) széniorságot viselt a kollégiumban.

Innen külföldre ment, 1796-tól Göttingenben gyarapította ismereteit, míg 1798 januárjában visszatért Debrecenbe a bölcsészet tanárának, ahonnan az Immanuel Kant által megteremtett német idealizmus avagy kantianizmus terjesztése miatt elüldözték.

1802-ben lelkésznek ment Nagyszalontára, majd 1809-ben Nagyváradra, végül 1813-ban Szalacsra. 1817-től két évig az érmelléki egyházmegye jegyzője, 1819-től helyettes esperese volt.

Az énekköltés és prédikáció-írás területén fejtett ki munkásságot. A korában készült énekeskönyv 38 eredeti és 2 Kleistból fordított énekét tartalmazta, melyek közül a jelenleg is használtban van 23 ének.

Egyéb művei

• Közönséges vasárnapi prédikációk (2 kötet), Debrecen, 1828
• Innepi és különös alkalmatosságokra való prédikációk, Debrecen, 1828

Források

• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 26.)
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.