Lengyel Miklós (teológus)

Szakállosfalvi Lengyel Miklós (Bököny (Szabolcs vármegye), 1802. december 5. – Eger, 1889. október 10.) római katolikus pap, teológiai doktor, választott püspök, nagyprépost.

Lengyel Miklós
Született	1802. december 5. Bököny
Elhunyt	1889. október 10. (86 évesen) Eger
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	teológus katolikus pap egyházi író
Tisztsége	püspök
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Bökönyben született, ahol apja görögkatolikus pap volt; a gimnáziumot Debrecenben és Miskolcon végezte. 1819 szeptemberében felvették az egri papnevelő intézetbe, ahol a bölcseletet hallgatta, majd Bécsben a teológiát. Ezután Frimm János káptalani követ mellett volt a pozsonyi országgyűlésen. 1826. március 9-én áldozópappá szentelték fel; egy évig káplán volt Makláron, majd a Foglár-féle intézet aligazgatója, hittanulmányi felügyelő és teológiai helyettes tanár lett. 1828-ban Pyrker László érsek kinevezte udvari papjává, ezt követően 1830-ban az egyházi jog és történelem tanára lett. 1834-ben teológiai doktor lett Bécsben, 1836-ban pedig a pesti egyetem megválasztotta tagjává. 1843-ban lett tari, 1847-ben nagykállói plébános, 1851-ben egri kanonok (már előbb szabolcsi főesperes), 1856-ban orodi prépost, 1863-ban pankotai, 1866-ban székesegyházi főesperes, 1870-ben kisprépost, 1873-ban érseki helyettes és nagyprépost, végre dulcignói választott püspök és a főrendiház tagja. Állásának jövedelméből sokat fordított jótékony célokra (ilyen a 3000 forintos egyházi irodalmi), számos egyházi fölszerelést vásárolt, és az egri székesegyház Mária-kápolnáját pazar fénnyel felújította. Diszpolgára volt Budapestnek, melynek a Kerepesi úton fennálló Zengőszobrot adományozta.

Költeménye a Szépliteraturai Ajándékban (1823. Bánatos könycseppek b. Fischer István egri érsek hamvaira, kézirata a Magyar Nemzeti Múzeumban).

Munkái

• Oratio quam pro delicatione et consecratione novae Basilicae Agriensis concinnavit. Agriae, 1837.
• Zengzet a Bold. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása kihirdetése ünnepére. Uo. 1855.
• Isten iránti szeretet példája Szt. István, ki által nagygyá lőn mint fejedelem, szentté mint keresztény. Fejtegette a dicsőült ünnepén aug. 20. 1858. a budai vártemplomban. Pest, 1858.
• Jézus valóságos Isten. Fejtegeté és hirdeté az 1861. nagybőjt alatt az egri főszentegyházban Eger, 1864.
• Szózat a 48-ik honvédzászlóalj zászlójának felszentelési alkalmára. Uo. 1872.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.   [1]