Leuktrai csata

Thebes győzelme Spárta ellen i.e 371-ben

A leuktrai csata ütközet volt Kr. e. 371-ben a boiótiai Leuktra falu közelében, amelyben Thébai döntő vereséget mért a támadó spártaiakra, örökre véget vetve Lakedaimón (Spárta) görög hegemóniájának és előkészítve a terepet a makedón nagyhatalom felemelkedése számára. A thébai Epameinóndasz győzelme a lakón király Kleómbrotosz ellen szétzúzta a spártaiak legyőzhetetlenségébe vetett hitet, Thébai ezzel kivívott túlsúlya a görög politikában azonban rövid életűnek bizonyult.

Leuktrai csata
KonfliktusA Peloponnészoszi háború utáni konfliktusok
IdőpontKr. e. 371
HelyszínLeuktra, Boiótia, Görögország
EredményDöntő thébai győzelem
Szemben álló felek
ThébaiSpárta
Parancsnokok
EpameinóndaszI. Kleómbrotosz
Szemben álló erők
6000-7000 hoplita és 1500 lovas10 000-12 000 hoplita és 1000 lovas
Veszteségek
Nincs róla adatkb. 2000 ember
Térkép
é. sz. 38° 15′ 53″, k. h. 23° 10′ 27″Koordináták: é. sz. 38° 15′ 53″, k. h. 23° 10′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Leuktrai csata témájú médiaállományokat.

Előzmények

szerkesztés

A Kr. e. 4. század elején Spárta és Thébai ismételten politikai és katonai konfliktusokba kerültek egymással, mivel Thébai befolyása kiterjesztésén dolgozott miközben Lakedaimón a peloponnészoszi háborúban megszerzett görög hegemónia fenntartásáért tett erőfeszítéseket. A leuktrai csatához közvetlenül vezető politikai fejlemények azzal indultak, hogy a Thébai ellenőrizte Boiótia egyes városai Spártához fordultak, hogy kivívhassák függetlenségüket. Lakedaimón azt követelte Thébaitól, hogy szerelje le megszálló seregeit, amit a thébaiak visszautasítottak. Kleombrotosz spártai király erre tízezer hoplitából és ezer lovasból álló seregét Phókiszból Boiótiába vezette. Plutarkhosz szerint a tét nem volt kisebb, mint Thébai léte: Olyan veszélybe kerültek ekkor a thébaiak, mint soha azelőtt, mert azzal a nyílt fenyegetéssel kellett szembenézniük, hogy széttelepítik őket - írta.[1]

Kleombrotosz nem a megszokott utat választotta Thébai felé, hanem Thiszbé hegyein vonult keresztül, és mielőtt még a Thébaiak erre rájöttek volna, elfoglalta Kreuszisz erődjét és elfogott 12 thébai hadihajót. Itt állta a mintegy 11 ezer hoplitából és ezer lovasból álló lakedaimóni sereg útját Epameinóndasz 6-7000 nehézgyalogosa és 1500 lovasa. Bár a thébaiak kevesebben voltak, Epameinóndasz elfogadta a csatát.

A csata kezdetén a spártai zsoldos peltaszták (könnyűgyalogosok) visszaszorították a thébaiak boiótiai segédcsapatait. Az ezt követő lovassági összecsapásban azonban a thébaiak kerekedtek felül. A lovasok visszavonulása megakadályozta, hogy Kleombrotosz nehézgyalogosai átkarolják a kisebb létszámú thébaiakat, és a spártaiak sorai is összezavarodtak. Mielőtt még rendezhették volna a sorokat, megtámadta őket Pelopidasz kis létszámú elitegysége, a Szent Csapat, és még nagyobb zavart okozott.

A csatában, amint szokásos volt, a lakedaimóniak legjobb csapataikat a jobbszárnyon helyezték el, az ideális szélesség-mélység aránynak gondolt 8-12 sorban. A nehézgyalogos phalanx azért a jobb oldalon kapott helyet a hadrendben, mert a pajzsot, a hoplont bal kézben tartották, a bal oldali harcost védve, így a formáció jobb oldala mindig kevéssé védett maradt. Epameinóndasz szakított a hagyománnyal: a bal szárnyra állította a lovasságot és a nehézgyalogosokat, akiket 50 soros mélységbe rendezett és ezt a tömeget küldte előre, hogy áttörje a kevésbé mély lakón phalanxot, miközben a jobb szárnyra állított gyengébb segédcsapatok kisebb mélységű lépcsőformációban hátramaradtak.

A legyőzhetetlennek gondolt spártai phalanx nem állta a sokkal mélyebb thébai tömeg támadását. Miközben a spártaiakat visszaszorították, mintegy 1000 embert veszítettek, köztük 400 spártai polgárt, és meghalt a király is. Mire a hátramaradt thébai középhad és jobbszárny az ellenség közelébe ért, a spártai jobbszárnyat már legyőzték, így peloponnészoszi segédhadaik is megfutottak. Amikor megérkeztek a thébaiakat erősítő pherai Iaszón thesszáliai csapatai, az Arkhidamosz vezette spártai erősítés már nem vállalkozott újabb csatára és a thébaiak sem kezdtek újabb támadásba.

Jelentősége

szerkesztés

A csata nem csupán a görög és az európai történelem számára hozott fordulópontot, Epameinóndasz sikere a katonai taktikában is forradalmi változást idézett elő: a phalanxharc története során első ízben alkalmazta az ellenség legfontosabb pontjára lesújtó koncentrált erő taktikáját és ezzel megalapozta a modern hadviselés helyi túlerőről szóló elvét.

Lehetséges, hogy Epameinóndasz honfitársa, Pagondasz hasonló manővereinek mintájára cselekedett, amelyet az a délioni csatában alkalmazott. A taktika nagy hatást gyakorolhatott arra, ahogy a későbbiekben II. Philipposz makedón király - aki Thébaiban tanult és élt egy ideig - kifejlesztette saját nagy hatékonyságú taktikáját és csapatainak fegyverzetét. Mindezt még magasabb szinten fia, Nagy Sándor fejlesztette tovább.

Források és szakirodalom

szerkesztés
  • Kertész István: Ókori hősök, ókori csaták, Tankönyvkiadó. Budapest, 1985. ISBN 9631803732
  • Hegyi–Kertész–Németh–Sarkady: Görög történelem, Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 9633897998
  • Németh György (szerk.): Görög történelem szöveggyűjtemény, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 9633894565