A később leventepernek elnevezett eljárást 1920 tavaszán folytatták Temesváron a megszálló román hatóságok a Bánság felszabadítására szövetkező kamasz fiatalok ellen.

Előzmények szerkesztés

Az első világháború után a Bánság helyzete, Románia és Szerbia átfedő területigénye bizonytalan volt. Ebben a helyzetben kiáltotta ki Róth Ottó a Bánáti Köztársaságot (1918. október – 1919. január), amit szerb megszállás, a francia gyarmati hadsereg bevonulása, majd 1919 augusztusától román megszállás követett.

1919 novembere és 1920 januárja között temesvári polgárcsaládok kamasz gyermekei – főként a Temesvári Piarista Gimnázium tizenhét–tizennyolc éves, a cserkészmozgalomban is aktív diákjai – Márton Albert ügyvéd és ifj. Niamessny Mihály vezetésével „honmentő” összeesküvést szerveztek. Terveik szerint titokban fegyvereket szereztek volna, a városban állomásozó román katonaság lefegyverzésére és a tisztek lakásukon való elfogására készültek.[1]

A per szerkesztés

A megszálló román hatóságok 44 személyt vádoltak meg államellenes összeesküvéssel és felségsértéssel; az eljárás a Tiszti Kaszinó épületében zajlott március–április folyamán.[1] Első fokon a vádlottak közül kettőt (Mischek Ferenc és Schuh József) halálra, hetet sokévi kényszermunkára ítéltek, míg a többieket – főként a fiatalkorúakat – felmentették. Később az ítéleteket némileg enyhítették.[2]

A „leventeper” elnevezést Jakabffy Elemér és Páll György adta 1939-ben; a leventemozgalom ugyanis csak 1921-ben jött létre.[1]

A művészetekben szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Barkó Gábor Ágoston: Két néplélek, egy per (magyar nyelven). Országút, 2021. február 17. (Hozzáférés: 2022. január 2.)
  2. A levente-per (magyar nyelven). Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 14. rész. A Nagy Háború, 2015. április 20. (Hozzáférés: 2022. január 2.)

További információk szerkesztés

  • Borsi-Kálmán Béla: Kisfiúk a nagy viharban [1]
  • Jakabfy Elemér: A bánsági magyarság húsz éve Romániában (1918-1938), [2]