Lew Tabackin
Lew Tabackin (Philadelphia, 1940. március 26. –) amerikai tenorszaxofonos, fuvolás.
| Lew Tabackin | |
.jpg) | |
| 2017, Amszterdam | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Lewis Barry Tabackin |
| Született | 1940. március 26. (84 éves) Philadelphia |
| Házastársa | Toshiko Akiyoshi |
| Iskolái | The University of the Arts |
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | |
| Tevékenység |
|
| Lew Tabackin weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lew Tabackin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésLew Tabackin akkor találkozott a dzsesszel, amikor édesanyja elvitte a philadelphiai Earl moziba. A filmek mellett minden nap élő színpadi műsor is volt. „A színpadi műsorokban általában egy zenekar vett részt, és még mindig emlékszem, hogy láttam olyan zenekarokat, mint a Cab Calloway és Lionel Hampton együttese.”
Tabackin tizenkét évesen kezdett furulyát tanulni, majd tizenöt évesen tenorszaxofonozni is. Al Cohn és Coleman Hawkins játéka volt rá jelentős hatással. A fuvolajátékban példaképei között olyan klasszikusok vannak, mint William Kincaid, Julius Baker és Jean-Pierre Rampal. Zenetanára Vincent Persichetti volt.
1962-ben diplomázott a Konzervatóriumban, aztán az amerikai hadseregben szolgált. Ott Tal Farlow-val dolgozott. Később a Chuck Israels-szal játszott New Yorkban és egy olyan zenekarral, amelyben Elvin Jones, Donald Byrd és Roland Hanna is játszott. Később a The Dick Cavett Show zenekarának és a The Tonight Show Bandnek volt tagja Doc Severinsennel. 1972-ben New Yorkból Kaliforniába költözött a The Tonight Show-val. Ez idő alatt Shelly Manne-nal és Billy Higginsszel játszott.
Tabackin 1967-ben ismerkedett meg Toshiko Akiyoshival, amikor Clark Terry zenekarában játszott, és meghívták Don Friedmanhez is. Az 1960-as évek végén Akiyoshival kvartettet alapítottak. 1969-ben házasodtak össze. 1973-ban társalapítói voltak a Toshiko Akiyoshi – Lew Tabackin Big Bandnek Los Angelesben, amely később Toshiko Akiyoshi Jazz Orchestra lett. Tabackin 1973 és 2003 között a zenekar vezető szólistája volt.
Lemezválogatás
szerkesztésZenekarvezető
szerkesztés- Desert Lady (1989) és Hank Jones, Dave Holland, Victor Lewis
- I´ll Be Seeing You (1992) és Benny Green, Peter Washington, Lewis Nash
- What A Little Moonlight Can Do (1994)
- Pyramid (1988–94) és a Nederlands Metropole Orkest
- Tenority (1996) és Randy Brecker, Don Friedman
Zenekar-tag
szerkesztés- Donald Byrd: Electric Byrd (1970)
- Donald Byrd: Kofi (1995, 1970))
- George Gruntz: The MPS Years (1971–80)
- Bennie Wallace: The Art of the Saxophone (1987)
- Phil Woods/Lew Tabackin: Phil Woods/Lew Tabackin (1980)
Toshiko Akiyoshi/Lew Tabakin Big Band
szerkesztés- Kogun (1974)
- Long Yellow Road (1975)
- Tales of a Courtesan (1975)
- Road Time (1976)
- Insights (1976)
- March of the Tadpoles (1977)
- Live at Newport '77 (1977)
- Live at Newport II (1977)
- Salted Gingko Nuts (1978)
- Sumi-e (1979)
- Farewell (1980)
- From Toshiko with Love (1981)
- European Memoirs (1982)
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztésFordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Lew Tabackin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.