Főmenü megnyitása

Ligeti Juliska, Weichand (Budapest, 1877. december 8.Budapest, 1945. június 27.) színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja.

Ligeti Juliska
Ligeti Juliska.jpg
Született 1877. december 8.
Budapest
Elhunyt 1945. június 27. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Dezső József (1903–1915)
Foglalkozása színész
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

A Wikimédia Commons tartalmaz Ligeti Juliska témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Weichand Antal és Fust Rozália leánya. Már mint színiakadémiai növendék feltűnt a Virágfakadás című vígjáték vizsgaelőadásán. A fiatal növendéket a közönség zajos tapsokkal, a sajtó pedig nagy elismeréssel tüntette ki. Erről a szerepléséről a Fővárosi Lapok színikritikusa így emlékezett meg: "Ma végre találtunk az ifjú hölgyek közt is egy figyelemreméltó tehetséget, Ligeti Juliska személyében. Talán ő lesz az a naiva, akit nagy idő óta keresünk, aki a naiv elemet, a tiszta bájt nem a csucsorodó ajkon, hanem a lényében hordja. Finom, diszkrét és mégis agilis és szeretetreméltó." Erre az elismerő kritikára és erre a nagy sikerre való tekintettel a Nemzeti Színház igazgatósága 1895. június 1-jén a fiatal növendéket leszerződtette naivának és szubrettnek. Ligeti Juliska ekkor már kész művésznő volt és mégsem stagnált, hanem úgyszólván szerepről-szerepre fejlődött. 1897. április 6-án elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. Másik játszótársa pedig Rózsahegyi Kálmán lett, akivel különösen Gárdonyi Géza darabjaiban nyújtott felejthetetlen alakításokat. Ligeti Juliska nemcsak a szalonbeli bakfisokat tudta játszani, hanem a kedves falusi libácskákat is. És ebben a tekintetben valamennyi elődje fölött állt. A magyar naivákból az idősebb Lendvaynétől kezdve hiányzott a jellegzetes magyar elem, ami Ligeti Juliskában csaknem Blaháné-szerű mértékben volt meg. Tehetségének ezt az új oldalát Gárdonyi Géza A bor című falusi történetében mutatta meg először, amikor is olyan tőrülmetszett falusi "jércelány"t mutatott be, melynél különbet a zseniális szerző sem képzelhetett el. Sok kedveset és szépet produkált addig is, de a Bor Rozijaként elérte művészete zenitjét. Emlékezetes alakításai voltak az Egér Mártájaként, Cyprienne-ként, Mary Annként, Fanchett szerepébe (Figaro házassága) és többi naiva- és szubrett-szerepeiben, de a Borban, az Annuskában, a Falusi verebekben, a Csongor és Tünde Ilonájaként és az Elnémult harangok Kisójaként, ezekben a magyar paraszt szerepekben mégis csak közelebb férkőzött a közönséghez. Szív, kedély, szendeség, pajkosság és amellett sok finomság jellemezte művészetét. Haladó életkorával könnyűszerrel lépett át a naivákból a menyecske szerepkörbe és amilyen kitűnő Rozi volt a Borban, később éppen olyan kitűnő Baracsné lett. Érdemei elismeréséül 1921. szeptember 19-én kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjává, 1924. június 21-én pedig a Nemzeti Színház aranygyűrűjével tüntették ki.

MagánéleteSzerkesztés

Strelisky Sándor fényképész és Béni Irma színésznő fogadott lánya volt.[1] 1903. november 12-én férjhez ment Dezső Józsefhez, a Nemzeti Színház tagjához.

Fontosabb színházi szerepeiSzerkesztés

  • Márta (Pailleron: Az egér)
  • Balbine (ifj. Dumas: A nők barátja)
  • Szunyog Rozi, Eszter (Gárdonyi G.: A bor)
  • Annuska (Gárdonyi G.)
  • Sylvette (Rostand: Regényesek)
  • Gina (Ibsen: A vadkacsa)
  • Kati (Garamszeghy I.: Matyólakodalom)
  • Lindéné (Ibsen: Nóra)
  • Gertruda (Goldoni: A legyező)
  • Postamesterné (Zilahy L.: Süt a nap)
  • Kotormánné (Bibó L.: Eszter)

FilmszerepeiSzerkesztés

  • Elcserélt ember (1938) - Pongrácz István édesanyja
  • Süt a nap (1938) - özv. Sámsonné
  • Semmelweis (1939) - Semmelweis Ignác anyja
  • Dankó Pista (1940) - Jáky Ilonka anyja
  • Balkezes angyal (1940-41) - Klári anyja
  • Szerető fia, Péter (1942) - Zsófi

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szémann Richárd (2017. június 1.). „Egy monoklis nyaralótulajdonos”. Budapest, 22–24. o. (Hozzáférés ideje: 2019. május 21.)  

ForrásokSzerkesztés