Ligur nyelv

galloitáliai (újlatin) nyelv
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. március 22.

A ligur nyelv (saját elnevezése lìguru vagy lengua/léngoa ligure; nem tévesztendő össze az ókori itáliai liguri nyelvvel) nyelvjárások formájában élő újlatin nyelvváltozat, amelyet az olaszországi Liguriában, Franciaországban, Monacóban, valamint Szardínia délnyugati csücskében mintegy 1,9 millióan beszélnek, kétnyelvűségben a sztenderd olasszal, illetve a franciával. Legközelebbi rokonságban a többi galloitáliai dialektussal áll, főként az emilián–romanyol nyelvvel és a lombard nyelvjárásokkal. Hangtanilag a rétoromán dialektusokkal, az okcitánnal és a franciával, nyelvtanilag és szókincs tekintetében az olasszal mutat egyezéseket. Legjelentősebb nyelvjárása a genovai, melynek szabályozására 1970 óta működik az Académia Ligùstica do Brénno. Legtávolabbi dialektusa közé tartozik a monacói nyelv (Munegascu), amelyről megoszlanak a vélemények valóban lehet-e nyelvnek tekinteni a ligur mellett.

Ligur
Lìguru, ligure
BeszélikOlaszország, Franciaország, Monaco
TerületLiguria
Szardínia: Carloforte és Calasetta
Toszkána: Capraia
Piemont: Novese és felső Tanaro
Emilia-Romagna: felső Appennino piacentino
Lombardia: Santa Margherita di Staffora és Brallo di Pregola
Franciaország: Bonifacio és Nizzardo
Monaco
Beszélők száma~1,9 millió (becsült) fő
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsaláditáliai ágújlatin nyelveknyugati csoportgallo–ibér nyelvekgalloromán nyelvekgalloitáliai csoportligur nyelv
ÍrásrendszerLatin ábécé
Hivatalos állapot
HivatalosSehol
Nyelvkódok
ISO 639-1
ISO 639-2roa
ISO 639-3lij
A Wikimédia Commons tartalmaz Lìguru, ligure témájú médiaállományokat.
Francia–ligur (monacói) kétnyelvű utcanévtábla Monacóban
Ligur

Főbb jellemzői

szerkesztés

Magánhangzórendszere hangsúlyos szótagban 9 hangszínt tartalmazhat, melyek hosszúsága jelentésmegkülönböztető szerepű, vagyis összesen 18 fonémát jelent: /a, e, ɛ, i, o, ɔ, ø, u, y/, illetve /aː, eː, ɛː, iː, oː, ɔː, øː, uː, yː/. Sajátosságai közé tartozik, hogy a latin hosszú Ū ü-vé alakult (mint a franciában). További jellegzetessége, hogy a hangsúlyos és a hangsúlytalan magánhangzó egyaránt lehet rövid és hosszú is; ugyanakkor a rövid magánhangzót csak hangsúlyos helyzetben jelölik – zárt (´) vagy nyílt (`) – ékezettel.

A magánhangzók átírása a következő (genovai):

  • a, à = rövid á
  • â = hosszú magyar á
  • è = rövid nyílt e
  • æ = hosszú nyílt e
  • e, é = rövid zárt e
  • ê = hosszú magyar é
  • i, ì = rövid i
  • î = hosszú magyar í
  • ò = rövid nyílt o
  • ö = hosszú nyílt o
  • o, ó = rövid u
  • ô = hosszú magyar ú
  • u, ù = rövid magyar ü
  • û = hosszú magyar ű

A mássalhangzók közül a latin BL-, PL-; FL-; CL-, GL- csoportok palatalizálódtak:

  • BL/GL > [d͡ʒ]: BLASPHEMA > giástemma (vö. spanyol lástima), GLAREA > giæra
  • CL/PL > [t͡ʃ]: CLAMARE > ciamâ (vö. spanyol llamar és portugál chamar)
  • FL > [ʃ]: FLORE > sciu

Számos egyszerű latin mássalhangzó eltűnt magánhangzók közötti helyzetben, amely szintén a galloromán nyelvekre jellemző.

A mássalhangzók átírása hasonló az olaszéhoz, a következő eltérésekkel:

  • ç = sz hangot jelöl e és i előtt
  • s = ejtése mindig sz, kivétel zöngés mássalhangzó előtt, ahol z
  • z = ejtése z
  • x = ejtése zs

A határozott névelő egyes számban hímnemben o, nőnemben a, magánhangzós szókezdet előtt mindkettő l’; többes számban i és e. A határozatlan névelő alakjai: hímnemben un/unn, nőnemben una. A többes szám képzése az olaszéhoz hasonlóan történik.

Tőszámnevek 1-től 10-ig: un, duî, tréi, cuattrù, çinque, séi, sette, oetto, neuve, dexe.

Nyelvi példák

szerkesztés

Tùtti i òmmi nàscian lìberi e pægi in dignitæ e drîti. Son dotæ de raxon e de conscensa e dêvan agî i-ûn verso i-âtri inte’n spirrito de fraternitæ.
„Minden ember szabadon születik, és egyenlő méltósága és joga van. Ésszel és lelkiismerettel bírván egymással szemben testvéri szellemben kell viselkedniük”

Külső hivatkozások

szerkesztés
Tekintsd meg a Wikipédia ligur nyelvű változatát!