Liu Hszin
Liu Hszin ( ) (adott neve: Ce-csün ( ) 子駿)[m 1] a Nyugati Han-dinasztia idején élt kiváló tehetségű és sokoldalú tudós, csillagász, bibliográfus. Az ő nevéhez fűződik a (pí) elsőként történő kiszámítása Kínában. Az ugyancsak nagyformátumú tudós, Liu Hsziang ( ) fia.
Liu Hszin ( ) | |
Született | Liu Ce-csün ( ) (劉子駿) kb. i. e. 50 |
Elhunyt | i. sz. 23 Csangan |
Állampolgársága | Kína |
Nemzetisége | kínai |
Gyermekei |
|
Szülei | Liu Hsziang ( ) |
Foglalkozása | csillagász, történész, bibliográfus |
Halál oka | öngyilkosság |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Liu Hszin | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 劉歆 |
Egyszerűsített kínai | 刘歆 |
Mandarin pinjin | Liú Xīn |
Wade–Giles | Liu2 Hsin1 |
Élete
szerkesztésLiu Hszin ( ) kb. i. e. 50-ben született. Apja a császári könyvtár megbecsült könyvtárosa, Liu Hsziang ( ) volt. Nevét, a császári Kínában szokásos névtabu miatt később Liu Hsziu ( )ra (劉秀) változtatta. Karrierje a Nyugati Han-kor utolsó éveiben, és a Han-dinasztia folytonosságát rövid időre megakasztó Hszin ( )-dinasztia (i. sz. 9–23) idején teljesedik ki. Noha kezdetben odaadó híve volt a trónbitorló és az új dinasztiát megalapító Vang Mang ( )nak (王莽; i. e. 45 – i. sz. 23), de miután a seregei i. sz. 23. július 23-án vereséget szenvedtek, elfordult tőle, és részt vett egy ellene szervezett összeesküvésben. Amikor az összeesküvést leleplezték, az abban résztvevőket halálra ítélték, majd kivégezték. Liu Hszin ( ) nem várta meg az ítéletet, több társához hasonlóan, öngyilkosságot követett el.
Munkássága
szerkesztésA Han-dinasztia híres reformpolitikusa, Vang Mang ( ) elrendelte, hogy a mértékegységeket egységesíteni kell az egész birodalomban. A rendszer kidolgozásának feladatát Liu Hszin ( ) hajtotta végre. E megbízatása során elkészítette a mértékegységek rézetalonját, melyek definícióját törvénybe iktatták. A neki tulajdonított, és csia liang hu ( ) (嘉量斛) néven ismert etalont ma Pekingben őrzik.[1] E munkája kapcsán állapította meg a pí értékét is 3,1547-nek. Ekkor történt a matematika történetében először, hogy törvénybe foglalták a pí értékét.[2] Matematikai eredményei később olyan kiváló tudósokat inspiráltak, mint Csang Heng ( ) (78–139) és Liu Huj ( ) (3. század).
Vang Mang ( ) a császári udvar csillagászaként elkészítette a dinasztia hivatalos naptárát is, de több, a bolygók mozgásával kapcsolatos fontos számítást is elvégzett.[3]
Matematikai és csillagászati munkássága mellett mindenképpen meg kell említeni a bibliográfusként végezett nagyszerű teljesítményét is, amely valójában az apja által megkezdett munka befejezése volt. Ő öntötte végleges formába a Csi lüe ( ) (《七略》), vagyis a Hét kategória című bibliográfiát, amely később az ókori kínai írásbeliség, könyvészet legteljesebb bibliográfiájának, a Ji-ven-cse ( )nek az alapját képezte.
Irodalmárként végzett eredményeinek sorában meg szokták említeni, hogy az ókori történeti műhöz, a Csun-csiu ( ), vagyis a Tavasz és ősz krónikájához, a Co Csiu-ming ( ) által írt kommentár végleges címét, amelyen a konfuciánus kánonban is helyett kapott, ő rögzítette Co csuan ( ) formában. Továbbá ő a megalapítója, az úgynevezett „Régi szövegek iskolája” (ku-ven csing ( ) 古文經) néven ismert filológiai, szövegkritikai irányzatnak is.
Hivatkozások
szerkesztésMegjegyzések
szerkesztés- ↑ A magyar nyelvű matematika-történeti szakkönyvekben a neve igen gyakran, de hibásan a Liu Ci formában szerepel.
Források
szerkesztés- ↑ Needham 1959. 100. o.
- ↑ Lásd: Pi, avagy amit már az Ókorban is ismertek… és akik ismerték. [2008. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 12.)
- ↑ Needham 1959. 401., 404., 414. o.
Irodalom
szerkesztés- ↑ Loewe 1986.: Loewe, Michael. The Former Han Dynasty. In The Cambridge History of China: Volume I: the Ch'in and Han Empires, 221 B.C. – A.D. 220, 103–222. Edited by Denis Twitchett and Michael Loewe. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-24327-0.
- ↑ Needham 1959.: Needham, Joseph. Science and Civilisation in China. Mathematics and the Sciences of the Heavens and the Earth. (Vol.3.; coll.: Wang Ling). Cambridge University Press. 1959. ISBN 0 521 05801 5