Liu Kun-ji (pinjin: Liú Kūnyī, Wade-Giles: Liu K’un-i, egyszerűsített kínai: 刘坤一, hagyományos kínai: 劉坤一) (1830. január 21.1902. október 6.) Csing-dinasztia korabeli kínai katona, politikus, Liangjiang és Liangguang alkirálya.

Liu Kun-ji
Liangjiang alkirálya
Hivatali idő
1875 1875
Előd Li Zongxi
Utód Shen Baozhen
Liangguang alkirálya
Hivatali idő
1875 1879
Előd Yinghan
Utód Zhang Shusheng
Liangjiang alkirálya
Hivatali idő
1879 1881
Előd Shen Baozhen
Utód Peng Yulin

Született 1830. január 21.
Xinning,  Csing-dinasztia
Elhunyt1902. október 6. (72 évesen)
Peking,  Csing-dinasztia

Foglalkozás politikus, katona

Élete Szerkesztés

1830. január 21-én született a Hunan tartományban található Xinningban. Nagy szerepet vállal a Tajping-felkelés leverésében, Dél-Kínában. A háború utáni időkben egyike azon kínai vezetőknek, akik uralták 1850 és 1864 között Kínát. Azt tanácsolta az ország kormányának, hogy létesítsen kapcsolatot a nyugati körökkel, a közigazgatásban pedig megpróbált véget vetni a korrupciónak. Több tisztviselő mellett ő is nyugati fegyvereket és hajókat vett, otthon pedig elkezdték a nyugati mintájú fegyverek és hajók gyártásához alkalmas gyárakat építeni.

Más területeken azonban nem volt már annyira sikeres. Nem tudta megakadályozni Észak-Kínában a bokszerek előretörését és a központi kormány egyre növekvő befolyását. Ő is részt vett kismértékben a japánok ellen folyó hadműveletekben az első kínai–japán háború idején, de ő sem tudott katonai sikereket elérni, számos más kínai hadvezérhez hasonlóan. 1900-ban az uralkodó úgy döntött, hogy támogatja az idegenek ellen lázadó bokszereket a bokszerlázadás idején, és háborúba szállt a külföldi hatalmakkal. Li csatlakozott a többi dél-kínai tartományfőhöz, figyelmen kívül hagyta az uralkodó fegyverkezési parancsát, és nem segédkezett az idegenek elleni harcban. Ezzel a bokszerek ellen harcoló külföldi katonák halálozási számát kívánták minimalizálni. Ennek köszönhetően miután a nyugati hatalmak leverték a felkelést, a végleges békemegállapodásban enyhébb feltételeket szabtak ki Kínára. Halála évében, 1902-ben Zhang Zhidong tudós tábornokkal együtt benyújtott több javaslatot is, amiben a reformok és az újítások szükségességéről és a nyugati kultúra elterjesztése a hagyományos mellett sorolt fel több érvet is. Ez egy átfogó program volt, de a Csing uralkodó csak egy részét fogadta el. Ez túl kevésnek bizonyult, s ahhoz is késő volt, hogy megmentse a dinasztiát a bukástól, ami végül 1911-ben be is következett.

Források Szerkesztés