Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko
Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko (ukrán nyelven: Людмила Михайлівна Павличенко; orosz nyelven: Людмила Михайловна Павличенко; Bila Cerkva (oroszul: Belaja Cerkov), Kijevi kormányzóság, Orosz Birodalom, 1916. július 12. – Moszkva, 1974. október 10.) ukrán születésű, második világháborús szovjet mesterlövész. 309 megerősített találatával a világ legeredményesebb mesterlövésznőjének tartják. A feljegyzések szerint száz német tisztet és 36 német mesterlövészt tett harcképtelenné. A második világháború végén őrnagyi rendfokozatot kapott. Emlékét bélyegen is megörökítették.
| Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko | |
 | |
| Született | 1916. július 12.[1][2] Belaja Cerkov, Kijevi kormányzóság, Orosz Birodalom |
| Meghalt |
Moszkva |
| Sírhely | Novogyevicsi temető |
| Állampolgársága | szovjet |
| Rendfokozata | őrnagy |
| Csatái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko témájú médiaállományokat. | |
Pályafutása szerkesztés
Fiatal korában egy amatőr lövészklub tagja volt. A második világháború kitörésekor félbeszakította egyetemi tanulmányait és jelentkezett a hadseregbe. A felajánlott ápolónői beosztást nem fogadta el, harcolni akart. Így lett egyike a szovjet hadseregben szolgáló mintegy 2000 női mesterlövésznek. Odessza védelmében, majd a Krím-félszigeten harcolt; eredményeivel hamarosan felhívta magára a legmagasabb parancsnokság figyelmét is. A harcok közben ismerkedett meg Leonyid Kicenko alhadnaggyal, aki szintén mesterlövész volt. Hamarosan összeházasodtak és továbbra is együtt hajtottak végre harci feladatokat.[4] 1942 márciusában férje aknatűz áldozata lett, testét ő hozta ki a tűzvonalból.
1942 júniusában Pavlicsenko is súlyosan megsebesült aknarepeszektől. Addig összesen 309 megerősített találatát jegyezték fel, ezek között 36 ellenséges mesterlövész kiiktatása is szerepelt. Felgyógyulása után ismertségére való tekintettel kivonták a frontvonalról, és propaganda-feladatokat kapott. Nagyobb utazásokat tett a szövetséges országokban, Kanadában és az Egyesült Államokban. Fogadta őt a Fehér Házban – első szovjet állampolgárként – Franklin D. Roosevelt elnök is. 1942 novemberében Coventrybe látogatott, ahol adományokat vett át a brit gyári munkásoktól a Vörös Hadsereg számára röntgenkészülékek vásárlására.
A háború végére őrnagyi rendfokozatot kapott, és a legmagasabb szovjet kitüntetésekkel halmozták el.
Visszaemlékezései magyarul szerkesztés
- A halál asszonya. Sztálin mesterlövésze voltam; ford. Molnár György; Kossuth, Bp., 2020
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ TracesOfWar
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
- ↑ Фото А. Киценко и Л. Павличенко. // s4.stc.all.kpcdn.net, 2015. április 1. (Hozzáférés: 2016. június 8.)
