Lobélia-nektármadár

madárfaj

A lobélia-nektármadár (Nectarinia johnstoni) a madarak osztályába a verébalakúak rendjébe és a nektármadárfélék családjába tartozó faj.[1][2]

Lobélia-nektármadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Család: Nektármadárfélék (Nectariniidae)
Nem: Nectarinia
Faj: N. johnstoni
Tudományos név
Nectarinia johnstoni
Shelley, 1885
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lobélia-nektármadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lobélia-nektármadár témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt George Ernest Shelley angol geológus és ornitológus írta le 1885-ben.[3]

Alfajai szerkesztés

  • Nectarinia johnstoni johnstoni (Shelley, 1885) - nyugat-Kenya és észak-Tanzánia
  • Nectarinia johnstoni dartmouthi (Ogilvie-Grant, 1906) - a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része, délnyugat-Uganda és nyugat-Ruanda
  • Nectarinia johnstoni nyikensis (Delacour, 1944) - dél-Tanzánia, északkelet-Zambia és észak-Malawi
  • Nectarinia johnstoni itombwensis (Prigogine, 1977) - az Itombwe-hegység (a Kongói Demokratikus Köztársaság déli részén) [2]

Előfordulása szerkesztés

Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Malawi, Ruanda, Tanzánia, Uganda és Zambia területén honos.

Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi hegyvidéki esőerdők, szavannák, gyepek és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése szerkesztés

A hímnek és a tojónak egyaránt skarlátszínű tollpamacsa van a melle két oldalán, hosszú középső farktollal viszont csak a hím rendelkezik. A hím testhossza 25,5–30,5 centiméter, a tojóé 14–15 centiméter.[5]

Életmódja szerkesztés

Kizárólag hegyoldalakon fészkel, ahol az óriáslobéliák és a csodafenyők virágainak nektárját szívogatja. Táplálékának nagyobbik részét azonban rovarok (főként legyek) teszik ki, amelyeket a levegőben kap el.[5]

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
  5. a b Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. november 1.  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés