Loborika
Loborika (olaszul: Lavarigo) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Marčanához tartozik.
| Loborika | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Marčana |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 52208 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 978 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 116 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 54′ 59″, k. h. 13° 54′ 19″44.916389°N 13.905278°EKoordináták: é. sz. 44° 54′ 59″, k. h. 13° 54′ 19″44.916389°N 13.905278°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Loborika témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésAz Isztria délkeleti részén, Pólától 8 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Pólából Labin felé vezető főút mellett fekszik.
Története
szerkesztésA Radeki nevű településrészén található őskori vármaradványok tanúsága szerint területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A római korból feliratos kő, a kora középkorból, a 8. és 11. század közötti időből kőfaragványok és liturgikus tárgyak maradtak fenn, jelezve a vidék folyamatos lakottságát. A település első írásos említése 1150-ből származik "Ravaricum" néven. Ebben az időben a póla püspökség, majd a 14. századtól az aquileiai pátriárka fennhatósága tartozott. A 15. és 16. századi háborúk következtében nagyrészt elpusztult. A 16. és 17. században Dalmáciából érkezett horvát menekültekkel telepítették be újra. A középkori falu és kora román stílusú templomának romjai a temetőtől nyugatra fekvő erdőben találhatók. A falunak 1857-ben 97, 1910-ben 242 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból (szőlő- és olajbogyó-termesztés), állattartásból éltek, illetve a közeli Pólában dolgoztak. Az első világháború után a falu Olaszországhoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 854 lakosa volt. lakossága néhány évtizede dinamikusan növekszik.
Nevezetességei
szerkesztésSzent Flóra tiszteletére szentelt plébániatemploma ókori és középkori alapokon épült. Négyszög alaprajzú, egyhajós épület, homlokzatán rózsaablakkal, homlokzata felett alacsony nyitott harangtoronnyal. A falába beépített kövekből is látható, hogy többször átépítették. Sekrestyéje újabb hozzáépítésű. Fából faragott körmeneti oltárán A. Moreschi festménye a Mennyek királynője Szent Flórával és Assisi Szent Ferenccel és ezüst körmeneti kereszttel látható.
Lakosság
szerkesztés| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 97 | 119 | 139 | 187 | 204 | 242 | 324 | 359 | 357 | 359 | 356 | 310 | 322 | 395 | 524 | 854 |
További információk
szerkesztés- Marčana község hivatalos oldala (horvátul)
- Marčana információs portálja (horvátul)
- Loborika az Istrapédián (horvátul)
- Loborika az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
