Lohr Ferenc (hangmérnök)

(1904–1994) magyar hangmérnök

Lohr Ferenc (Budapest, 1904. december 17.Budapest, 1994. április 26.) az első magyar hangmérnök, a filmhangosítás nemzetközi hírű szakértője. Zenész, akinek szó szerint hegedűje mutatta meg az utat a filmművészethez.

Lohr Ferenc
Született1904. december 17.
Budapest
Elhunyt1994. április 26. (89 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiLohr Ferenc
Foglalkozásahangmérnök
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1927, gépészmérnöki tudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (2-1-107)[1]

SablonWikidataSegítség

Több, mint hetven filmet hangosított, köztük az első szűk értelemben vett magyar hangosfilmet, az 1931-es A kék bálvány című filmet.

Édesapja, Lohr Ferenc, neves templomfestő volt.

Iskolái szerkesztés

Gyermekként őt magát is a művészet érdekelte, hegedűművész akart lenni, édesapja azonban eltanácsolta a művészélettől és a mai budapesti Reáltanoda utcai főreálgimnáziumba íratta. Ezután a Műegyetem gépészmérnöki szakára járt. Folytatta azonban a zenélést is és napi több órát gyakorolt. A zenélésen keresztül vezetett útja a filmhez: barátaival együtt filmeket kísért hegedűn az egyetem mozijában.

Korai pályája szerkesztés

Lohr 1927-ben szerzett diplomát, de ennek nem volt nagy értéke, mivel nagyon sok volt a mérnök. Évekig tartott, amíg megtalálta útját a filmiparig. A Koch és Strezel orvos műszereinek ügynöke volt Észak-Magyarországon, később neonfényreklámokat tervezett Fóthy Gyula gyárában.

A Siemens konszern egyik képviselője akkor figyelt fel rá, amikor egy barátja esküvőjén hegedült: később beajánlotta a Hunnia Filmgyárba, hogy a Siemens által oda szállított hangosítóberendezésekkel foglalkozzon. A Siemens 1930-ban Berlinbe küldte, hogy a Tobis-Klang féle fényhangrendszert (TOnBIld Syndikat) tanulmányozza. Az így szerzett szaktudás segített neki elindulni a magyar hangosfilmkészítés útján.

Filmjei szerkesztés

Első filmje, A kék bálvány megbukott. Az ugyanazon évben (1931) készített Hyppolit, a lakáj azonban már óriási sikert hozott.

Később olyan klasszikus filmek kötődtek a nevéhez, mint az Ida regénye (1934), Az Aranyember (1936), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1938), az Emberek a havason (1942), vagy az Oldás és kötés (1963).

Tíz év alatt sikerült megoldania, hogy a beszéd, zene, háttérzaj torzítás nélkül kerüljön filmre.

1941-ben rövid időre behívták. Amikor hazatért, kinevezték a Hunnia műszaki cégvezetőjévé.

A háború után szerkesztés

Cégvezetői múltjából a második világháború után sok baja származott. Még a filmgyárból is kitiltották, alkalmi munkákból tartotta el családját.

1952-ben azonban rehabilitálták, akusztikusi munkát kapott a Középület Tervező Vállalatnál, és még ebben az évben a Hunniába is visszahívták. Akusztikusként ő oldotta meg a frissen épült Népstadion hangosítását, ő tervezte a moszkvai KGST-palota akusztikáját és az algériai Sportstadion hangosítását, de a váci zeneiskola kihangosítása is az ő munkája.

Az 1956-os forradalmat „páholyból” nézhette, hiszen a Corvin köz 2-ben, gyakorlatilag a legerősebb ellenálló központ, a Corvin köz tetején lakott. A lakás kiégett és ottvesztek az idősebb Lohr képei, a hangmérnök mesterhegedűje, filmes emlékei és dokumentumai. A forradalom után még le is tartóztatták, de tíz nap után kiengedték.

Kötetei szerkesztés

  • Lohr Ferenc: Hangtechnika; Centrum, Bp., 1937 (A Magyar Mozgóképüzemek könyvtára)
  • A filmszalag útja; Természettudományi Társulat, Bp., 1941 (A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Természettudományi Könyvkiadóvállalata)
  • Filmszínházak és filmműtermek akusztikai tervezése; Felsőokt. Jegyzetell. soksz., Bp., 1955 (Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából)
  • A filmhang esztétikája; Magyar Filmtudományi Intézet, Bp., 1966 (Filmművészeti könyvtár)
  • A film hangkultúrája. Tanulmányok; Magvető, Bp., 1968 (Elvek és utak)
  • A hangzó filmnyelv. Két tanulmány; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1980
  • Hallom a filmet; Magvető, Bp., 1989 (Tények és tanúk)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • B. Szabó László: A két Lohr; Herminamező Polgári Köre, Bp., 1999 (Zuglói füzetek)