Főmenü megnyitása

Longarosz dardán király

ókori dardán uralkodó

Longarosz (latinosan Longarus) az ókori Dardán Királyság első név szerint ismert uralkodója, akit i. e. 231 kapcsán említettek először a források, és i. e. 206 körülig uralkodott a dardánok felett. Váltakozó szerencsével viselt hadat déli szomszédja, II. Démétriosz, majd V. Philipposz Makedóniája ellen. Érdeme, hogy uralkodása alatt Dardánia katonailag ütőképes állammá vált, amely az elkövetkező évszázadokra a Balkán-félsziget meghatározó geopolitikai tényezője lett.

Longarosz
Adriatic Coast 230 BC 3rd century (English).svg

a Dardán Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 231 előtt i. e. 206 körül
Elődje ?
Utódja Baton
Született i. e. 3. század
Gyermekei

ÉletútjaSzerkesztés

A Dardán Királyság az i. e. 4. század második felében lépett a történelem színpadára, és a következő évszázadokra a szomszédos Makedónia kérlelhetetlen ellensége lett.[1] Az ókori szerzők nem nevezték meg az első dardán uralkodókat. Az utókor tévesen Monuniosz illír királyt, és fiát, Mütiloszt tartotta számon a királyság korai uralkodói között. Ezt a feltételezést azonban sem a források, sem a régészettudomány eredményei nem támasztják alá.[2] Bár hipotézisek ismertek arról, hogy az i. e. 335-ben Makedónia által legyőzött Kleitosz is dardán király lehetett,[3] az első név szerint ismert, és bizonyítottan dardán uralkodó maga Longarosz volt.[4] Nem tudni, mikor kezdte meg uralkodását, csak annyi ismert, hogy i. e. 231-től II. Démétriosz makedón király viselt hadat ellene. A háborúskodás i. e. 229-ben zárult le, amikor Longarosz dardánjai megsemmisítő csapást mértek a makedónokra, és maga II. Démétriosz is életét vesztette a háborút eldöntő csatában (egyes források szerint röviddel utána). A katonai győzelmek már ezt megelőzően feltüzelték a dardánokat, és nyugati szomszédaik, Teuta királyné Illír Illír Királyságának(wd) megtámadását tervezték. Helyzetüket megkönnyítette, hogy az Illír Királyság északkeleti, a dardánokkal határos vidékének lakossága forrongani kezdett, és Dardániához kívánt csatlakozni. Az illír–epiróta háborúval elfoglalt Teuta helyzetét megnehezítette, hogy csapatai éppen akkor foglalták el az epiruszi fővárost, Phoinikét, és újabb összecsapásra volt kilátás. Az illírek ezért gyorsan békét kötöttek ellenfeleikkel, és Szkerdilaidasz vezetésével i. e. 230-ban leverték a lázongást, ezzel megelőzve a dardánok támadását is. Az illírek ezt követően szövetségre léptek Aitóliával és Akarnaniával, és ekkora túlerővel szemben már Longarosz sem táplált hiú győzelmi reményeket.[5]

V. Philipposz makedón király trónra léptekor, i. e. 220 körül Longarosz ismét megtámadta Makedóniát. Az epiruszi Ambrakia ostromát éppen diadalra vivő makedón sereget azonnal hazarendelték, hogy a betolakodókat kiverje.[6] Kevéssel később, i. e. 219-ben Longarosz a dardán sereg élén ismét betört a makedón fennhatóság alatt álló Paióniába, és elfoglalta Bülazóra(wd) városát. Elhúzódó háborúskodást követően a makedónok csak i. e. 217-ben tudták kiverni Longarosz csapatait a városból, de V. Philipposz uralkodását ezt követően is meghatározta a dardánokkal való hadakozás.[7] Egy év sem telt el, hogy Longarosz ismét makedón földre vezesse embereit: i. e. 216-ban, amikor Makedónia egy Róma-ellenes szövetség összekovácsolásán fáradozott, a dardánok betörtek az országba és 20 ezer makedónt hurcoltak magukkal.[8]

Az i. e. 214-ben kitört első római–makedón háború során V. Philipposz i. e. 211-ben elfoglalta a dardánok Sintia néven ismert határvárosát (a mai Szkopje délkeleti előterében). A diadalt V. Philipposz olyan nagyra értékelte, hogy a rodoszi Lindosz városában emlékművet emeltetett, megörökítendő a dardánok és a médek elleni dicsőséges győzelmeit. A válaszlépésre azonban nem sokáig kellett várni. Kihasználva, hogy a makedón uralkodó a rómaiak ellen visel hadat a Peloponnészoszon, i. e. 208-ban Longarosz dardánjai ismét betörtek Makedóniába, és meghódították Oresztisz(wd) vidékét az Argesztész síkjáig. Noha ezzel a dardánok nagy szolgálatot tettek a Római Birodalomnak, a makedón háborút lezáró i. e. 205. évi phoinikéi béke(wd) során mégsem ismerték el őket Róma szövetségeseiül.[9]

A békekötés idején Longarosz már nem élt. Uralkodása során katonailag erős országgá tette az Übrosz (Ibar) völgye és az Axiosz (Vardar) felső folyása, a Trákia és a Szkardosz-hegység között elterülő Dardán Királyságot.[10] Halála után fia, Baton lett a Dardán Királyság új uralkodója, de egyes források szerint i. e. 201-ben már a makedónok uralkodtak Dardánia felett. Az i. e. 200-ban kirobbant második római–makedón háború éveiben a Baton vezette dardánok a Római Birodalom oldalán harcoltak.[11]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Wilkes 1992 :145.; Ceka 2013 :280–281.
  2. Wilkes 1992 :146. „Nor is it certain if this was the same ruler who gained power over the Taulantii and struck a coin of Dyrrhachium with the legend King Monunius.” Ceka 2013 :281. „It has been suggested that this king [offering alliance against the Gauls to Ptolemy around 280 BC] might have been Monounios. […] This hypothesis is doubtful because of the fact that silver coins minted by Monounios bear only the symbols of Apollonia and Dyrrhachion, and they have never been found away from the coastal lowlands […]. Monounios had the same name as a Dardanian king a century later, the father-in-law of King Gentius, but this is not enough to create a firm dynastic link between them.”
  3. Wilkes 1992 :145.
  4. Wilkes 1992 :148. „Longarus, the first to be named ruler of the Dardanians”; Ceka 2013 :281.; Schütz 2002 :73.
  5. Wilkes 1992 :148.; Ceka 2013 :176., 178., 281.; Zavalani 2015 :18.
  6. Ceka 2013 :183.
  7. Wilkes 1992 :149.; Ceka 2013 :183., 281.
  8. Ceka 2013 :281–282.
  9. Ceka 2013 :189–190., 282.
  10. Schütz 2002 :73–74.
  11. Wilkes 1992 :150.; Schütz 2002 :74.; Ceka 2013 :209–211., 282–283.

ForrásokSzerkesztés

  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671