Főmenü megnyitása

Lovassy Andor (Nagyszalonta, 1860. február 24.Kisszántó, 1924. május 2.) erdélyi magyar publicista, színpadi szerző, író. Lovassy Lászlónak, a pozsonyi reformországgyűlés ifjúsági vezérének unokaöccse.

Lovassy Andor
Élete
Született 1860. február 24.
Nagyszalonta
Elhunyt 1924. május 2. (64 évesen)
Kisszántó
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) színmű

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskoláit szülővárosában és Nagyváradon végezte, a debreceni és nagyváradi jogakadémiákon folytatott tanulmányok után Bihar vármegye szolgálatába lépett. Nagyváradon Bagoly c. önálló élclapot indított, amelynek anyagát úgyszólván egymaga írta és rajzolta. Csakhamar Torda-Aranyos vármegye főjegyzője, majd alispánja, az Aranyosvidék c. hetilap felelős szerkesztője (1900-05). Az EIT tagjául választotta (1907).

Írói érdeme, hogy átmentett valamit az erdélyi emlékírók kissé zsörtölődő, de nyelvileg ötletes előadásmódjából. 1923. december 30-ától kezdve a Nagyvárad hasábjain folytatásosokban közölt regénye, a Senki fia beharangozásakor a lap így jellemzi a szerzőt: "...a régi magyar udvarházak, a már kiveszőfélben levő pompás típusok hivatott rajzolója. Nem fotográfiát ad, hanem lelket, vért és igaz és eleven életet."

KöteteiSzerkesztés

  • Tintacseppek (Nagyvárad, 1890);
  • Nevető betűk (Nagyvárad, 1896);
  • A kis püspök (vígjáték három felvonásban, Torda, 1902);
  • "Ékesen szóló emberek" (Kolozsvár, 1908);
  • A bihariak (rajzok, Kolozsvár, 1914).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Senki fia, Lovassy Andor új regénye. Szerkesztőségi cikk. Nagyvárad 1923. december 28.
  • Szatmári Mór: Emlékezés Lovassy Andorról. Nagyváradi Napló 1924. augusztus 3.
  • Nagy Márton: Régi nevek – régi regék. Nagyvárad, 1927. 98-100.
  • Engel Károly: Mozzanat Arany János szalontai éveiből. Utunk, 1958/46.