Főmenü megnyitása

Lovassy Andor (Nagyszalonta, 1860. február 24.Kisszántó, 1924. május 2.) erdélyi magyar publicista, színpadi szerző, író. Lovassy Lászlónak, a pozsonyi reformországgyűlés ifjúsági vezérének unokaöccse.

Lovassy Andor
Élete
Született 1860. február 24.
Nagyszalonta
Elhunyt 1924. május 2. (64 évesen)
Kisszántó
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) színmű

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskoláit szülővárosában és Nagyváradon végezte, a debreceni és nagyváradi jogakadémiákon folytatott tanulmányok után Bihar vármegye szolgálatába lépett. Nagyváradon Bagoly c. önálló élclapot indított, amelynek anyagát úgyszólván egymaga írta és rajzolta. Csakhamar Torda-Aranyos vármegye főjegyzője, majd alispánja, az Aranyosvidék c. hetilap felelős szerkesztője (1900-05). Az EIT tagjául választotta (1907).

Írói érdeme, hogy átmentett valamit az erdélyi emlékírók kissé zsörtölődő, de nyelvileg ötletes előadásmódjából. 1923. december 30-ától kezdve a Nagyvárad hasábjain folytatásosokban közölt regénye, a Senki fia beharangozásakor a lap így jellemzi a szerzőt: "...a régi magyar udvarházak, a már kiveszőfélben levő pompás típusok hivatott rajzolója. Nem fotográfiát ad, hanem lelket, vért és igaz és eleven életet."

KöteteiSzerkesztés

  • Tintacseppek (Nagyvárad, 1890);
  • Nevető betűk (Nagyvárad, 1896);
  • A kis püspök (vígjáték három felvonásban, Torda, 1902);
  • "Ékesen szóló emberek" (Kolozsvár, 1908);
  • A bihariak (rajzok, Kolozsvár, 1914).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Senki fia, Lovassy Andor új regénye. Szerkesztőségi cikk. Nagyvárad 1923. december 28.
  • Szatmári Mór: Emlékezés Lovassy Andorról. Nagyváradi Napló 1924. augusztus 3.
  • Nagy Márton: Régi nevek – régi regék. Nagyvárad, 1927. 98-100.
  • Engel Károly: Mozzanat Arany János szalontai éveiből. Utunk, 1958/46.