A lozartán per os alkalmazott angiotenzin-II-receptor- (AT1-típusú) antagonista. Az angiotenzin-II az AT1-receptorhoz kötődik, ami számos szövetben megtalálható (például az ér simaizomzatában, a mellékvesében, a vesében és a szívben), és fontos biológiai hatásokat vált ki, így érszűkületet és aldoszteron-kiáramlást.

Losartan.svg
Lozartán
IUPAC-név
(2-butil-4-klór-1-{[2′-(2H-tetrazol-5-il)bifenil-4-il]metil}-1H-imidazol-5-il)metanol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 114798-26-4
PubChem 3961
ChemSpider 3824
DrugBank APRD00052
ATC kód C09CA01
Gyógyszer szabadnév losartan
SMILES
CCCCC1=NC(=C(N1CC2=CC=C(C=C2)C3=CC=CC=C3C4=NNN=N4)CO)Cl
InChI
1S/C22H23ClN6O/c1-2-3-8-20-24-21(23)19(14-30)29(20)13-15-9-11-16(12-10-15)17-6-4-5-7-18(17)22-25-27-28-26-22/h4-7,9-12,30H,2-3,8,13-14H2,1H3,(H,25,26,27,28)
StdInChIKey PSIFNNKUMBGKDQ-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C22H23ClN6O
Moláris tömeg 422,91 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság 25–35%
Metabolizmus máj (CYP2C9, CYP3A4)
Biológiai
felezési idő
1,5–2 óra
Kiválasztás vese 13–25%, epe 50–60%
Terápiás előírások
Jogi státusz receptköteles
Terhességi kategória D (Au)
Alkalmazás orális

Az angiotenzin-II a simaizmok sejtszaporodását is stimulálja. A kötődési és farmakobiológiai elemzések alapján szelektíven kötődik az AT1-receptorhoz. In vitro és in vivo mind a lozartán, mind farmakológiailag aktív karbonsav-metabolitja gátolják az angiotenzin-II összes élettanilag releváns működését, tekintet nélkül a szintézis forrására vagy útjára. A lozartán adagolása – az angiotenzin-II által kiváltott negatív feedback kikapcsolása révén – megnövekedett plazmarenin-aktivitáshoz vezet, ami a plazma angiotenzin-II emelkedését váltja ki. Az említett eltérések ellenére a vérnyomáscsökkentő hatás és a plazma aldoszteron koncentrációjának a szuppressziója megmarad, jelezve ezzel a hatásos angiotenzin-II-receptorblokádot. A lozartán szelektíven kötődik az AT1-receptorhoz és nem kötődik vagy blokkol más olyan hormonreceptorokat, illetve ioncsatornákat, amelyek a kardiovaszkuláris szabályozás szempontjából fontosak. Ezenkívül a lozartán nem gátolja az ACE-t (kinináz-II), a bradikinint lebontó enzimet. Ezért a lozartán nem hozható összefüggésbe olyan hatásokkal, melyek nem közvetlenül kapcsolatosak az AT1 receptor blokkolásával – mint például a bradikinin által közvetített hatások potenciálása vagy az ödéma kiváltása (lozartán 1,7%, placebo 1,9%). Kiderítették, hogy a lozartán az angiotenzin-I-re és angiotenzin-II-re adott reakciókat úgy gátolja, hogy nem befolyásolja a bradikinin-reakciókat, mely adat összhangban van a lozartán specifikus hatásmechanizmusával. Ezzel szemben az ACE-gátlókról kimutatták, hogy az angiotenzin-I által kiváltott reakciókat blokkolják, és fokozzák a bradikininre adott válaszokat anélkül, hogy változásokat okozna az angiotenzin-II okozta reakcióban. Ez biztosítja a farmakodinámiás különbségtételt a lozartán és az ACE-gátlók között.

Védjegyzett készítményekSzerkesztés

  • Cozaar
  • Hyzaar
  • Lavestra
  • Tervalon