Luca Signorelli
Luca Signorelli (Cortona, 1450-es évek – Cortona, 1523. október 16.) itáliai festő, a 15. századi umbriai festőiskola egyik legjelentősebb alakja. A reneszánsz mesterek híres biográfusa, Giorgio Vasari az utolsó quattrocento művésznek definiálta Signorellit. Noha Signorelli jócskán túlélte a 15–16. század fordulóját, való igaz, hogy stílusában sohasem lépett túl a quattrocento hagyományokon. Szenvedélyes formanyelvét rajzos körvonalak, bravúros anatómiai megoldások, az izomkötegek hangsúlyos megjelenítése jellemzi.
| Luca Signorelli | |
 | |
| Született | 1450[1][2][3][4][5] Cortona[6] |
| Elhunyt | 1523. október 16. (72-73 évesen)[7] Cortona[8] |
| Állampolgársága | Firenzei Köztársaság |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Church of San Francesco |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luca Signorelli témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésEredeti neve Luca d'Egidio di Ventura. Születésének pontos időpontja nem ismert. Vasari szerint halálakor 82 éves volt, e szerint 1441-ben kellett volna születnie; a régebbi irodalomban ez a dátum olvasható születési éveként. Az újabb kutatások azonban azt valószínűsítették, hogy ennél valamivel később, valószínűleg 1450 körül születhetett.
Legkorábbi ismert műve, egy Szent Pált ábrázoló freskótöredék (1474; Città di Castello, Pinacoteca Communale) Piero della Francesca erős hatását mutatja. Ebből arra következtetnek, hogy Signorelli valóban - mint azt néhány korabeli anekdota is állítja - Piero tanítványa lehetett.
1480 körül festette a loretói templom kis sekrestyéjében az apostolok, egyházatyák és angyalok eleven, kitűnő színezésű alakjait. Pályájának csúcspontja egyértelműen az 1480-as évekre esik, amikor tagja volt a Sixtus-kápolna freskódekorációját készítő válogatott művészcsapatnak. Signorelli két falképet festett itt; az egyiket 1571-ben átfestették, de a Mózes utolsó tetteit és halálát ábrázoló kitűnő jelenet ma is látható. Ezen valószínűleg két segédjével dolgozott, mindketten elsőrangú mesterek voltak maguk is: egyikük Bartolomeo della Gatta, a másik pedig az a név szerint nem ismert festő, akit leghíresebb művéről a "Griselda-legenda mesterének" nevez a művészettörténet. Ez utóbbi festette a budapesti Szépművészeti Múzeum egyik kiváló mesterművét, a Tiberius Gracchust ábrázoló festményt.
Signorelli első fennmaradt oltárképe, a Madonna szentekkel (Perugia, Museo Opera Duomo) a perugiai székesegyház számára készült 1484-ben. A képen több olyan elem is megtalálható, amely a kortárs firenzei festészet ismeretéről, és így közvetve Signorelli firenzei utazásáról tanúskodik. Firenze mindenható vezetője, Lorenzo de’ Medici számára két képet festett: a Pán istenséget a pásztorok társaságában ábrázoló képet (egykor Berlin, a II. világháború során elpusztult), illetve a Madonnát gyermekével ábrázoló úgynevezett Medici-tondót (Firenze, Uffizi).
1499-ben kezdte el és 1505-ben fejezte be a legnagyobb és leghíresebb művét, az orvietói székesegyház, San Brizio mellékkápolnájának, más néven Capella Nuovájának hatalmas festményeit. A mennyezet festményeit Fra Angelico kezdte el, az ő rajzai nyomán festette meg Signorelli is az apostolok és a Krisztus kínszenvedésének eszközeit hordó angyalokat. Az Antikrisztus fellépése és bukása, a test feltámadása a tárgyai ezeknek a nagy falképeknek, amelyek a mezítelen testnek az olasz festészetben mindaddig páratlanul tökéletes és szabad ábrázolását, amellett Signorelli felfogásának helyenként a rettenetesig fokozott drámai kifejezését tüntetik fel. Témájául az utolsó ítélet szolgált és igen nagy hatást gyakorolt Michelangelóra.
Habár művészi alkotóereje a későbbiekben sem csökkent, az új században az ízlés változásával Signorelli egyre inkább beszorult szülővárosa, Cortona közvetlen környezetébe. Késői művei sokszor rutinszerűen ismételgetnek egy-egy kompozíciós formulát, és a segédek (közöttük unokaöccse, a műhelyvezető Francesco Signorelli) egyre nagyobb szerepet kaptak a kivitelezésben, de figuráin ekkor is pontosan észlelhető az a rendkívüli drámai kifejezőerő, amelyet a kortársak olyan nagyra becsültek. Késői stílusának egy szép képviselője a Szent Családot ábrázoló tondó (Firenze, Uffizi), amelyet egyes régebbi szerzők gyakran Michelangelo Doni-tondójának előfutáraként említettek.
Egyéb művei
szerkesztés- Festményei közül a legkitűnőbbek:
- Madonna-képek a firenzei Uffizi- és Pitti-képtárakban;
- 4 szent között trónoló Madonna (1484, perugiai székesegyház);
- Szent Sebestyén vértanúsága (1496, Citta di Cartello, S. Domenico);
- Krisztus siratása (1502, cortonai székesegyház) stb.
- Dante Divina commediájához készített gyönyörű tollrajzait a berlini múzeum metszet-gyűjteményében őrzik (kiadta Kraus, 11 tábla, Freiburg 1892).
- Magyarországon egy festménye látható:
- Nagy Szent Jakab egy élő és egy halott zarándokkal (1508 körül, olaj, fa, 34 x 26,2 cm. Budapest, Szépművészeti Múzeum, lelt.sz. 1084)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://yalebooks.yale.edu/book/9780300179262/life-and-art-luca-signorelli
- ↑ 1786
- ↑ 7709
- ↑ luca-signorelli
- ↑ https://www.nzz.ch/feuilleton/kunst_architektur/der-renaissance-maler-luca-signorelli-in-grossen-werkschauen-1.17365973
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2019. július 22.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Signorelli, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27.
További információk
szerkesztés- Signorelli festménye a Szépművészeti Múzeumban
- Berkovits Ilona: Luca Signorelli; Corvina, Bp., 1983 (A művészet kiskönyvtára)
