Lucius Caecilius Metellus (i. e. 251)

(Lucius Caecilius Metellus (Kr. e. 251) szócikkből átirányítva)

Lucius Caecilius Metellus (i. e. 290i. e. 221) római politikus, hadvezér, az előkelő, plebeius származású Caecilia gens Metellus-ágának első ismert képviselője.

Lucius Caecilius Metellus
Születetti. e. 300 előtt[1]
ókori Róma
Elhunyti. e. 221[1]
nem ismert
Állampolgárságarómai
Gyermekei
Szüleinem ismert
Lucio Cecilio Metelo Denter
Foglalkozása
  • ókori római politikus
  • Ancient Roman military personnel
  • ókori római pap
Tisztsége
  • római szenátor (nem ismert – i. e. 221)
  • consul (i. e. 251 – i. e. 251)
  • Proconsul (i. e. 250 – i. e. 250)
  • pontifex (i. e. 250 – i. e. 243)
  • Magister equitum (i. e. 249 – i. e. 249, Aulo Atilio Calatino)
  • consul (i. e. 247 – i. e. 247)
  • pontifex maximus (i. e. 243 – i. e. 221)
  • decemvir agris dandis assignandis (i. e. 232 – i. e. 232)
  • dictator (i. e. 224 – i. e. 224)
KitüntetéseiTriumphus (i. e. 250)[2]
SablonWikidataSegítség

Kr. e. 251-ben, az első pun háború idején consul volt Caius Furius Pacilusszal, és kollégájával együtt Szicília szigetén harcolt a punok legendás hadvezérének, HasdrubalnakHannibal apjának – csapatai ellen. A harci elefántok olyannyira elrettentették a római katonákat, hogy a két consul inkább kerülte az összecsapást. Végül Pacilus visszatért Itáliába a csapatok egy részével, Hasdrubal pedig úgy vélte, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Panormusnál megtámadta Metellus állásait, azonban katasztrofális vereséget szenvedett: hadainak zöme elpusztult, elefántjait pedig elfogták a rómaiak. Ez a győzelem alapozta meg a szigeten a rómaiak fölényét, és a háború végkimenetelében is döntő volt. Nem csoda, hogy Metellus triumphust tarthatott Rómában, amelyen a zsákmányolt elefántokat is felvonultatta. Később a Metellusok által vert pénzérmék jellegzetes motívuma lett a győzelemnek emléket állító elefánt.

Kr. e. 249-ben Aulus Atilius Calatinus dictator helyettese (magister equitum), Kr. e. 247-ben pedig ismét consul lett, ezúttal N. Fabius Buteo kollégájaként. Ezekben az években semmi említésre méltó esemény sem történt. Kr. e. 243-ban pontifex maximus lett, amely tisztséget huszonkét évvel később bekövetkezett haláláig viselte. Ilyen minőségében Kr. e. 241-ben megmentette a Palladiumot a lángoló Vesta-templomból, ám közben elvesztette szeme világát. Hősi tettéért szobrot emeltek neki a Capitoliumon, és a történelemben egyedülálló módon engedélyezték számára, hogy lóvonta fogaton mehessen a senatusi ülésekre.

Egyéb megtiszteltetések mellett i. e. 224-ben dictatorrá választották a népgyűlés levezetésére. Érdemeit Plinius által megőrzött halotti beszédéből ismerjük, amit fia, Quintus tartott a temetésén.


Elődei:
Caius Aurelius Cotta
és
Publius Servilius Geminus
Consul
Kr. e. 251
collega:
Caius Furius Pacilus
 
Utódai:
Caius Atilius Regulus
és
Lucius Manlius Vulso Longus


Elődei:
Caius Aurelius Cotta
és
Publius Servilius Geminus
Consul
Kr. e. 247
collega:
Numerius Fabius Buteo
 
Utódai:
Manius Otacilius Crassus
és
Marcus Fabius Licinus
  1. a b Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)
  2. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven)