Lucretia Mott
Lucretia Mott, születéskori nevén Lucretia Coffin (Nantucket, 1793. január 3. – La Mott, 1880. november 11.) amerikai kvéker abolicionista, nőjogi aktivista, társadalmi reformokért küzdő aktivista. A nők társadalmi helyzetének megváltoztatásával akkor kezdett foglalkozni, amikor 1840-ben több más nővel együtt kizárták a rabszolgaságellenes világkongresszusról. 1848-ban Jane Hunt meghívta egy gyűlésre, amely a nők jogairól szóló első nyilvános rendezvényhez, a Seneca Falls-i kongresszushoz vezetett; itt Mott az egyik társszerzője és aláírója volt az Érzelmek nyilatkozatának.
| Lucretia Mott | |
 | |
| Joseph Kyle festménye (1842) | |
| Született | 1793. január 3.[1][2][3][4][5] Nantucket[6] |
| Elhunyt | Philadelphia |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | James Mott |
| Gyermekei | hat gyermek:
|
| Szülei | Anna Folger Thomas Coffin |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Oakwood Friends School |
| Kitüntetései | National Women's Hall of Fame (1983)[9] |
| Halál oka | tüdőgyulladás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lucretia Mott témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szónoki tehetsége révén (fiatalkorában kvéker prédikátor volt) fontossá vált az abolicionisták, feministák és reformmozgalmárok között. Amikor az Amerikai Egyesült államok 1865-ben megszüntette a rabszolgaságot, azt javasolta, hogy a volt rabszolgák, férfiak és nők egyaránt, kapjanak választójogot. 1880-ban bekövetkezett haláláig a reformmozgalmak központi alakja volt.
Családja és fiatalkora
szerkesztésLucretia Coffin 1793. január 3-án született[10] Nantucketben (Massachusetts), Anna Folger és Thomas Coffin második gyermekeként.[11] Unokatestvére, Benjamin Franklin, egyike volt az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatának megszövegezőinek és aláíróinak, míg a rokonság más tagjai hűségesek maradtak a brit koronához.[12]
13 éves korában a kvékerek által irányított Nine Partners iskolába küldték.[13] Tanulmányai végeztével tanárként dolgozott. Amikor rájött, hogy az iskola férfi tanárai lényegesen nagyobb fizetést kaptak, mint a tanárok, elkezdett érdeklődni a női jogok iránt.[14] Családja Philadelphiába költözött; ekkor Lucretia és egyik tanártársa, James Mott követték őket.[15]
1811. április 10-edikén Lucretia Coffin és James Mott házasságot kötöttek. Hat gyermekük született, akik közül öt érte meg a felnőttkort. Gyermekeik, szüleik példáját követve, mindannyian részt vettek a rabszolgaellenes mozgalomban és más reformmozgalmakban.
Pályafutása
szerkesztésAbolicionizmus
szerkesztésA kvékerek többségéhez hasonlóan,[16] Lucretia Mott gonosznak tartotta a rabszolgaságot. Részben Elias Hicks prédikátor hatására más kvékerekkel együtt nem volt hajlandó gyapotruhát, nádcukrot és rabszolgák által előállított más termékeket használni. 1821-ben maga is kvéker prédikátor lett. Prédikátorként sokat utazott, és beszédeiben hangsúlyozta a belső fényt, azaz az isteni jelenlétet minden egyes emberben. Prédikációiban megemlítette rabszolgaságellenes nézeteit is. 1833-ban az Amerikai Rabszolgaságellenes Társaság (American Anti-Slavery Society) alakuló ülésén Lucretia Mott volt az egyedüli női felszólaló.[17] Rövid idővel az ülés után megalakult a Philadelphiai Női Rabszolgaságellenes Társaság, amelynek egyik alapítója Lucretia Mott lett.[18] A társaság jó kapcsolatokat ápolt a philadelphiai fekete közösséggel, és Lucretia Mott maga is gyakran prédikált a fekete gyülekezetekben.
1840. júniusban részt vett a londoni rabszolgaságellenes világkongresszuson. Mott egyike volt a hat női küldöttnek, de a gyűlés előtt a férfiak megszavazták, hogy kizárják az amerikai nőket a résztvevők közül, akiknek egy elkülönített helyen kellett ülniük. A rabszolgaságellenes mozgalom vezetői ugyanis nem akarták, hogy a női jogok kérdését összekapcsolják a rabszolgaság eltörlésével, és így elvonják a figyelmet az abolicionizmusról.[19] Ugyanakkor több amerikai férfi tiltakozott a nők kizárása ellen,[20] és egyesek velük együtt az elkülönített helyen ültek.
Hazatérve az Egyesült Államokba, megújult erővel folytatta a rabszolgaság elleni küzdelmét. Férjével együtt vállalták, hogy házuk a menekült rabszolgákat segítő földalatti vasút egyik állomása legyen.[21] (1856-ban azonban Mott nyilvánosan elutasította a szökevény rabszolgák megsegítését, amit a libériai gyarmatosításhoz hasonlított, mert úgy vélte, hogy egyik sem képes hatékonyan küzdeni a rabszolgaság ellen.[22]) Folytatta előadásait a jelentősebb északi városokban, emellett a rabszolgatartó államokba is elutazott, ahol szintén előadásokat tartott, és találkozókat szervezett rabszolgatulajdonosokkal is, akikkel a rabszolgaság erkölcsi kérdéseiről beszélgetett.
Nők jogai
szerkesztés
A londoni rabszolgaellenes kongresszuson ismerkedett meg Elizabeth Cady Stantonnal, aki azért küzdött, hogy egyszerűbbé tegye a válást, és biztosítsa a nők gyermekfelügyeleti jogát. Míg a korai feministák közül néhányan nem értettek egyet Cady Stanton javaslataival és botrányosnak tartották ezeket, Lucretia nagyon bízott Elizabeth Stanton ösztöneiben és meglátásaiban a nők jogait illetően.[23]
1848-ban Mott és Cady Stanton megszervezte a Seneca Falls-i kongresszust, az első női jogi kongresszust,[24] és Mott egyike volt a kongresszus által elfogadott Érzelmek nyilatkozatának. A következő évtizedekben a női jogi mozgalom fő célja a nők választójogának elfogadtatása állt.
1850-ben jelent meg Mott Discourse on Woman című pamfletje, amelynek tárgya a nők korlátozása az Egyesült Államokban volt.[25]
A polgárháború után, 1866-ban Mott, Stanton, Susan B. Anthony és Lucy Stone megalapította az Egyenlő Jogok Amerikai Társaságát (American Equal Rights Association, AERA); a társaság első elnöke Lucretia Mott lett. Az elnökségről 1868-ban lemondott, amikor Stanton és Anthony egy ellentmondásos megítélésű üzletemberrel, George Francis Trainnel szövetkezett.
Pacifizmus
szerkesztésMott pacifista volt, és az 1830-as években részt vett a New England Non-Resistance Society gyűlésein. Ellenezte a Mexikó elleni háborút. A polgárháború után egyik fő szószólója volt az 1866-ban alapított Universal Peace Unionnak.[26]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://en.wikisource.org/wiki/Woman_of_the_Century/Lucretia_Mott
- ↑ Notable Women of Pennsylvania
- ↑ Our hidden heritage : Pennsylvania women in history, 130
- ↑ https://www.womenofthehall.org/inductee/lucretia-mott/
- ↑ UPI Almanac for Thursday. www.upi.com (2019. január 3.)
- ↑ Faulkner 2011 : 8., 14. o.
- ↑ Faulkner 2011 : 14. o.
- ↑ Faulkner 2011 : 24–27. o.
- ↑ Faulkner 2011 : 33., 34. o.
- ↑ Faulkner 2011 : 34., 36. o.
- ↑ Quakers and Slavery. www.york.ac.uk (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Lucretia Mott. www.nationalabolitionhalloffameandmuseum.org (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Debra Michals: Lucretia Mott. www.womenshistory.org (2017) (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Rodriguez 2011 : 585–596. o.
- ↑ Winifred Conkling: Votes for women! : American suffragists and the battle for the ballot. Chapel Hill, North Carolina: (kiadó nélkül). 2018. 27. o. ISBN 9781616207342
- ↑ Lucretia Mott. In William Still: The Underground Railroad. Toronto, Ontario, Canada: Ryerson University. 1872.
- ↑ Ikuko Asaka: Lucretia Mott and the Underground Railroad. Journal of the Early Republic, XXXVIII. évf. 4. sz. (2018) 613–642. o.
- ↑ Faulkner 2011 : 160. o.
- ↑ McMillen 2008 : 2–3. o.
- ↑ Mott 1849
- ↑ Universal Peace Union Records, Collection: DG 038 - Swarthmore College Peace Collection. www.swarthmore.edu arch
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Lucretia Mott című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Faulkner 2011: Carol Faulkner: Lucretia Mott's Heresy: Abolition and Women's Rights in Nineteenth-Century America. (hely nélkül): University of Pennsylvania Press. 2011. ISBN 978-0-8122-0500-8
- ↑ Mott 1849: Lucretia Mott: Discourse on Woman. memory.loc.gov (1849. december 17.)
- ↑ Payne 2011: Phil Wallace Payne: Writes of Passage: Threads in the Fabric of Our Times. (hely nélkül): Xlibris Corporation. 2011. ISBN 978-1-4653-4861-6
- ↑ Rodriguez 2011: Slavery in the modern world: a history of political, social, and economic oppression. Ed. Junius P. Rodriguez. Santa Barbara, California: ABC-CLIO, LCC. 2011. ISBN 9781851097883
