Pacifizmus
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A pacifizmus a háború, a militarizmus (beleértve a sorkatonaságot és a kötelező katonai szolgálatot) vagy az erőszak ellenzése. A pacifizmus szót Émile Arnaud francia békeaktivista alkotta meg, és más békeaktivistákkal együtt az 1901-ben Glasgow-ban tartott tizedik egyetemes békekongresszuson fogadták el. A kapcsolódó kifejezés az ahimsa (nem ártani), amely az indiai vallások, például a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus egyik alapvető filozófiája.
A pacifizmus tartalmaSzerkesztés
A pacifizmus a nézetek széles skáláját öleli fel, beleértve azt a meggyőződést, hogy a nemzetközi vitákat békésen is meg lehet és meg kell oldani, a katonai és háborús intézmények eltörlésére való felhívást, a társadalom kormányzati erőszakkal való szervezésének ellenzését (anarchista vagy libertárius pacifizmus), a politikai, gazdasági vagy társadalmi célok elérése érdekében alkalmazott fizikai erőszak elutasítását, az erő eltörlését, és az erőszak ellenzését minden körülmények között, még az ön- és mások védelmében is. Teichman meggyőződését Brian Orend így foglalta össze: "... A pacifista elutasítja a háborút, és úgy véli, hogy nincsenek olyan erkölcsi okok, amelyek igazolhatják a háborúhoz való folyamodást. A háború a pacifista számára mindig rossz". Bizonyos értelemben ez a filozófia azon az elképzelésen alapul, hogy a cél nem szentesíti az eszközt." A pacifista szó békülékenységet jelent.
Híres pacifistákSzerkesztés
Kötelező katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadása az Európai UnióbanSzerkesztés
Az Amszterdami Szerződéshez csatolt 11. jegyzőkönyvön kívül a nizzai csúcstalálkozón 2000. december 7-én elfogadott Alapjogi Charta 10. cikkének (2) bekezdése[1] is foglalkozik a pacifizmussal:
| „ | A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság
(1) Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását. (2) A katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásához való jogot az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint el kell ismerni. |
” |
JegyzetekSzerkesztés
További információkSzerkesztés
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
|
Ez a filozófiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |