Luna–12

A Luna–12 (E-6LF-102) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. A Hold harmadik mesterséges bolygója lett.

Luna–12
Ország	Szovjetunió
Gyártó	NPO Lavocskin
Küldetés típusa	lunar probe Orbiter
NSSDC ID	1966-094A
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1966. október 22.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta	Molnyija
Az első képek sugárzása a Földre	1966. október 27.
A rádiókapcsolat megszakadása az akkumulátorok lemerülése miatt	1967. január 19.
Az űrszonda
Tömeg	1620 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–12 témájú médiaállományokat.

Küldetés

Tervezett feladat a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1966. október 22-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.58 perces, 51.92 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 199 kilométer, az apogeuma 212 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 1640 kilogramm. Október 23-án pályakorrekciót hajtottak végre a hideggázfúvókák segítségével. Teljesen megegyezett a Luna–11 űrszondával.

Felépítése: szállító valamint fékező egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében - rádiórendszer (adó-vevő),- vezérmű,- áramforrások,- hőszabályzó,- antennák; felületén – plazmadetektor,- radiométer,- szcintillációs gamma- spektrométer,- magnetométer, rádiócsillagászati eszköz. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.

Október 25-én végrehajtott fékezést követően a műszertartály nem vált el a hordozó egységtől, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 3 óra 25 perc volt. A Hold körüli pályaadatai: 0.0 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 100 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1740 kilométer). Az alapkutatáson túli feladata további adatgyűjtés a Holdra történő sima leszállás megvalósításához. 602 Hold körüli fordulat alatt 302 rádiókapcsolatot létesített. 90 napos éllettartamot követően, az akkumulátorok kimerülése miatt az utolsó kapcsolat január 19-ig volt.

Források

• (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.  
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Luna–12. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna–12. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-12. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-12. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
• Luna-12. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 18.)

Elődje: Koszmosz–11

Luna-program 1963–1968

Utódja: Luna–13