Luna–9
A Luna–9 (Luna E–6M) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. Az első simán leszálló űreszköz a Földön kívül, a Holdon, a puha leszállásra tett tizenkettedik kísérlet.
| Luna–9 | |
 | |
| A Luna–9 modellje, az űrszonda tetején a leszálló modullal | |
| Ország |
 Szovjetunió |
| Gyártó | NPO Lavocskin |
| Küldetés típusa | leszállás |
| NSSDC ID | 1966-006A |
| Küldetés | |
| Célégitest | Hold |
| Indítás dátuma | 1966. január 31. 11:45:00 UTC |
| Hordozórakéta | Molnyija |
| Leszállás | 1966. február 3. 18:44:52 UTC |
| Küldetés vége | 1966. február 6. 22:55 UTC |
| Időtartam | 6 nap |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 1580 kg |
| Leszállás helye | 7.13°É 64.37°Ny |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–9 témájú médiaállományokat. | |
KüldetésSzerkesztés
Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.
JellemzőiSzerkesztés
Építette a Lavocskin-tervezőiroda.
1966. január 31-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.3 perces, 51.85 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 167 kilométer, az apogeuma 219 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Felépítése: szállító egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű; leszálló egység (felszíni szonda),- magasságmérő radar,- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák valamint egy sugárdetektor.
Február 3-án a Viharok Óceánja medencében, egy névtelen kráterben landolt, amely a 64 kilométer átmérőjű Cavalerius gyűrűs hegység szomszédságában található, az Oceanus Procellarum medence belsejében. A kráter átmérője 15 méter, mélysége 1 méter. Holdat-érés után 5 perccel rádió összeköttetést, 7 óra múlva elkezdte küldeni az elsőt kilenc képet (öt panoráma) a hold felszínéről. 75 órán át hét rádió-összeköttetés alkalmával 8 óra 5 percig tartott hírkapcsolatot. A képek a közeli és a horizont 1,4 kilométer távolságra lévő sziklák nézeteit tartalmazták. Az utolsó kapcsolat a szondával február 6-án volt.
Leszálló egységSzerkesztés
- fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
- légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
- a leszálló egységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
- a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőellenőrzőt,- a televíziós egységet és a forgó tükörmechanikát,- az optikai ablakot,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
- stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,
Tudományos eredménySzerkesztés
- az első űreszköz, amely sima leszállást hajtott végre egy idegen égitesten, a Hold felszínén,
- egy idegen égitestről az első helyszíni panorámafelvételeket készítette (1,4 kilométeres látótávolságig) és közvetítette a Földre,
- mérései megállapították, hogy a Hold felszínét nem borítja a korábban gondolt vastag porréteg,
- a mérések megerősítették, hogy nincs a Holdnak számottevő mágneses tere,
- megállapítást nyert hogy egy súlyosabb űreszköz sem fog elsüllyedni leszállás után.
ForrásokSzerkesztés
- (1966) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1966. XIX. évfolyam 6. szám.
- Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó ISBN 963-05-2348-5
