Lusignan Mária örmény hercegnő
Lusignan Mária (Szisz, Kis-Örményország, 1374. augusztus – Kairó, 1381. július 4. előtt), örményül: Մարիա Լուսինյան, franciául: Marie de Lusignan, örmény királyi hercegnő és trónörökös, V. (Lusignan) Leó örmény király és Soissons Margit egyetlen gyermeke.
| Lusignan Mária | |
| Örményországi Mária Lusignan-Poitiers Mária | |
| Örmény Királyság trónörököse | |
| Մարիա Լուսինյան/Marie de Lusignan | |
| Uralkodási ideje | |
| 1374. augusztus – 1375. április 15. | |
| Elődje | Lusignan Péter |
| Utódja | az Örmény Királyság megszűnte |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Lusignan(-Poitiers)-ház |
| Született | 1374. augusztus Szisz, Kis-Örményország |
| Elhunyt | 1381. július 4. előtt (7 évesen) Kairó |
| Nyughelye | Szent Márton templom, Kairó |
| Édesapja | V. (Lusignan) Leó örmény király (1342–1393) |
| Édesanyja | Soissons Margit ciprusi úrnő (1345/50–1379/81) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésÉdesapja V. (Lusignan) Leó, az utolsó örmény király, Lusignan János örményországi régensnek és egy ismeretlen örmény nőnek a házasságon kívül született fia. Édesanyja Soissons Margit, Soissons Jánosnak, Famagusta bírájának és Milmars Máriának a leánya. Szülei 1369 és 1372 között házasodtak össze. Mária volt egyetlen gyermekük, aki az idő tájt születhetett, amikor apja és anyja Örményországba érkeztek átvenni az ország irányítását, így valószínűleg az Örmény királyságban született. Mária az egyiptomi fogságban halt meg 1381. július 4-e előtt, ahova azután került, hogy 1375. április 15-én az egyiptomiak elfoglalták Kis-Örményország fővárosát, Sziszt, és a királyi családot Egyiptomba szállították. Édesanyja is a fogság alatt halt meg valószínűleg egy évben leányával. Apja a következő évben kiszabadult, de trónját nem sikerült visszaszereznie, és 1393. november 29-én hunyt el Párizsban. Máriának három féltestvére volt apja házasságon kívüli kapcsolataiból.[1]
Ősei
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ L. Rüdt-Collenberg (1963) és Rudt de Collenberg (1980).
Források
szerkesztés- Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2015. március 25.
- Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
- Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
További információk
szerkesztés- Cawley, Charles: Armenia Kings Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2015. március 25.)
- Marek, Miroslav: The House of Poitou 2 (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2015. március 25.)
- Schreiber, Karl-Heinz: Leo VI. von Zypern König von Armenien (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2015. március 25.)
| Előző Lusignan Péter |
Örményország trónörököse  1374 – 1375 de facto 1375 – 1381 de iure |
Következő egyiptomi hódítás de facto Lusignan Janus de iure |