Luther Allison
Luther Allison (Widener, Arkansas, 1939. augusztus 17. – Madison, Wisconsin, 1997. augusztus 12.)[1] amerikai blues-gitáros.
Luther Allison | |
Luther Allison 1996-ban, a Riverwalk Blues Festival-on | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1939. augusztus 17. Widener, Arkansas, USA |
Elhunyt | 1997. augusztus 12. (57 évesen) Madison, Wisconsin, USA |
Pályafutás | |
Műfajok | blues |
Aktív évek | 1957–1997 |
Kapcsolódó előadó(k) | Howlin’ Wolf, James Cotton |
Hangszer | elektromos gitár, kedvenc: Gibson Les Paul |
Tevékenység | énekes, gitáros |
Kiadók | Delmark Records, Motown Records, Ruf Records, Alligator Records |
Luther Allison weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Luther Allison témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tízéves korában maga készítette hangszereken kezdett játszani. Tizenkét éves korában, 1951-ben családjával Chicagóba költözött.[2] Önmagától tanult meg gitározni, miközben sokat hallgatott blues előadókat. Három évvel később már éjszakai blues-kocsmák előtt ácsorgott, abban a reményben, hogy lehetősége lesz játszani.
A későbbiekben játszott Howlin’ Wolf együttesében és James Cotton háttérzenészeként. Koncertjei erőteljesek és legendásak voltak, ezeken sokszor három órán át játszott.
Karrierje
szerkesztésBemutatkozó előadása és egyben karrierje akkor indult, amikor Howlin’ Wolf 1957-ben felhívta a színpadra játszani. Ezután Freddie King foglalkozott vele, és amikor Kingnek lemezfelvételeket kellett készítenie, Allison vezette King zenekarát a Chicago nyugati részében zajló koncerteken. Zenei klubokban játszott az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején. Első kislemezét 1965-ben vették fel. 1967-ben szerződött a Delmark Records kiadóval, akik bemutatkozó albumát, a Love Me Mama-t a következő évben kiadták.
1969-es fellépése az Ann Arbor Blues Festival-on olyan sikeres volt, hogy felkérést kapott a fesztiválon való részvételre a következő három évre.[2] Ugyanakkor országszerte turnézott, és 1972-ben leszerződött a Motown Records-nál. Ő volt az első blues-zenész, aki ezt megtette.[3] Az 1970-es években Európában turnézott és 1977-ben Franciaországba költözött.[3]
Allison ismert volt erőteljes koncertjeiről, amiken hosszasan és érzékenyen játszott Gibson Les Paul márkájú gitárján. Rövid ideig Illinois állam Peoria nevű településén élt. Itt leszerződött a Rumble Records-nál, akik két élő koncertjének felvételeit adták ki: ezek a Gonna Be a Live One in Here Tonight (ennek producere Bill Knight volt), és a Power Wire Blues (aminek producere George Faber és Jeffrey P. Hess volt).
Allison továbbra is fellépett bárokban és koncerteken, egy évben nyolc hónapon át úton volt. Ezek között volt a Montreux-i Jazz Fesztivál is.
1992-ben együtt játszott a legendás francia rock'n'roll sztárral, Johnny Hallyday-vel, 18 koncerten, amiket Párizsban tartottak. Allison még a szünetekben is játszott.
Allison európai menedzsere, Thomas Ruf 1994-ben lemezcéget alapított, a Ruf Records-ot. Ugyanakkor az Alligator Records alapítója, Bruce Iglauer meggyőzte, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. A Soul Fixin' Man albumot 1994-ben vették fel és még ugyanabban az évben kiadták, Allison ezzel turnézott az Egyesült Államokban és Kanadában.
1994-ben négy Blues Music Award-ot nyert el. A James Solberg együttessel folyamatosan turnézott és kiadta a Blue Streak albumot (ezen szerepelt először a Cherry Red Wine című szám). További blues-díjakat kapott és blues-kiadványok címoldalára került fel.
1997 nyarán, egy turné közepén Allison szédüléses panaszokkal kórházba került. Ekkor derült ki, hogy a tüdejében daganat van, ami áttéttel az agyára is hatással van.[4]
Kómába esett, majd 1997. augusztus 12-én meghalt.[2] A Reckless című albuma akkor jelent meg.
Fia, Bernard Allison, aki egyszer a zenekarában is játszott, szólókarrierbe kezdett.
Halála után, 1998-ban bevezették a Blues-hírességek Csarnokába. Az Illinois állambeli Homewood település Washington Memory Gardens Cemetery nevű temetőjében temették el.
Diszkográfia
szerkesztésStúdióban készült és élő albumok
szerkesztésév | cím | kiadó | azonosító szám | megjegyzés |
1969 | Love Me Mama | Delmark | 625 | |
1972 | Bad News Is Coming | Motown/Gordy | 964 | |
1974 | Luther's Blues | Motown/Gordy | 967 | |
1976 | Night Life | Motown/Gordy | 974 | |
1977 | Love Me Papa | Black & Blue | 33.524 | újból kiadták mint Estudio Eldorado 524 (Brazília) és mint Evidence CD 26015 (USA) |
1979 | Gonna Be a Live One in Here Tonight! | Rumble | 1001 | élő koncerten vették fel Peoria településen (Illinois) 1979. április 18–19-én. Újból kiadták Red Lightnin 0036, és South Side Safari címmel |
1979 | Power Wire Blues | Rumble | 1004 | a Peoria koncert 2. része 1985-ben újból kiadta a Charly Records 1105 |
1979 | Live in Paris | Paris Album/Buda | 2-28501 | felvéve Párizsban, La Chapelle Des Lombards, 1979. Újból kiadta a Ruf (1354), a Free Bird (209/FLY06), a Pläne (88295), és a Platinum (161354) |
1979 | Live | Blue Silver | 3001/3321 | az 1979-es párizsi koncert 2. része. Újból megjelent mint Blue Sky/Buda |
1980 | Time | Paris Album/Buda | 2-28505 | |
1984 | Lets Have a Natural Ball | JSP | 1077 | |
1984 | Life is a Bitch | Encore!/Melodie | 131 | Blind Pig 2287 (1987) USA, másik címe Serious |
1985 | Here I Come | Encore!/Melodie | 133 | |
1987 | Rich Man | Ruf | 8001 | egyéb azonosítók RFR 1005, Charly CRB 1227 |
1991 | More from Berlin | East West | LACD 1991-2 | koncert, 1989 |
1992 | Hand Me Down My Moonshine | Inak/Ruf Records | 1047 | akusztikus |
1992 | Bercy 92 (Johnny Hallyday) | Philips | 514 400 | felvéve a párizsi Palais Omnisports de Paris-Bercy-ben |
1994 | Soul Fixin' Man | Alligator | 4820 | Ruf 1021 Európában, másik címe Bad Love |
1995 | Blue Streak | Alligator | 4834 | Ruf 7712 Európában |
1996 | Live ’89: Let's Try It Again | Ruf | 1028 | felvéve Berlinben, 1989 májusában |
1996 | Live in Montreux – Where Have You Been? | Ruf | 1008 | felvéve 1976-1994 között |
1997 | Reckless | Alligator | 4849 | Ruf 1012 Európában |
1999 | Live in Chicago | Alligator | 4869 | Ruf 1042 Európában, felvéve 1995-1997-ben, 2-lemezes kiadás |
1999 | Standing at the Crossroad | Black & Blue | 421.1 | felvéve 1977-ben Párizsban. Másik címe Night & Day 210, Blues Reference |
2002 | Pay It Forward | Ruf | 1060 | felvéve 1984-1994 között |
2007 | Underground | Ruf | 1132 | felvéve 1968 körül |
2009 | Songs from the Road | Ruf | 1157 | CD+DVD, felvéve Montréalban, 1997 |
Összeállítások
szerkesztésév | cím | kiadó | azonosító szám | megjegyzés |
1995 | Sweet Home Chicago | Charly | BM-37 | |
1996 | The Motown Years, 1972-1976 | Motown/Universal |
Video
szerkesztésév | cím | kiadó | azonosító szám | megjegyzés |
1998 | Live In Paradise | Ruf | VHS | felvéve a La Reunion Island-en, 1997 áprilisában. DVD-n is megjelent (2001) |
2009 | Songs from the Road | Ruf | 1157 | CD+DVD, felvéve Montréalban, 1997-ben |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Doc Rock: Dead Rock Stars website. Thedeadrockstarsclub.com. (Hozzáférés: 2011. december 6.)
- ↑ a b c [Luther Allison az AllMusicon Allmusic biography]
- ↑ a b Russell, Tony. The Blues - From Robert Johnson to Robert Cray. Dubai: Carlton Books Limited, 88. o. (1997). ISBN 1-85868-255-X
- ↑ „Cancer strikes blues guitarist”, St. Petersburg Times, 1997. július 17., 2B. oldal (Hozzáférés: 2009. június 24.) [halott link]
- ↑ Discographie. Luther-Allison.com. Petra Toppat. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
- ↑ Luther Allison – all records. Ruf Records. [2010. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
- ↑ G. Heinlein; Görgen Antonsson and François Ziegler: Bingow/Paris Album Records Checklist. jazzlabels, 2003. October. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
- ↑ [Luther Allison az AllMusicon Luther Allison > Discography]. AllMusic. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
- ↑ Luther Allison : Discography. Rolling Stone. [2008. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
További információk
szerkesztés- Luther-Allison.com
- Fansite mini-biography Archiválva 2012. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Luther Allison című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.