Luther braunschweigi herceg
Luther braunschweigi herceg más formában Lothar németül Luther von Braunschweig vagy Luther von Brunswick (?, 1275 – Sztum, 1335. április 18.) a Német Lovagrend 18. nagymestere 1331 és 1335 között.
| Luther braunschweigi herceg | |
 | |
| Német Lovagrend nagymestere | |
| Uralkodási ideje | |
| 1331 – 1335 | |
| Uralkodóház | Welf-ház |
| Született | 1275[1][2][3] |
| Elhunyt | 1335. április 18. (59-60 évesen) Sztum |
| Nyughelye | Königsbergi dóm |
| Édesapja | Albert I, Duke of Brunswick-Lüneburg |
| Édesanyja | Alessina |
| Testvére(i) |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luther braunschweigi herceg témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
A német Welf-család tagja volt, édesapja I. Albert braunschweig-lüneburgi herceg, édesanyja Adelaide egy észak-itáliai herceg Boniface de Monferatto lánya volt. Apja halála után ő lett a Lüneburg, Braunschweig (Brunswick) hercege, de nem léphetett házasságra, épp a lovagi kötelezettség miatt, ezért nem maradt utódja.
Fiatalon belépett a német lovagrendbe és elsősorban Christburgban (ma Dzierzgoń, Lengyelország) látott el különböző feladatokat egészen 1308-ig, amikor Gollub (ma Golub-Dobrzyń) komturává nevezték ki. Egy évvel később Christburg, 1313-tól pedig Marienburg (ma Malbork) komtura volt. 1314-től újból komtura és ezúttal fegyvermestere volt Christburgnak és kivette a részét a poroszországi német kolonizációból is.
1331. február 17-étől lett a rendi mester, Werner von Orselnt követve. Mindjárt az uralkodása elején háborúba keveredett Lengyelországgal. Az általa vezetett teuton seregek megszállták Nagy-Lengyelországot és Kujáviát. Sikerült elfoglalnia Kaliszot, de a płowcei csatában a lengyel király legyőzte. Ennek ellenére a következő évben folytatta támadásait Kujáviában és bevette Brześć Kujawskit, majd Inowrocławot, s a területet a német lovagrend tartományává nyilvánította.
A béke megteremtése érdekében a magyarok és a csehek is bekapcsolódtak a két fél közti tárgyalásokba. Károly Róbert találkozóra hívta a cseh és a lengyel uralkodót, melyeken más országok is képviseltetni akarták magukat. Luther nem sokkal halála előtt kinevezte a küldötteket, aki Visegrádon tárgyaltak a békéről mind a lengyelekkel, mind a litvánokkal.
Luther tovább folytatta az építkezéseket a Máriavárban, többek között az uralkodói rezidencia építését, s emelt egy monostort is. Elmélyülten foglalkozott a vallástudománnyal és számos verset, valamint egy teológiai könyvet is írt.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ MAK (lengyel nyelven)
További információk szerkesztés
| Előző uralkodó: Werner von Orseln |
|
Következő uralkodó: Dietrich altenburgi várgróf |
