Luteinizáló hormon
A luteinizáló hormon (vagy lutropin, rövidítve LH) az agyalapi mirigy elülső lebenye által termelt hormon. Nőkben a petesejtérést és a petefészek sárgatestjének fejlődését indítja meg. Férfiakban (itt néha intersticiális sejt-stimuláló hormonnak, ICSH-nak is nevezik)[1] a herék Leydig-sejtjeiben stimulálja a tesztoszterontermelést. A follikuluszstimuláló hormonnal kölcsönösen erősítik egymás hatását.
Szerkezete
szerkesztésA luteinizáló hormon egy heterodimer fehérje, vagyis két eltérő alegységből áll, amelyek nem-kovalensen (diszulfid-híd nélkül) kapcsolódnak egymáshoz.[2] Mind az alfa, mind a béta alegység glikoprotein, vagyis szénhidrátmolekulák kötődnek hozzájuk. Szerkezete hasonlít a többi glikoprotein-hormonhoz (follikuluszstimuláló hormon (FSH), pajzsmirigyserkentő hormon (TSH), vagy humán chorio-gonadotropin (hCG)).
- az alfa alegység azonos mind az LH, az FSH, a TSH és a hCG esetében. Emberben 92 aminosavból áll, de szinte valamennyi többi gerincesben 96 aminosav építi fel (a gerincteleneknek nincsenek glikoprotein hormonjaik)
- A béta alegység más-más a fenti hormonok esetében. A luteinizáló hormon béta alegysége 120 aminosavból tevődik össze, és ez határozza meg hatásának specifikusságát és a receptor felismerését. Az LH és a hCG béta alegysége nagy hasonlóságot mutat, még egymás receptorjait is képesek aktiválni. A hCG béta alegység azonban 24 aminosavval hosszabb és a hozzájuk kapcsolódó cukormolekulák is különböznek.
A luteinizáló hormon féléletideje 20 perc, jóval rövidebb mint az FSH (3–4 óra) vagy a hCG (24 óra) esetében.
Az alfa alegység génje a 6. kromoszómán, a bétáé pedig a 19. kromoszómán található.
Funkciója
szerkesztésA luteinizáló hormon a reprodukciós szervekre hat.
Nőkben
szerkesztésA lutenizáló hormon az idő nagy részében igen alacsony szinten van tartva a vérben, de a menstruációs ciklus közepén, amikor a petesejtet tartalmazó tüsző kellően érett, az agyalapi mirigy nagy mennyiséget szabadít fel belőle és szintje sokszorosára nő. Ez az "LH-impulzus" 24-48 órán át tart. Kiváltó okára több elmélet is van, egyik szerint az érett tüsző által termelt 17-hidroxiprogeszteron indítja be közvetett lépésekkel,[3] míg egy másik szerint akkor szabadul fel a luteinizációs hormon, amikor az ösztradiol koncentrációja elér egy küszöbértéket.[4] A magas LH-szint beindítja a tüszőrepedést (az ovulációt) és a tüsző átalakulását sárgatestté (corpus luteummá). Utóbbi progeszteront termel, ami felkészíti a méhet az esetleges terhességre. A luteinizáló hormonra feltétlenül szükség van a sárgatest működéséhez a menstruációs ciklus második felében. Terhesség esetén az LH mennyisége visszaesik és a sárgatest funkcióját a méhlepény által szintetizált humán chorion-gonadotropin fogja fenntartani.
Férfiakban
szerkesztésA luteinizáló hormon itt a herék Leydig-sejtjeiban aktiválja a tesztoszteron elválasztását.[5] Ha a tesztoszteron mennyisége a vérben túl kicsi, a hipotalamusz gonadotropin-felszabadító hormont (GnRH) bocsát ki, ami az agyalapi mirigyet luteinizáló hormon szekréciójára serkenti.[5] A növekvő tesztoszteronszint negatív visszacsatolás révén gátolja a GnRH-kibocsátást a hipotalamuszban. A férfi és női szteroidhormonok többnyire valamennyien csökkentik a GnRH szekrécióját és az agyalapi mirigy gonadotrop sejtjeinek (ahol a luteinizáló hormon szintézise zajlik) GnRH-val szembeni érzékenységét is.
Férfiak esetében a szexuális izgalom a luteinizáló hormon és azon keresztül a tesztoszteron szintjének hirtelen emelkedéséhez vezet.[6]
Az LH szintje gyerekekben nagyon alacsony, a menopauzát elérő nőkben pedig magas. Reproduktív korban lévő nők esetében a koncentrációja általában 1-20 IU/L (nemzetközi egység literenként), a menstruáció közepén, az LH-impulzus alatt pedig akár 70 IU/L is lehet. A 18 éven felüli férfiakban szintje 1,8-8,6 IU/L közötti.[7]
Ovulációs tesztek
szerkesztésMivel a luteinizációs hormon szintjének meredek emelkedése megelőzi a tüszőrepedést és a petesejt kiszabadulását, koncentrációjának napi monitorozásával megállapítható, hogy a nő mikor van a leginkább fogamzóképes állapotban. Erre a célra olyan teszteket forgalmaznak, amelyek a vizeletből képesek meghatározni az LH-szint magas értékét.[8] A pozitív eredmény azt jelzi, hogy az ovulációra egy-két napon belül sor kerül, vagyis a fogamzás esélye két nappal később a legmagasabb.[9] Az LH-szint követése a teherbeesés elkerülésére nem alkalmas, mert a spermiumok a közösülés után több napig életképesek maradhatnak és a hormonszint növekedése csak a fogamzóképességi ablakperiódus kezdete után indul meg.
Kóroki szerepe
szerkesztésTúlműködés
szerkesztésKorai pubertás esetén gyerekekben is lehet olyan magas LH-szint ami csak a serdülőkorra jellemző. Felnőtt nőknél a viszonylag (de nem kórosan) magas LH policisztás petefészek-szindrómát jelezhet. Az LH és az FSH állandó magas koncentrációja a menopauza után normális, az előtt azonban betegségek tünete lehet:
- korai menopauza
- Turner-szindróma vagy a nemi szervek egyéb fejlődési rendellenessége
- Swyer-szindróma
- veleszületett mellékvese-megnagyobbodás
- a herék alulműködése
Terhesség esetén a chorion-gonadotropin béta alegysége fals pozitív eredményt adhat az LH-teszteknél.
Alulműködés
szerkesztésA luteinizáló hormon alacsony szintje a nemi szervek alulműködését vonja maga után. Férfiaknál ez alacsony spermiumszámban, nőknél a menstruációs ciklus kimaradásában (amenorrhoea) mutatkozhat. Egyes betegségeknek a nagyon kis LH-mennyiség a tünete:
- Pasqualini-szindróma[10][11]
- Kallmann-szindróma
- az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz alulműködése
- evészavar/éhezés (akár túlzott diéta formájában)
- hiperprolaktinémia (magas prolaktin-szint)
- hipogonadizmus
- gonadotropin-felszabadító hormonnal antagonista gyógyszer szedése
A luteinizáló hormont (follikuluszstimuláló hormonnal együtt) menotropin néven termékenységi zavarok esetén gyógyszerként is alkalmazzák.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ (1975) „Effects of Human Chorionic Gonadotropin, Human Interstitial Cell Stimulating Hormone and Human Follicle-Stimulating Hormone on Ovarian Weights in Estrogen-Primed Hypophysectomized Immature Female Rats”. Endocrinology 96 (5), 1179–86. o. DOI:10.1210/endo-96-5-1179. PMID 1122882.
- ↑ (2014) „Structural biology of glycoprotein hormones and their receptors: Insights to signaling”. Molecular and Cellular Endocrinology 382 (1), 424–51. o. DOI:10.1016/j.mce.2013.08.021. PMID 24001578.
- ↑ (2011) „Hirsutism, virilism, polycystic ovarian disease, and the steroid-gonadotropin-feedback system: A career retrospective”. AJP: Endocrinology and Metabolism 302 (1), E4–E18. o. DOI:10.1152/ajpendo.00488.2011. PMID 22028409. PMC 3328092.
- ↑ Guyton and Hall Textbook of Medical Physiology 2006 p 1021
- ↑ a b Male Medical Fertility Treatment: HCG + LH + Recombinant FSH To Increase Sperm Count Through Spermatogenisis. [2015. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 6.)
- ↑ (1993) „LH pulsatile secretion and testosterone blood levels are influenced by sexual arousal in human males*1”. Psychoneuroendocrinology 18 (3), 205–18. o. DOI:10.1016/0306-4530(93)90005-6. PMID 8516424.
- ↑ Mayo Medical Laboratories - Test ID: LH, Luteinizing Hormone (LH), Serum Archiválva 2016. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, retrieved December 2012
- ↑ (2001) „Comparison of several one-step home urinary luteinizing hormone detection test kits to Ovu Quick®”. Fertility and Sterility 76 (2), 384–7. o. DOI:10.1016/S0015-0282(01)01881-7. PMID 11476792.
- ↑ Ovulation Predictor Kit Frequently Asked Questions. Fertility Plus. [2012. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 12.)
- ↑ (1992) „Hypogonadism Caused by a Single Amino Acid Substitution in the β Subunit of Luteinizing Hormone”. New England Journal of Medicine 326 (3), 179–83. o. DOI:10.1056/NEJM199201163260306. PMID 1727547.
- ↑ (2004) „Hypogonadism in a Patient with a Mutation in the Luteinizing Hormone Beta-Subunit Gene”. New England Journal of Medicine 351 (25), 2619–25. o. DOI:10.1056/NEJMoa040326. PMID 15602022.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Luteinizing hormone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.