Lükhnisz
Lükhnisz (ógörög Λυχνίς) ókori illír település volt a mai Ohridi-tó északkeleti partján fekvő Ohrid városa helyén, Délnyugat-Macedónia területén. Az ókori források által az enkheléknek, majd a dasszarétáknak tulajdonított város az i. e. 4. század közepétől Makedónia fennhatósága alatt állt. Az i. e. 3. század végétől rövid ideig illír kézen volt, majd i. e. 168-ban Lychnidus néven a Római Birodalom része lett. Az i. sz. 5. században püspöki székhely lett, de a 6. század folyamán elnéptelenedett.
| Lükhnisz | |
Ohrid, Macedónia  | |
 | |
| Névváltozatok | Lychnidus |
| Alapító | Kadmosz (mitikus alapító) |
| Megszűnés | i. sz. 6. század |
| Oka | elnéptelenedés |
| Lakói | enkhelék, dasszaréták (illírek) |
| Ország |  Észak-Macedónia |
| Elhelyezkedése | |
 Lükhnisz
Pozíció Észak-Macedónia térképén
| |
 é. sz. 41° 07′, k. h. 20° 48′41.116667°N 20.800000°EKoordináták: é. sz. 41° 07′, k. h. 20° 48′41.116667°N 20.800000°E | |
Története
szerkesztésA Hérodotosz és mások által megőrzött hagyomány szerint a Thébaiból menekült Kadmosz és Harmonia alapította Lükhnisz városát.[1] Az archaikus korban az illírek enkhele törzse élt Lükhnisz vidékén, akiknek i. e. 6–5. századi radolistai nekropoliszában görög ékszereket, bronzedényeket, valamint illír típusú fejvérteket tártak fel.[2] Titus Livius a harmadik római–makedón háború (i. e. 171–168) kapcsán a dasszaréták városaként említette Lükhniszt.[3]
Az Illír Királyság első névről ismert uralkodójának, Bardülisznak az i. e. 4. század első felében ezen a vidéken, a Lünkésztiszi-tavak (Ohridi- és Preszpa-tavak) északi előterében, illetve délre, az Eordaikosz (Devoll) medencéjében volt a hatalmi centruma.[4] A Bardülisz uralmának végét jelentő, i. e. 358. évi Erigón-völgyi csatában II. Philipposz makedón király birodalmához csatolta Lükhniszt.[5] Az elkövetkező évszázadokban stratégiailag fontos területnek bizonyult a város környéke, ugyanis az Illíriát Felső-Makedóniával összekötő – a Drilón (Fekete-Drin), a Genuszosz (Shkumbin) és az Eordaikosz völgyét követő – utak mindegyike Lükhnisznél érte el a makedón területeket.[6] A másfél évszázados makedón uralomnak i. e. 208 körül szakadt vége, amikor az Illíriában uralkodó Szkerdilaidasz és III. Pleuratosz embere, egy bizonyos Aeroposz a makedón védők lefizetésével elfoglalta a várost, valamint néhány környező dasszaréta falut.[7] A második római–makedón háborút lezáró, i. e. 196. évi békében a győztes rómaiak az illír III. Pleuratosznak engedték át Lükhniszt.[8] Fia és utódja, Genthiosz uralkodása alatt Lükhnisz saját pénzt veretett, amelyen az illír királyi felségjeleket sem tüntették fel, és ez részleges önállóságukra utal.[9] A harmadik római–makedón háború során, i. e. 170-ben a rómaiak foglalták el a várost, több ezer katonát állomásoztattak Lükhniszben, és innen indították többnyire kudarcos penesztiai hadjárataikat.[10]
Az i. e. 168-ban római győzelemmel, valamint az Illír és a Makedón Királyság felszámolásával záruló háborút követően a győztesek Makedóniát négy körzetre osztották, és a latin nevén Lychnidus városát a Lünkésztiszt is magában foglaló negyedik körzet részévé tették.[11] A római uralom alatt békésen virágzott a város, amely az i. e. 2. század második felében épített kereskedelmi és hadi út, az Adriai-tengert Büzantionnal összekötő Via Egnatia egyik fontos állomása lett.[12] Az ókor végén a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került a város, és a 4–6. századi régészeti leletek folyamatos lakottságáról vallanak.[13] A források már az 5. század második felében, I. León bizánci császár uralkodása (457–474) alatt püspöki székhelyként említik Lükhniszt. Négy püspöke ismert névről, Lükhnisz legutolsó egyházi vezetőjéről Hormiszdasz pápa küldöttei tudósítottak a 6. század elejéről.[14] Bár a bizánci időkben a város védműveit megerősítették, Lükhnisz a 6. század folyamán elnéptelenedett, és a közeli ormani erődöt a 7–8. században a középkori komani régészeti kultúrához tartozó lakosság népesítette be.[15]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Cabanes 1988 :52.; Wilkes 1992 :99.
- ↑ Pollo & Puto 1981 :10.; Wilkes 1992 :93., 98., 106.
- ↑ Cabanes 1988 :85. (121. sz. jegyzet), 318.
- ↑ Papazoglou 1965 :145.; Hammond 1966 :252.
- ↑ Papazoglou 1965 :152.; Hammond 1966 :244., 248–250., 252.; Cabanes 1988 :98., 167.; Wilkes 1992 :120.
- ↑ Hammond 1966 :251–252.
- ↑ Hammond 1966 :252.; Cabanes 1988 :298–299.; Wilkes 1992 :170.
- ↑ Papazoglou 1965 :174.; Cabanes 1988 :306–307. Vö. Wilkes 1992 :170–171.
- ↑ Cabanes 1988 :315.
- ↑ Cabanes 1988 :318.; Wilkes 1992 :172–173.
- ↑ Cabanes 1988 :324.
- ↑ Zavalani 2015 :32.
- ↑ Wilkes 2006 :173.
- ↑ Wilkes 1992 :273.; Zavalani 2015 :41–42.
- ↑ Wilkes 1992 :173.
Források
szerkesztés- ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416
- ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
- ↑ Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
- ↑ Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671
