Főmenü megnyitása

MÁV 91 sorozat

(MÁV 91 szócikkből átirányítva)

A MÁV MÁV 91-es számú „mozdonysorozata” csak egyetlen, 001 pályaszámú mozdonyból állt. Beceneve "Muki".

MÁV 91 sorozat
MÁV 91.001.jpg
MÁV 91 sorozat
Pályaszám
91,001
Általános adatok
Gyártó Krauss, Linz
Gyártásban 1915
Szolgálatba állás 1915
Selejtezés 1997
Darabszám 1
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 0-4-0F
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 800 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 25 km/h
Ütközők közötti hossz 7 600 mm
Magasság 3 760 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 2 600 mm
Teljes tengelytávolság 2 600 mm
Üres tömeg 17,42 t
Szolgálati tömeg 25,54 t
Tapadási tömeg 25,54 t
Legnagyobb tengelyterhelés 13,22 t
Fékek
Típusa kézifék
Gőzvontatás
Jelleg B–n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 450 mm
Dugattyú lökethossza 400 mm
Állókazán típusa hőszigetelt forróvíztartály
Kazánhossz 5 000 mm
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett

1 900 mm
Gőznyomás 12 bar
Tapadósúlyból számított vonóerő 40,09 kN
Vezérmű rendszere Heusinger–Walschaert
Vízkészlet kazán víztartalma: 8,5 m³
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV 91 sorozat témájú médiaállományokat.

A mozdonyt a dombóvári Fatelítő Üzem részére készítették a linzi Krauss mozdonygyárban 1915-ben. Mivel a dombóvári üzemben a szükséges tolatómozgásokat a fokozott tűzveszély miatt hagyományos gőzmozdonnyal elvégezni nem lehetett, ezért ezt a „tűznélküli” mozdonyt alkalmazták. A mozdony kazánját időnként a gyár stabil kazántelepéről töltötték fel forró vízzel, és az ebből felszabaduló gőz szolgáltatja a hajtóerőt.

SzerkezeteSzerkesztés

KazánSzerkesztés

A mozdonyok kazánja egy 5 méter hosszú, 1,68 m belső átmérőjű, három, 15 mm-es lemezekből szegecselt övből álló tartály, melyet kékazbeszt matracokkal és hullámpapír-réteggel hőszigeteltek. A legkülső réteg egyszerű pléhburkolat. A töltő gőzcső a hengerkazán elhelyezett, lyukacsokkal ellátott cső, mely a hengerkazánból a kazán (így a mozdony) homlokán távozik. A csővégre visszacsapó szelepet és elzáró szelepet szereltek. A középső kazánövön helyezték el a nagyméretű gőzdómot, melyre 2 db közvetett terhelésű rugómérleges biztonsági szelepet szereltek. A gőzdómban helyezték el a vízelválasztót és a szelepes gőzszabályzót, melynek szabályozó rudazatát a kazánon kívül, jobb oldalon vezették el.

GépezetSzerkesztés

A két, kereten kívül, a mozdonysátor alatt elhelyezett gőzhenger a kapcsolt kerékpárok közül az elsőt hajtotta. A jobb oldali forgattyút a bal oldalihoz képest 90°-kal előbbre ékelték a kerékpártengelyre. A dugattyúrúd nem átmenő rendszerű volt. A keresztfejek egyvezetékesek voltak.
A gőzhengerek Trick-rendszerű külső beömlésű síktolattyúkkal készültek, melyeket Heusinger–Walschaert-rendszerű vezérművek szabályoztak. Az ellenforgattyú hátramenetben a forgattyút közel 90°-kal követi, más szóval a forgattyúhoz képest hátramaradóként ékelték föl. Ennek megfelelően előremenetben a lengőívkő a lengőív (kulissza) felső részén helyezkedett el. A kormányvonórudat kormányemeltyűvel szabályozták.

Keret és futóműSzerkesztés

A mozdony 800 mm futókör-átmérőjű, kapcsolt kerékpárokkal készültek. A kerékpárok tengelyeit a tengelyvonalban teljesen átfúrták. A tengelyágy-vezetékeket és a csapágyakat egyedi kenőbeles kenőberendezésekkel látták el. A belső elrendezésű, szegecseléssel készült keret két Martin-folytvaslemez hossztartóból állt, melyeket a két végén a mellgerendák kötött össze.

SegédberendezésekSzerkesztés

A mozdonyra kéziféket szereltek fel. A féktuskók a mozdony kerékpárjait egy oldalról, kívülről fékezték. A gőzben lévő alkatrészek kenéséről egy négynyílású Friedmann-rendszerű RF jelű dugattyús melegalkatrész-kenőszivattyú gondoskodott. Kedvezőtlen tapadási viszonyok esetén a sátorból kézzel működtethető homokoló juttatott homokot a kapcsolt kerékpár belső oldalához. A homoktartályt a futóhidak alá, a két kerékpártól egyenlő távolságra helyezték el.

MűködtetéseSzerkesztés

A mozdony kazánját ¾-részben hideg vízzel töltötték fel, majd a üzem kazántelepéből a töltő gőzcsövön át gőzt juttattak a kazánba. A gőz lecsapódott és leadta a hőjét, egészen addig, míg a kazánban lévő gőz nyomása meg nem egyezett a kazántelep nyomásával. A mozdony indításakor a gőzdómban fejlődött gőzt a szokásos módon a hengerekbe bocsátották, ezzel a kazánban csökkent a gőznyomás, így a víz forrásba jött és a nyomás kiegyenlítődéséig gőz fejlődött. Ennek megfelelően a mozdony szolgálata alatt a gőznyomás és a vízhőmérséklet fokozatosan csökkent. A minél hosszabb üzemidő elérése érdekében kis hengertöltésekkel kellett mozogni. A kazánfalakra lerakódott vízkövet a hagyományos gőzmozdonyokkal ellentétben nem távolították el, mert az a kazán hőszigetelését javította.

 
A MÁV 91,001 pályaszámú mozdonya a Magyar Vasúttörténeti parkban

IrodalomSzerkesztés

  • Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5 
  • A 91. sorozatú, 91,001. számú tűznélküli forróvízmozdony műszaki leírása és kezelési utasítása., A m. kir. államvasutak gépészeti műszaki közlései (1915. november) 
  • Mezei István, Lovas József. MÁV Vontatójármű Album 1868-1993. KÖZDOK (1994). ISBN 963-552-289-4 
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8