Mándity Mihály

Mándity Mihály (szerbhorvátul: Mijo Mandić) (Katymár, 1857. szeptember 12.Szabadka 1945. január 9.) bunyevác újságíró, tanár és irodalmár.

Mándity Mihály
Élete
Született 1857. szeptember 12.
Katymár
Elhunyt 1945. január 9. (87 évesen)
Szabadka
Nemzetiség bunyevác
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) újságírás

ÉletrajzaSzerkesztés

Szegény parasztcsaládban született Katymáron. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Kalocsán végezte el, ahol Antunovich János volt a tanára. 1873-ban beiratkozott a tanári iskolába. 1876-ban tanár lett Bogyánban.

1878. augusztus 18-án Garára költözött, ahol a bunyevác iskolában tanár lett. Hamarosan megalapította a Bunyevác Olvasókört. A faluban ismerte meg Pavka Karagityot, aki a felesége lett 1881-ben. 1880-ban kiadta a Természetrajz, természetvédelem és szavak kötetet ill. a Földrajz, történelem kötetet. Mándity Mihály kezdetben szerkesztője és írója volt a Neven folyóiratnak, amelyet indították Baján. 1883-ban kiadta a bunyevác-magyar és a magyar-bunyevác szótárakat, amelyek 10 ezer szót tartalmaztak. Ugyanebben az évben meghalt a felesége és gyermeke. Ezután hazaköltözött szülőfalujába. Még ebben az évben megalapította a Bunyevác-sokác Danica kalendáriumot.

Katymáron 1883. április 3-án kezdett el tanítani. Szabadidejében szerkesztette a Neven című bunyevác újságot, amelyet Baján nyomtattak. Az első számot 1884. január 15-én adták ki latin betűkkel i-ző nyelvjárásban. 1892-ben Szabadkára költözött. Itt szerkesztője lett a magyar nyelvű Szabadka és Vidéke című újságnak. Ezenkívül még a Subotička Danica újság írója is volt. 1913-ban több irodalmárral magániskolát nyitottak horvát nyelvű gyermekek számára a városban. Az első világháború után a szerb hadsereg 1918. november 13-án vonult be Szabadkára. Ekkor lett Mándity Mihály a szabadkai tanácsban az iskolai tanácsnok és felügyelő. 1923-ban nyugdíjba vonult és a városi könyvtár és múzeum támogatója lett. 1932-ben volt e funkcióban. Egy évvel később Szabadka díszpolgára lett. 1934-ben kiadta az Igaz Bunyevác Kalendáriumot a városban.

1945. január 9-én halt meg Szabadkán, és ott is temették el.

MűveSzerkesztés

  • Bunyevác nemesség

ForrásokSzerkesztés

  • Geza Kikić: Antologija proze bunjevačkih Hrvata, Matica Hrvatska, Zagreb, 1971.
  • Szabadka ma

Külső hivatkozásokSzerkesztés