Mészáros Ervin
Mészáros Ervin (Budapest, 1877. április 2. – Budapest, 1940. május 21.) olimpiai bajnok magyar vívó.
Mészáros Ervin | |
Személyes adatok | |
Születési dátum | 1877. április 2. |
Születési hely | Budapest, Magyarország |
Halálozási dátum | 1940. május 21. (63 évesen) |
Halálozási hely | Budapest, Magyarország |
Állampolgárság | magyar |
Versenyzői adatok | |
Fegyvernem | kard, tőr |
Klub | Magyar AC (1894–1927) |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||
|
Sportpályafutása
szerkesztés1894-től 1927-ig a Magyar AC vívója volt. Kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el. Tizenkilenc évesen megnyerte a Budapesten, 1896-ban rendezett millenniumi kardversenyt. Az 1904-es és 1908-as olimpián nem indulhatott, mert a bécsi hadügyminisztérium a monarchia tisztjeit nem engedte magyar színekben versenyezni. 1912-től 1926-ig szerepelt a magyar vívóválogatottban. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon, Stockholmban tagja volt a Berty László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos összeállítású, olimpiai bajnokságot nyert magyar kardcsapatnak. Az olimpia kard egyéni versenyén – Fuchs Jenő és Békessy Béla mögött – a bronzérmet szerezte meg. 1925-ben az ostendei Európa-bajnokságon negyedik helyezést ért el.
Sportpályafutása közben a budapesti egyetemen jogot hallgatott, majd egy honvédtiszti tanfolyam elvégzése után a Magyar Királyi Honvédségnél szolgált. Legmagasabb rangja honvéd százados volt. A Magyar Vívószövetség tiszteletbeli elnökségi tagja volt.
Testvére Mészáros Lóránt vívó volt.[1]
Sporteredményei
szerkesztés- kardvívásban:
- olimpiai bajnok (csapat: 1912)
- olimpiai 3. helyezett (egyéni: 1912)
- Európa-bajnoki 4. helyezett (egyéni: 1925)
- Magyar bajnokság: 9. (1921), 4. (1925)
- tőrvívásban:
- négyszeres magyar bajnok (1900, 1902, 1903, 1904)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
Források
szerkesztés- Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526X
- Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5
- Karduralmunk ősatyja, a legkülöncebb úr. nemzetisport.hu, 2011. május 24. (Hozzáférés: 2012. március 17.)