Mínium

Mínium
IUPAC-név	triólom-tetraoxid
Más nevek	vörösólom
Kémiai azonosítók
CAS-szám	1314-41-6
PubChem	16685188
ChemSpider	21169908
EINECS-szám	215-235-6
RTECS szám	OG5425000
SMILES O1[Pb]O[Pb]2O[Pb]1O2
InChI 1S/4O.3Pb
InChIKey	XMFOQHDPRMAJNU-UHFFFAOYSA-N
UNII	A4G39L7HN2
UN-szám	3077
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Pb3O4
Moláris tömeg	685,60 g/mol
Megjelenés	vörös kristály vagy por
Sűrűség	9,100 g/cm³
Oldhatóság (vízben)	nem oldódik
Gőznyomás	10 mmHg (0 °C)
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek	Ólom-dioxid, Ólom(II)-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A mínium ólomásvány és pigmens, ólom-oxid. Vörös színű kristályok vagy amorf por. Két (ólom(II)-oxid) és négy vegyértékű (ólom-dioxid) ólmot tartalmaz, összegképlete Pb₃O₄, amit helyesebb Pb^II₂ Pb^IVO₄ vagy PbO₂·2 PbO alakban írni.

A latin minium szó eredetileg cinóbert jelentett, az ólom-oxid a színhasonlóság alapján kapta a nevét.

Tulajdonságai

Vízben nem oldódik. Híg salétromsav elbontja:

$\mathrm {Pb_{3}O_{4}+4\ HNO_{3}\rightarrow PbO_{2}+2\ Pb(NO_{3})_{2}+2\ H_{2}O}$

Hevesen reagál redukálószerekkel.

550 °C-on bomlik: $\mathrm {2\ Pb_{3}O_{4}\rightarrow 6\ PbO+O_{2}}$

Előállítása

Ólom(II)-oxid (PbO) hevítésével levegőn, lángkemencében 4–500 °C-on 18–24 órán át.

Felhasználása

Régebb nagyon elterjedt festék alapanyag volt. Manapság az ólomüveg gyártásánál használják, gyorsan száradó olajfestékekben, korrózió elleni védőbevonatokban. Mérgező, ezért óvatosan kell vele dolgozni.

Veszélyek

Tűzveszélyes. Mérgező. LD₅₀ értékek: tengerimalac 220, egér 17700, patkány 630 mg/tskg (hasüregbe fecskendezve). Legkisebb halálos adagja: LDLo = 1 g/tskg szájon át.

Források

• Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 304. o.  
• Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 153. o. ISBN 963-9471-35-6  
• Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 3 kötet., 242. o. ISBN 963-10-3269-8  
• N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 1 kötet., 520–521. o. ISBN 963-19-5255-X  

További információk

• Ólomvegyületek a magyar Wikipédián külső keresővel