A mósuszpolip vagy más néven pézsmapolip (Eledone moschata) az Octopoda rendbe tartozó fejlábúfaj. A fajt Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós írta le 1798-ban.[1] Olaszországban moscardino, polpo moscato vagy mughetto néven ismert. A moschata név a latin „moschatus” (pézsmaillat) szóból származik, mivel a faj a mósusz illatához hasonló szagot tud árasztani magából.

Mósuszpolip
Eledone moschata
Eledone moschata
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda)
Alosztály: Tintahalalakúak (Coleoidea)
Öregrend: Nyolckarú polipok (Octopodiformes)
Rend: Octopoda
Család: Pézsmapolipfélék (Eledonidae)
Nem: Pézsmapolipok (Eledone)
Faj: E. moschata
Tudományos név
Eledone moschata
Lamarck, 1798
Szinonimák
  • Octopus moschatus Lamarck, 1798
  • Octopus moschites Carus, 1824
  • Ozoena moschata (Lamarck, 1798)
  • Eledona moschata (Lamarck, 1798)
  • Moschites moschatus (Lamarck, 1798)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mósuszpolip témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mósuszpolip témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

A pézsmapolip a Földközi-tenger egyik endemikus faja. Elterjedése az Atlanti-óceánban a Gibraltári-szoros nyugati partjára és a spanyolországi Cádizi-öbölre korlátozódik, elérve Portugália déli partjait. A közelmúltban jelentették jelenlétét az Égei-tengeren és a Gabès-öbölben is. Ideális élőhelye a 10-500 méteres mélységben található az iszapos fenéken, de minden évszakban megtalálható homokos talajon is, viszont a sziklás aljzaton ritkábban fordul elő. Éjjel inkább a partok közelében megtalálható, de kis mélységben itt is nehéz meglátni.

Leírása szerkesztés

Általában összetévesztik a jobban ismert közönséges polippal (Octopus vulgaris), amellyel sok anatómiai jellemzője megegyezik. Azonban a mósuszpolipnak csak egy sor szívókorong húzódik végig a csápján, ellentétben a közönséges polippal. Színe barna, szürkés tükröződésekkel és néhány feketés vagy sötétbarna folttal. Az estei órákban a test és a csápok mentén kékes irizáló is látható. Méretét tekintve kicsi, maximális hossza 74 cm, súlya általában 1,5 kg. A tintazsákjában termelődő tintát a fajon belüli küzdelmek során is felhasználják, hogy a párzási időszak alatt elriasszák a versenytársakat. Meglehetősen intelligens állat, képes komplex tevékenységeket és érzelmi asszociációkat megtanulni. Zsákmányszerzéskor sajátos pézsmaillatot bocsát ki a bőr alatti mirigyeinek jelenléte miatt.

Életmódja szerkesztés

A pézsmapolip félénk és magányos állat, de opportunista viselkedésének köszönhetően nagyon jól tud alkalmazkodni a különböző környezeti, ökológiai és éghajlati paraméterekkel jellemezhető extrém életkörülményekhez. Éjszaka sok vízi állatfaj, például rákfélék, egyéb puhatestűek és kishalak aktív ragadozójává alakul át. Vadászatkor zsákmányát a homok vagy iszap alatt lesben állva, egy hirtelen ugrással kapja el, ami egy állítható szifonnak köszönhetően lehetséges. Ha szűkös a talált zsákmánya, akkor a fenéken talált dögökkel vagy állati maradványokkal táplálkozhat, valamint kannibalizmust hajthat végre, így hatékonyan tud versenyezni a szelektív állatokkal.

A tengerfenéken szaporodik leginkább a téli és tavaszi időszakban, és az ivarérett példányok többsége január és február hónapokban figyelhető meg. A hím párzás közben a nőstényt csápjaival fogja, és a spermiumokat a hektokotilizált karnak köszönhetően a nőstény petevezetékébe fekteti a köpeny alá, ahol a megtermékenyítés megtörténik.[2] A megtermékenyített petékből álló petefürtöket a nőstények szilárd aljzatra, sziklára tapasztják. Legfőbb ellenségei a vízi emlősök, leginkább a delfinek.

Felhasználása szerkesztés

 
Mósuszpolipból készített olasz étel

Viszonylag ismert állatfaj a halászok körében.

Jegyzetek szerkesztés

  1. WoRMS - World Register of Marine Species - Eledone moschata (Lamarck, 1798). www.marinespecies.org. (Hozzáférés: 2023. február 3.)
  2. Eledone moschata (Lamarck, 1798) (angol nyelven). Sea Life Base. (Hozzáférés: 2023. február 4.)

Források szerkesztés