Mózes Viktor
Mózes Viktor, másképp Mózes Wigdor (Avasújfalu, 1895. július 8. – Budapest, 1975. december 16.) szabósegéd, gyárigazgató.
| Mózes Viktor | |
| Született | 1895. július 8.[1] Avasújfalu |
| Elhunyt | 1975. december 16. (80 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Rozenfeld Amália |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésMózes Márton fia. Édesanyját fiatalon elvesztette, apja alkalmi munkákból tartotta el három gyermekét. Tizenkét éves korában szabósegéd lett Fehérgyarmaton. 1914-ben Budapestre került és tagja lett a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyletének. 1915-ben önként jelentkezett katonának, azonban a következő évben dezertált és a háború végéig Budapesten bujkált. A szakszervezetben és 1918-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban tevékenykedett. Részt vett az őszirózsás forradalom tömegmozgalmaiban, 1919 tavaszán belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg V. gyalogezredének 12. századában harcolt mint szakaszparancsnok. A harcok során súlyos megsebesült. A proletárdiktatúra bukása után az MSZDP-ben kommunista illegális munkát szervezett. 1922 szeptemberében letartóztatták, a Gerő Ernő és társai elleni per idején három hónapot töltött fogházban, de bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezték. Kiszabadulása után ismét az MSZDP-ben dolgozott, ahonnan 1924-ben kizárták.
1925 áprilisában részt vett a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakításában. A következő év tavaszán beválasztották a KMP Központi Bizottságába, és a párt berlini pártiskolájába küldték, ahol barátságot kötött Lengyel Gyulával. Az MSZMP több röpiratának volt felelős kiadója, vállalva az ezzel járó rendőri eljárást. 1927 februárjában letartóztatták a párt vezetőit, ezért azt az utasítást kapta, hogy vonuljon emigrációba. Távollétében őt is perbe fogták és elítélték. Az osztrák fővárosban találkozott a letartóztatásból nemrég szabadult feleségével és három gyermekével. Néhány hónappal később családjával a Szovjetunióba emigrált, ahol tagja lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1927 októberétől szabóként dolgozott, amíg az orosz nyelvet nem sajátította el. 1932 áprilisától a Könnyűipari Népbiztosság ruhaipari részlegének minőségi főellenőre, majd 1938-ig egy ruhaipari gyár igazgatójaként dolgozott. Ezután koholt vádak alapján elítélték és Szibériába száműzték. Több mint egy évtizedet töltött száműzetésben.
1954-ben visszatért Magyarországra. 1955 februárjában kinevezték a Vörös Október Férfiruhagyár szociális igazgatójává, s egyben tagja lett az üzemi bizottságnak és póttagja a kerületi Pártbizottságnak az 1963-as nyugdíjazásáig. 1957 és 1966 között tagja volt az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának.
Felesége Rozenfeld Amália volt, Rozenfeld Márton és Friedman Róza lánya, akit 1917. június 6-án Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[2]
A Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában nyugszik.
Díjai, elismerései
szerkesztés- Munka Érdemrend (1958)
- A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1963)[3]
- Munka Érdemrend arany fokozata (1968)[4]
- Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozata (1975)[5]
- Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem (1975)[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Mózes Viktor, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10819.htm
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 535/1917. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 16.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1963. január 29. (5. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1968. december 8. (97. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1975. április 8. (22. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1975. december 5. (79. szám)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Petrák Katalin (1985. július 1.). „Mózes Viktor”. Pártélet (Magyarország) 30 (7), 92–94. o. (Hozzáférés: 2021. július 18.)
- Verbai Lajos (1985. július 8.). „Rendületlenül az emberek bizalmáért Mózes Viktor születésének 90. évfordulóján”. Népszava (Magyarország) 113 (158), 7. o. (Hozzáférés: 2021. július 18.)
