Wikipédia

MKpV Nagy Körös, Villám és Csillag

Az MKpV Nagykörös, Csillag, Villám szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a Magyar Középponti Vasútnál (röviden MKpV, németül: Ungarische Zentralbahn, UZB).

MKpV Nagy Körös, Villám és Csillag
MKpV Nagy Körös, Villám és Csillag / KFNB – Jason / SöStB Nagy Körös és Villám / ÁVT I 310–311 / ÁVT II 340–341 / ÁVT III 2101
SöStB Arad - Tátra / ÁVT I 350–357 / ÁVT II 342–349 / ÁVT III 2102–2104
SöStB Veröcze - Weidritz / ÁVT I 358–365 / ÁVT II 217–218
SöStB Szegedin - Wieselburg / ÁVT I 374–381 / ÁVT II 234–239, 257–258 / MÁV IIs 1286–1287 / MÁV 252,001
SöStB Babolna - Gömör / ÁVT I 400–437 / ÁVT II 240–255, 259–280 / MÁV IIs 1289–1300 / MÁV 252,002–004
Pályaszám
SöStB 31–32 → ÁVT I 310–311 → ÁVT II 340–341 → ÁVT III 2101
SöStB 33–40 → ÁVT I 350–357 → ÁVT II 342–349 → ÁVT III 2102–2104
SöStB 45–52 → ÁVT I 358–365 → ÁVT II 217–218
SöStB 69–76 → ÁVT I 374–381 → ÁVT II 234–239, 257–258 → MÁV IIs 1286–1287 → MÁV 252,001
SöStB 77–114 → ÁVT I 400–437 → ÁVT II 240–255, 259–280 → MÁV IIs 1289–1300 → MÁV 252,002–004
Általános adatok
GyártóWRB, Bécsújhely
Gyártásban1848–1854
Szolgálatba állás1848
Selejtezés1879–1913
Darabszám65 (?) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés2-4-0
Nyomtávolság1 435 mm
Magasság4636 mm
Szélesség2450 mm
Üres tömeg24,752 t
Tapadási tömeg19,32 t
Gőzvontatás
Jelleg1B-n2
Hengerek
Száma2
Átmérője400 mm
Dugattyú lökethossza579 mm
Gőznyomás5,5 atm
Tűzcsövek
Száma148
Rostélyfelület1,16 m²
Sugárzó fűtőfelület6,45 m²
Tapadósúlyból számított vonóerő30,312 kN
Sablon • Wikidata • Segítség

Története szerkesztés

Az 1B tengelyelrendezésű mozdonyok jól beváltak, így az MKpV további mozdonyokat rendelt a WRB mozdonygyártól. A mozdonyok 1848 és 1849 között épültek, és ellentétben más 1B jellegű mozdonyokkal, tehervonati szolgálatban dolgoztak. Ezért kisebb kerékkel készültek. A kor szokásának megfelelően elnevezték őket NAGY KÖRÖS, VILLÁM és CSILLAG-nak. A mozdonyok belsőkeretesek, külső, vízszintes hengerelrendezésűek voltak. Az állókazánfedél félgömb alakú volt.

A Csillag nevű mozdonyt 1849-ben megvásárolta a Ferdinánd császár Északi Vasút (Kaiser-Ferdinands-Nordbahn (KFNB)) és ott átnevezték JASON-ra.

Amikor 1850-ben az MKpV-t államosították és beolvadt az (Osztrák) cs. kir. Délkeleti Államvasútba (SöStB) az átkerült két mozdonyokat átszámozták 31-32-re. 1855-ben az ÁVT az SöStB-t megvásárolta, a mozdonyokat 310-311 pályaszámúakra számozta át. 1873-tól 340-341pályaszámokat kaptak a második számozási rendszerben. A VILLÁM-ot még a harmadik pályaszámrendszerében is beszámozta az ÁVT, 1873-tól a 2101-es számon üzemelt. 1902-ben selejtezték. A NAGYKÖRÖS 1879-ben lett selejtezve.

Mivel ez az építési elrendezés bevált, a SöStB további nagyobb darabszámot rendelt belőlük. Így 1850 és 1851 között a WRB nyolc, név szerint ARAD, KECSKEMÉT, SZENT-MIKLOS, NANA, KÖVESD, VECSÉS, LÉVA és TÁTRA nevű mozdonyt szállított. Ugyancsak 1850 és 51 között jött a Bécsújhelyi Mozdonygyártól is nyolc darab - a VERÖCZE, SZERED, HOLICS, TOKAJ, IPOLY, GARAM, VAGH és WEIDRITZ nevűek - az SöStB állományába. 1852-ben következett ugyanezektől a gyártóktól nyolc darab: a SZEGEDIN, TEMESVÁR, TYRNAU, SCHEMNITZ, LEOPOLDSTADT, GÖNYÜ, RAAB (később WEISSKIRCHEN) és WIESELBURG (később JASSENOVA). 1852–1854 között a Bécsújhelyi Mozdonygyártól további 38 db mozdony érkezett.

A bécsújhelyi építésű gépek az eredetiektől a hosszabb tűzcsövekben (4,27 m) különböztek, azonkívül egyrészének nagyobb volt a tapadósúlyúja (21,7) t.

Az Arad sorozatnak a SöStB a 33-40 pályaszámokat adta, az ÁVT 350-357, majd 1873-tól 342-359 (IIIf sorozat). A SZENT-MIKLOS, a KÖVESD és a TÁTRA még a harmadik számozási rendszerben is kapott pályaszámot: 2102-2104. 1897-ben selejtezték őket.

A VERŐCZE sorozat SöStB pályaszámai 45-52 voltak, az ÁVT először 358-365, majd 1873-tól már csak a SZERED és a HOLICS kaptak új számokat: 217-218 (IIIf sorozat). 1897-ben selejtezték őket.

A SZEGEDIN sorozat a SöStB-nél 69-76 pályaszámokat kapott, az ÁVT-nél először 374-381, 1873-ban 234-239 (IIIf sorozat), és IVr kategória 257-258 az ÁVT Pesti műhelyében átépítettek. A SCHEMITZ és a JASSENOVA 1891-ben a MÁV állományába került Is osztály 1286-1287 pályaszámokon. Ez utóbbi még megkapta a 252.001 pályaszámot, mielőtt 1911-ben selejtezték.

A BÁBOLNA sorozat a SöStB-nél 77-114 pályaszámokat, az ÁVT-nél először 400-437, 1873-tól IIIf sorozat 240-255 és az átépítettek IVr sorozat 259-280. 1891-ben a még 24 db a MÁV-hoz került az ÁVT magyar pályarészeinek államosításakor, melynek egy részét a IIs osztály 1289-1300 pályaszámok alá osztották be, 1911-ben még három mozdony üzemelt, ezek a 252 sorozat 002-004 pályaszámait kapták. 1913-ban selejtezték őket.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az UZB – Nagy Körös, Villám und Csillag című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom szerkesztés

  • Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
  • Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  
  • Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=MKpV_Nagy_Körös,_Villám_és_Csillag&oldid=26915964”