Magyar Gábor (gordonkaművész)

(1914-2011) csellista

Magyar Gábor (külföldön Gabriel Magyarként ismert; Budapest, 1914. december 5.USA, Illinois, Urbana, 2011. június 8.) magyar származású Amerikába emigrált csellista, egyetemi tanár.

Magyar Gábor
Született 1914. december 5.
Budapest
Elhunyt 2011. június 8. (96 évesen)[1]
Urbana
Állampolgársága
Foglalkozása
  • gordonkaművész
  • egyetemi oktató
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (–1936)

ÉleteSzerkesztés

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kerpely Jenő tanítványaként 1936-ban csellistaként diplomázott - kamarazenét Weiner Leónál, zeneszerzést Kodály Zoltánnál tanult. Szólistaként kezdte pályáját, Darius Milhaud csellóversenyének előadásával 1938-ban nagy figyelmet keltett.[2] A második világháborúban elhurcolták, koncentrációs táborba került, majd Venezuelába utazott, onnan 1949-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Amerikában számos koncertet adott, közben 1951-56 között az Oklahoma State Universityn tanított.[3]

1956-ban, Palotai Vilmos távozása után lett tagja az emigráns magyar művészekből álló Magyar vonósnégyesnek, zenésztársai Székely Zoltán, Kuttner Mihály, Koromzay Dénes voltak. A zenekar utolsó korszaka volt ez: 1972-ig működött a kvartett, Magyar előadóművészeti pályafutásának jelentő állomása volt ez az időszak, hiszen évente több mint száz koncertet adtak világszerte. 1972-80 között az University of Illinois at Urbana-Champaign egyetem gordonka- és kamarazene professzora volt. 97 éves korában, Urbana városban lévő otthonában hunyt el.[3]

Játékát különösen tiszta, puritán dallamvonalúként jellemezték, amit azzal ért el, hogy a csúszásokat, ha csak lehetett, elkerülte. Erre az a különleges adottsága adott lehetőséget, hogy bal kezének kisujja majdnem olyan hosszú volt, mint a többi ujja.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Library of Congress Authorities (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 5.)
  2. a b Éder György: Magyar gordonkások a 20. században. (hely nélkül): GlobeEdit. 2017. ISBN 9783330806429  
  3. a b Búcsúzunk: Magyar Gábor. Muzsika, LIV. évf. 8. sz. (2011. aug.) 6. o.