Magyar Vilmos
Magyar Vilmos, születési nevén Ungár Vilmos (Balassagyarmat, 1873. április 24.[1] – Budapest, 1940. szeptember 10.)[2] magyar építész.
| Magyar Vilmos | |
| Született | Ungár Vilmos 1873. április 24. Balassagyarmat |
| Elhunyt | 1940. szeptember 10. (67 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Vilmos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Ungár Mór és Singer Rozália fiaként született zsidó családban. 1898-ban szerzett építőmesteri oklevelet. Számos meg nem valósult pályázata és felépült budapesti lakóépületei mellett jelentős építészeti szakirodalmi tevékenységet folytatott, az Építő Ipar – Építő Művészet c. folyóiratnak állandó cikkírója volt. Az első világháború idején orosz fogságba esett, és ezt felhasználta a belső-ázsiai Turkesztán építőművészetének tanulmányozására.[3]
Az első világháború után cikkeket továbbra is írt, azonban épületeket már nem nagyon tervezett. Az ő nevéhez fűződött az Alpár Ignác Társaság megalapítása 1936-ban.[3] 1940-ben hunyt el 67 éves korában.
Az Óbudai zsidó temetőben helyezték nyugalomra.[4]
Ismert épületei szerkesztés
- 1906–1908: lakóház, Budapest, Visegrádi u. 14.[3][5]
- 1910: Kereskedelmi és Iparbank, Nagykároly (Tóásó Pállal közösen)[3]
- 1913–1914: Református Kollégium (ma: Benedek Elek Tanítóképző), Székelyudvarhely[3][6]
- 1930: lakóház, Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem útja 59.[7]
Tervben maradt pályázatai szerkesztés
- 1900: Agrár Takarékpénztár, Marosvásárhely (I. díj)[3]
- 1909: Budapest VI–VII. kerületi református templom (Tóásó Pállal közösen) – a koncepció ugyan nem valósult meg, de kiindulásul szolgált később Árkay Aladár tervéhez, aki felépítette 1911–1913 között a Fasori református templomot (1071 Budapest, Városligeti fasor 7.)[3]
- 1910: Múzeum, Balassagyarmat (II. díj)[8][9][10]
Írásai szerkesztés
- ld. Gerle, i. m., 132. o.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Születési bejegyzése a balassagyarmati izraelita hitközség születési akv. 30/1873. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. szeptember 29.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 428/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. szeptember 29.)
- ↑ a b c d e f g Gerle, i. m., 132. o.
- ↑ „Elhalálozása”, Ujság, 1940. szeptember 12. (Hozzáférés: 2022. szeptember 29.)
- ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapesthely.php?kerulet=13&cim=visegradi-u-14&cimtxt=Visegr%C3%A1di%20utca%2014
- ↑ Bede, i. m., 297. o.
- ↑ https://www.kozterkep.hu/45475/epulet-diszito-dombormuvek
- ↑ http://digit.bibl.u-szeged.hu/00000/00029/00083/1910-08-09_OCR_A1b.pdf
- ↑ http://www.agt.bme.hu/balassi/Bgy_muzeumi_tervpalyazat.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00009/00056/347-356-kronika.htm
Források szerkesztés
- Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990. ISBN 963 15 4278 5
- Bede Béla: Magyar szecessziós építészet 225 kiemelt épülettel, Corvina Kiadó, Budapest, 2012. ISBN 978-963-136-055-4
