Magyar légierő a Tanácsköztársaság idején

A magyar légierő a Tanácsköztársaság idején jelentős haderőnem volt. A harci gépek számában és tűzerejében Magyarország középhatalom volt, a Tanácsköztársaság fennállása alatt felülmúlta a környező utódállamok légierejét. Budapest környékén (Albertfalva, Mátyásföld, Aszód) tovább működtek a repülőgépgyárak, és ez idő alatt több száz gépet gyártottak a kor színvonalán. Kármán Tódor, aki később évtizedeken át az amerikai légierő egyik vezető személyisége volt, önálló Légügyi Népbiztosság létrehozását is szorgalmazta.[1]

Magyar légierő a Tanácsköztársaság idején
Vörös csillagos magyar harci gép (Aviatik D.I (MÁG))
Vörös csillagos magyar harci gép (Aviatik D.I (MÁG))

TörténeteSzerkesztés

ElőzményekSzerkesztés

Az osztrák–magyar Császári és Királyi Légierő felbomlása után az 1918. november 6-án megalakították a Honvédelmi Minisztérium 37. osztályát Légügyi osztály néven.[2] November 12-én hozták létre a Légügyi Kormánybiztosságot a Hadügy- és a Kereskedelemügyi Minisztérium alárendeltségében a fegyverszüneti szerződés kijátszása érdekében. Alárendeltségébe tartozott a három magyar repülőgépgyár, az albertfalvai Magyar Repülőgépgyár (MARE), a mátyásföldi Magyar Általános Gépgyár (MÁG), és az 1914-ben a Deutsche Flugzeug Werke (DFW) által az aszódi állami nevelőintézet épületében, annak karosszéria- és asztalos üzemeiben létrehozott leányvállalat, a Lloyd is.

A budapesti Légi csapatok parancsnoksága alatt két csoportparancsnokság jött létre, a budapesti és az aradi. A budapesti alárendeltségében alakult meg a mátyásföldi I. Légi rendőrségi osztály, Albertfalván pedig az I. Légi posta osztály. 1918 végéig létrejöttek az aradi, szegedi és szombathelyi repülőosztályok is. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a tervezett 13 repülőosztály kialakítása nem lehetséges.[3]

A légierő a magyar Vörös HadseregbenSzerkesztés

A Tanácsköztársaság kikiáltása után a hadsereg vezetése rendeletben tájékoztatta a repülőket a Vix-jegyzék nyomán kialakult helyzetről és hadiállapotba helyezte őket. Április 8-án a repülőosztályok helyett repülőszázadokat hoztak létre. Az 1–6. repülőszázadokat az azonos számot viselő gyaloghadosztályoknak, a 7. repülőszázadot a Székely Hadosztálynak, a 8. repülőszázadot közvetlenül a Légügyi osztálynak, az újonnan felállított 9. (vízi) repülőszázadot pedig a Hadihajós Főparancsnokságnak rendelték alá. Ezeket az alárendeltségeket azonban a harcok során rugalmasan kezelték, például az északi hadjáratot öt repülőszázad támogatta, a június második felében megélénkülő északnyugati fronton három repülőszázad tevékenykedett az V. hadtest alárendeltségében – közülük a Győrben állomásozó 4. számú vörös repülőszázad parancsnoka Endresz György volt, aki később az Atlanti-óceán átrepülésével lett világhírű. A júliusi, végső tiszai offenzívában is négy repülőszázad támogatta a gyalogságot.[4]

A vörös repülőcsapatok tevékenységéről szóló források erősen hiányosak. A kilenc repülőszázad mintegy 600 felszállásáról maradt fenn dokumentáció, de ez csak a tényleges repülések kétharmada lehet. Egészében véve azonban elmondható, hogy a fiatal magyar repülőcsapatok tapasztalt repülői maximálisan kivették részüket az ország integritásáért folyó harcokból, és sok szempontból felülmúlták a franciák által intenzíven támogatott ellenfeleiket.[5]

Szegeden, a Károlyi Gyula vezette ellenforradalmi kormány alárendeltségében is létrejött egy repülőszázad 1919 júniusában a magyar Nemzeti Hadsereg keretében. A francia parancsnokság hozzájárulásával ez az alakulat több bevetést hajtott végre, de kizárólag felderítő és propaganda célokkal.[5]

A jelentős gyártási háttér segítségével a Vörös Hadsereg vezetésének sikerült egy működőképes légierőt fenntartani a kor színvonalán. Körülbelül 30–35 repülőgép volt folyamatosan bevethető az állandó pótlások és a gondos karbantartás eredményeképpen, mégpedig a Monarchiában és Németországban tervezett legmodernebb típusokból. A frontok legfontosabb szakaszain esetenként jelentős számú repülőgépet tudtak alkalmazni a gyalogság támogatására – de szerepük nem lehetett döntő.[6]

A légiharc jellege a korbanSzerkesztés

Ebben a korban a légiharc, csakúgy mint a repülés általában, gyerekcipőben járt. A kis, törékeny repülőgépek nem voltak üzembiztosak, minden leszállás a gép és a pilóta sérülésének közvetlen veszélyével járt. Az egyes felszállások, bevetések gyakran inkább cirkuszi mutatványokra, kurucos bravúrokra hasonlítottak, mint harci cselekményekre. Endresz György egyik felvidéki bevetéséről krimibe illő, földon-vízen-levegőben-vasúton véghez vitt menekülés után tudott csak visszatérni a vörös Magyarországra. A Háry László vezette győri 8. vörös repülőszázadot egyenesen Háry-cirkusznak is nevezték, mert szívesen tartottak légi bemutatókat, állomáshelyeik között pedig egy önálló vonatszerelvénnyel közlekedtek, ezen vitték az üzemképtelen repülőgépeket, alkatrészeket, a kiszolgáló személyzetet, a műhelyek berendezéseit.[7]

Magyarországon a történelmileg első légitámadás Miskolcot érte 1919. május 22-én. Cseh gépek mintegy 40 boombát dobtak le, és géppuskával lőtték a lakosságot. A támadásnak mintegy féltucat áldozata volt. A vörös repülőcsapatok nem bombázták a csehek által megszállt egykori magyar területeket, de sikerrel vették fel velük a légi harcot. Május végére a cseheknek alig maradt repülőjük.[7]

A repülésnek ezt a korai szakaszát egyfajta lovagiasság is jellemezte, ami a földi harcokra egyáltalán nem volt jellemző. A magyar repülők lelőttek egy, a magyaroktól zsákmányolt géppel Miskolcot támadó román pilótát és megfigyelő tisztjét, majd katonai pompával temették el őket, irataikat, személyes tárgyaikat pedig átadták a románoknak.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hatos 399. o.
  2. Czirók2009 604. o.
  3. Czirók2009 606. o.
  4. Czirók2009 608. o.
  5. a b Czirók2009 609. o.
  6. Czirók2009 621. o.
  7. a b Hatos 400. o.
  8. Hatos 401. o.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés