Magyar légierő a Tanácsköztársaság idején
A magyar légierő a Tanácsköztársaság idején jelentős haderőnem volt. A harci gépek számában és tűzerejében Magyarország középhatalom volt, a Tanácsköztársaság fennállása alatt felülmúlta a környező utódállamok légierejét. Budapest környékén (Albertfalva, Mátyásföld, Aszód) tovább működtek a repülőgépgyárak, és ez idő alatt több száz gépet gyártottak a kor színvonalán. Kármán Tódor, aki később évtizedeken át az amerikai légierő egyik vezető személyisége volt, önálló Légügyi Népbiztosság létrehozását is szorgalmazta.[1]
| Magyar légierő a Tanácsköztársaság idején | |
_-_Hungarian_Soviet_Republic_-_1919.jpg) | |
| Vörös csillagos magyar harci gép (Aviatik D.I (MÁG)) | |
Története szerkesztés
Előzmények szerkesztés
Az osztrák–magyar Császári és Királyi Légierő felbomlása után az 1918. november 6-án megalakították a Honvédelmi Minisztérium 37. osztályát Légügyi osztály néven.[2] November 12-én hozták létre a Légügyi Kormánybiztosságot a Hadügy- és a Kereskedelemügyi Minisztérium alárendeltségében a fegyverszüneti szerződés kijátszása érdekében. Alárendeltségébe tartozott a három magyar repülőgépgyár, az albertfalvai Magyar Repülőgépgyár (MARE), a mátyásföldi Magyar Általános Gépgyár (MÁG), és az 1914-ben a Deutsche Flugzeug Werke (DFW) által az aszódi állami nevelőintézet épületében, annak karosszéria- és asztalos üzemeiben létrehozott leányvállalat, a Lloyd is.
A budapesti Légi csapatok parancsnoksága alatt két csoportparancsnokság jött létre, a budapesti és az aradi. A budapesti alárendeltségében alakult meg a mátyásföldi I. Légi rendőrségi osztály, Albertfalván pedig az I. Légi posta osztály. 1918 végéig létrejöttek az aradi, szegedi és szombathelyi repülőosztályok is. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a tervezett 13 repülőosztály kialakítása nem lehetséges.[3]
A légierő a magyar Vörös Hadseregben szerkesztés
A Tanácsköztársaság kikiáltása után a hadsereg vezetése rendeletben tájékoztatta a repülőket a Vix-jegyzék nyomán kialakult helyzetről és hadiállapotba helyezte őket. Április 8-án a repülőosztályok helyett repülőszázadokat hoztak létre. Az 1–6. repülőszázadokat az azonos számot viselő gyaloghadosztályoknak, a 7. repülőszázadot a Székely Hadosztálynak, a 8. repülőszázadot közvetlenül a Légügyi osztálynak, az újonnan felállított 9. (vízi) repülőszázadot pedig a Hadihajós Főparancsnokságnak rendelték alá. Ezeket az alárendeltségeket azonban a harcok során rugalmasan kezelték, például az északi hadjáratot öt repülőszázad támogatta, a június második felében megélénkülő északnyugati fronton három repülőszázad tevékenykedett az V. hadtest alárendeltségében – közülük a Győrben állomásozó 4. számú vörös repülőszázad parancsnoka Endresz György volt, aki később az Atlanti-óceán átrepülésével lett világhírű. A júliusi, végső tiszai offenzívában is négy repülőszázad támogatta a gyalogságot.[4]
A vörös repülőcsapatok tevékenységéről szóló források erősen hiányosak. A kilenc repülőszázad mintegy 600 felszállásáról maradt fenn dokumentáció, de ez csak a tényleges repülések kétharmada lehet. Egészében véve azonban elmondható, hogy a fiatal magyar repülőcsapatok tapasztalt repülői maximálisan kivették részüket az ország integritásáért folyó harcokból, és sok szempontból felülmúlták a franciák által intenzíven támogatott ellenfeleiket.[5]
Szegeden, a Károlyi Gyula vezette ellenforradalmi kormány alárendeltségében is létrejött egy repülőszázad 1919 júniusában a magyar Nemzeti Hadsereg keretében. A francia parancsnokság hozzájárulásával ez az alakulat több bevetést hajtott végre, de kizárólag felderítő és propaganda célokkal.[5]
A jelentős gyártási háttér segítségével a Vörös Hadsereg vezetésének sikerült egy működőképes légierőt fenntartani a kor színvonalán. Körülbelül 30–35 repülőgép volt folyamatosan bevethető az állandó pótlások és a gondos karbantartás eredményeképpen, mégpedig a Monarchiában és Németországban tervezett legmodernebb típusokból. A frontok legfontosabb szakaszain esetenként jelentős számú repülőgépet tudtak alkalmazni a gyalogság támogatására – de szerepük nem lehetett döntő.[6]
A légiharc jellege a korban szerkesztés
Ebben a korban a légiharc, csakúgy mint a repülés általában, gyerekcipőben járt. A kis, törékeny repülőgépek nem voltak üzembiztosak, minden leszállás a gép és a pilóta sérülésének közvetlen veszélyével járt. Az egyes felszállások, bevetések gyakran inkább cirkuszi mutatványokra, kurucos bravúrokra hasonlítottak, mint harci cselekményekre. Endresz György egyik felvidéki bevetéséről krimibe illő, földon-vízen-levegőben-vasúton véghez vitt menekülés után tudott csak visszatérni a vörös Magyarországra. A Háry László vezette győri 8. vörös repülőszázadot egyenesen Háry-cirkusznak is nevezték, mert szívesen tartottak légi bemutatókat, állomáshelyeik között pedig egy önálló vonatszerelvénnyel közlekedtek, ezen vitték az üzemképtelen repülőgépeket, alkatrészeket, a kiszolgáló személyzetet, a műhelyek berendezéseit.[7]
Magyarországon a történelmileg első légitámadás Miskolcot érte 1919. május 22-én. Cseh gépek mintegy 40 boombát dobtak le, és géppuskával lőtték a lakosságot. A támadásnak mintegy féltucat áldozata volt. A vörös repülőcsapatok nem bombázták a csehek által megszállt egykori magyar területeket, de sikerrel vették fel velük a légi harcot. Május végére a cseheknek alig maradt repülőjük.[7]
A repülésnek ezt a korai szakaszát egyfajta lovagiasság is jellemezte, ami a földi harcokra egyáltalán nem volt jellemző. A magyar repülők lelőttek egy, a magyaroktól zsákmányolt géppel Miskolcot támadó román pilótát és megfigyelő tisztjét, majd katonai pompával temették el őket, irataikat, személyes tárgyaikat pedig átadták a románoknak.[8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hatos 399. o.
- ↑ Czirók2009 604. o.
- ↑ Czirók2009 606. o.
- ↑ Czirók2009 608. o.
- ↑ a b Czirók2009 609. o.
- ↑ Czirók2009 621. o.
- ↑ a b Hatos 400. o.
- ↑ Hatos 401. o.
Források szerkesztés
- ↑ Hatos: Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma: Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története. Budapest: Jaffa Kiadó. 2021. 399–401. o. ISBN 978-963-475-250-9
- ↑ Czirók2009: Czirók Zoltán: A MAGYAR REPÜLŐCSAPATOK 1918-1919. ÉVI TÖRTÉNETÉHEZ. Hadtörténelmi közlemények, CXXII. évf. 3. sz. (2009) 605–632. o. (fizetős hozzáférés)