Wikipédia

Endresz György

(1893–1932) magyar pilóta

Endresz György (Georg Endres) (Perjámos, 1893. január 6. – Róma, 1932. május 21.) pilóta, repülőoktató.

Endresz György
Született1893. január 6.
Perjámos
Elhunyt1932. május 21. (39 évesen)
Róma
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapilóta, repülőoktató
Halál okarepülőbaleset
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Endresz György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Endresz György a Justice for Hungary fedélzetén – 1931
Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor képeslapja Detroitból
Endresz György és Magyar Sándor emlékműve
A „Justice for Hungary”
A "Justice for Hungary" repülőgép Bicskétől nem messze, Felcsút határában, egy kukoricatáblában a kényszerleszállás után.

Életrajza szerkesztés

 
Emléktábla Budapest, 11. kerületben

Endresz György Perjámoson (ma Periam, Románia) született, sváb család gyermekeként. Tizenhat évesen Szegedre került cseregyerekként, ekkor tanult meg magyarul.

Az első világháborúban mint a 64. repülőszázad pilótája vett részt, több kitüntetést kapott, mint hadipilótának négy elismert légigyőzelme volt.1915-ben Lemberg (Lvov) közelében harc közben hadifogságba került. Írásos visszaemlékezése szerint kétszer is megszökött az orosz fogságból. Szibériából saját kezűleg hamisított papírokkal, vonaton és gyalog jutott el Svédországig.

1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a győri 4. számú vörös repülőszázad parancsnoka és toborzótisztje volt.

Később az Aero Express, majd a német Junkers-művek pilótája, utána az Aero Szövetség oktatótisztje volt.

A „Justice for Hungary” repülése szerkesztés

A „Justice for Hungary” névre keresztelt, Lockheed Sirius típusú repülőgép 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace repülőteréről, Endresz György pilótával és Magyar (Wilczek) Sándor navigátorral a fedélzetén. A tökéletesen működő motor és a profi páros már a táv első felén rekordot döntött: 13 óra 50 perc alatt érték el az ír partokat, annak ellenére, hogy korszerű, földindukciós iránytűjük már az indulás után kevéssel felmondta a szolgálatot, és az óceán fölött sűrű köd akadályozta a tájékozódást. Az út további szakaszában a navigálás – a rossz időjárás miatt – még nehezebbnek bizonyult. A kényszerű manőverezés és a viharzónák kerülgetése miatt meghiúsult a Mátyásföldre tervezett landolás, pedig ott már ezrek várták türelmetlenül a repülőgép feltűnését. Már magyar területen, Győr közelében az óceánrepülők észlelték, hogy az üzemanyag-ellátás akadozik, további hetven kilométer megtétele után benzinhiány miatt leállt a motor. Siklórepülésben közelítették meg a talajt, és 1931. július 16-án délután, Bicskétől nem messze, Felcsút határában, egy kukoricatáblában kényszerleszállást hajtottak végre. A Harbour Grace-től Felcsútig megtett 5770 km-es utat a két magyar óceánrepülő pontosan 25 óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki, óránként csaknem 230 kilométeres átlagsebességgel. Továbbá a korábbi óceánrepülők közül senki sem hatolt ilyen mélységig az európai kontinens belsejébe, így három világrekord is megdőlt ezen a napon.

Endresz és Magyar a világon tizenötödikként repülték át az óceánt. A repüléshez egy korszerű, 470 LE-s Lockheed Model 8A Sirius típusú gépet alakítottak át. A repülés megvalósítását Rothermere lord 10 000 dollárral támogatta, ő lett a gép névadója is. A további pénzfedezetet az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarok adományai szolgáltatták.[1]

A két pilótát és Szalay Emil amerikai magyar virsliüzem-tulajdonost (aki nagylelkű adományával a pénzügyi problémákon segítette át őket) a Magyar Érdemkereszt III. osztályával tüntették ki, egy általában vidéki szolgabíráknak és rendőrtisztviselőknek járó érdemrenddel. A szokatlanul alacsony kitüntetést életrajzírói 1919-es szerepvállálásának szokták tulajdonítani.

Római repülése és halála szerkesztés

 
Endresz György és Bittai Gyula római emlékműve
 
Sírja a Kerepesi úti temetőben

1932-ben Endresz György a világ óceánrepülőinek találkozójára készült Bitai Gyula rádiótávírász navigátorral. Rómába azokat a repülősöket hívták meg, akik már átrepülték az Atlanti-óceánt. A magyarok május 21-én 15 órakor értek Róma Littorio repülőterére. A leszállás előtt a gép szárnya megbillent, a nehéz gép lezuhant, és eltűnt a nézők szeme elől. Mire autókkal odaszáguldottak, már késő volt. A gép lángba borult és elégett, csak a váza maradt meg. A pilóták szörnyethaltak.

Emlékezete szerkesztés

Endresz Györgyről halála után Budapest belterületén teret és utcát neveztek el; az utca a XIX. kerületben ma is az ő nevét viseli, ám 1945 után a XII. kerületi tér Magyar jakobinusok tere lett. Nevét Bicske határában emlékoszlop, és egy sportrepülő egyesület[2] őrzi. Bicskén, Miskolcon, Egerben, Fonyódligeten és Újbarkon is utca őrzi a nevét.

2005. április 22-én a felcsúti általános iskola felvette az Endresz György nevet.

2006. július 15-én a fent említett emlékkő közelében új, méltó emlékmű[3] felavatására került sor, Pécsett pedig utcát neveztek el róla.

Sportegyesülete szerkesztés

Endresz György Sportrepülő Egyesület (Budaörs)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Kép
  2. ↑ Az Endresz György Sportrepülő Egyesület honlapja. [2013. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 14.)
  3. ↑ PhpNeoGallery. [2013. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 29.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Endresz_György&oldid=26775403”