Magyar titkok

A Magyar titkok romantikus regény, Nagy Ignác legjobb szépprózai műve. Először 1844–1845-ben Pesten, folytatásokban jelent meg.

Magyar titkok
Az első kiadás címoldala
Szerző	Nagy Ignác
Eredeti cím	Magyar titkok : Regény
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Műfaj	regény
Kiadás
Kiadó	Hartleben Konrád Adolf
Kiadás dátuma	1844
Média típusa	könyv
Oldalak száma	1062 (1908)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
Sablon • Wikidata • Segítség

„Vörös fonál”

A romantikus regény hőse a bátor, okos Bende, aki maga mondja el a történteket. Az alakját állandóan változtató gonosztevőt, a nőket álnév alatt elcsábító Sobrit üldözi, leleplezi és végül természetesen elfogja. Sobri itt nem az a bakonyi betyár, akinek gondolnánk, hanem egy fővárosi, úri gazember. Bende sok izgalmas kalandja során a főváros minden pontján követi, az ártatlan áldozatokat megmenti, a bűnösöket megbünteti, a gonosz emberek tervei pedig meghiúsulnak. Eközben a derék főhősről alig tudunk meg valamit, az író hősei egyénítésével nem-igen törődik.

A cselekmény bonyolításában, romantikus szertelenségeiben a híres francia író, Eugène Sue Les Mystères de Paris című regényének hatása erősen érződik. A hasonlóságok a főhős megformálásában és egyes részletekben is kimutathatók. A gyilkosságokban, rablásokban és más bűncselekményekben bővelkedő történet azonban csak egyik eleme a regénynek: váz, „vörös fonál”, melyre az író az életképek hosszú sorozatát fűzte föl. Amint könyve zárszavában írta: „a fővárosi élet balságait és fogyatkozásait törekvém kiemelni, ezáltal alkalmat akarván adni némely célszerű javításra és javulásra. Hogy pedig nagyobb terjedelmességre számított munkámat az egyhangúságtól megmentsem, s az olvasási érdeket növeljem, ezen egyes életképeket a regényesség vörös fonalával szőttem át.”

Nagy Ignác a kor jeles újságírója volt; napi krónikáiban, karcolataiban a pesti élet mindennapi eseményeit és jellemző alakjait humorosan, kissé torzítva mutatta be. Ilyen önálló életképek, rövid epizódok sorozata ez a műve is, a szó eredeti értelmében tehát nem is igazán regény.

Az író hősével együtt elviszi az olvasót a korabeli Pest-Buda jellegzetes pontjaira, úri és kevéssé úri szórakozó helyeire, bemutat játékbarlangot, zsiványok fészkét, koldustanyát, csapszékeket. Fölvezeti a főváros tipikus figuráit: a házbért emelő háztulajdonost, a német nyárspolgárt, a goromba hídvámszedőt, a bérkocsist, a hajdút, a szédelgő uzsorást, a naplopó gavallért. Torzító tükrében életre kel az akkor még egyáltalán nem „nagyváros” világa, hol komoly, hol tréfás-gúnyos kritikai megjegyzésekkel kísérve.

Mai szemmel nézve a Magyar titkok igazi értékét ennek az eltűnt világnak, változatos színhelyeinek ábrázolása adja. „Ez az első mű irodalmunkban, amely széles körképet fest Pestről.”

Megjelenése, fogadtatása

A regény eredetileg, 1844–1845-ben nem könyv alakban, hanem tizenkét füzetben, folytatásokban jelent meg. Az író munkáját eleinte csak hat füzetre tervezte, de mivel a füzeteket szétkapkodták, megírt még hat füzetet, a közönség nagy örömére. Műve a kor egyik legnépszerűbb regénye lett.

Pest az 1840-es években kezdett kibontakozni kisvárosi jellegéből, a fejlődés új típusokat, eredeti figurákat teremtett. Nagy Ignác művének sikerében a „detektív” történet mellett bizonyára szerepe volt a különös fővárosi életképek bemutatásának is.

A Magyar titkok később 1908-ban Budapesten a Franklin Társulat Magyar Regényírók sorozatában jelent meg három kötetben.

Források

• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 6. kötet: A regény és dráma / A novella és regény fejlődése c. fejezet (1930–1941.)  (Arcanum Kiadó).
• Császár Elemér. A magyar regény története, 2., átdolgozott kiadás, Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1939, 144–145. o. [Első kiadás: 1922] 
• szerk.: Pándi Pál: A magyar irodalom története (3. kötet). Budapest: Akadémiai Kiadó, 643. o. (1965). ISBN 963 05 1642 X. Hozzáférés ideje: 2012. március 19. 

További információk

• Nagy Ignác: Magyar titkok -- A könyv-változat online és letölthetően a Magyar Elektronikus Könyvtárban.