Magyarország bonni nagykövetsége
Magyarország bonni nagykövetsége ma már nem működő diplomáciai missziónk volt. 1974 és 1999 között működött, ezen belül 1974-től a Magyar Népköztársaságot képviselve a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK), 1990-től a Magyar Köztársaságot az újraegyesített Németországban. A nagykövetség 1999-ben költözött el Bonnból, ekkortól Magyarország berlini nagykövetségeként működött (Németország kettéosztottsága idején, a Német Demokratikus Köztársaságban – NDK-ban – szintén Berlinben működött a magyar diplomáciai misszió). A nagykövetség bonni épülete még évekig magyar tulajdonban maradt, üresen állt.
| Magyarország bonni nagykövetsége | |
 | |
| Rangja |
|
| Küldő ország | Magyarország |
| Fogadó ország | |
| Alapítva | 1974 |
| Bezárás | 1999. augusztus 15. |
| Beosztása | magyar nagykövet Németországban |
| Irányítószám | 53175 |
| Település | Bonn |
| Elhelyezkedése | |
 Magyarország bonni nagykövetsége
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 50° 42′ 04″, k. h. 7° 09′ 51″Koordináták: é. sz. 50° 42′ 04″, k. h. 7° 09′ 51″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország bonni nagykövetsége témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Magyarország és Nyugat-Németország (Német Szövetségi Köztársaság) között a második világháborút követően nem jött létre diplomáciai kapcsolat – szemben a Német Demokratikus Köztársasággal, mellyel 1950 óta[1] nagyköveti szintű kapcsolatban álltunk. 1963-ban Magyarország és az NSZK között kereskedelmi megállapodás született, Budapesten és Kölnben kereskedelmi képviseleteket nyitott a két ország. 1969-ben újabb megállapodással a két képviseletet útlevélkezelési és vízumkiadási joggal ruházták fel, a kölni magyar kereskedelmi képviseleten ez 1970. január 1-től lépett életbe.[2]
1973. december 30-án került sor a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok felvételére az NSZK-val,[3] az első nagykövetünk a kölni kereskedelmi képviselet vezetője, Hamburger László lett (megbízólevelét 1974. január 21-én adta át Gustav Heinemann köztársasági elnöknek[4]), aki a kezdeti néhány hónapban még Kölnben látta el nagyköveti feladatait. Bonn Plittersdorf negyedében, a Turmstraße 30. alatt a követség épületét – mely magyar megrendelésre épült –, 1984. február 13-án adták át.[5]
1990. október 3-a, vagyis a német újraegyesítés után a berlini és bonni nagykövetségeket összevonták Bonnba, a berlini misszió így Magyarország bonni nagykövetségének berlini hivatala lett.[6] 1999. augusztus 15-én költözött át az intézmény Berlinbe, ekkor megfordult a két képviselet viszonya: Bonnban a továbbiakban nem nagykövetség működött, hanem a berlini nagykövetség hivatala[7] – a bonni nagykövetségen ekkor körülbelül ötven ember dolgozott.[8] A bonni misszió 2006. szeptember 22-ig működött, akkor végleg bezárt.[9]
2010-ben a bonni nagykövetség épülete is szerepelt azoknak a használaton kívüli külképviseleti ingatlanoknak a listáján, melyek eladásából kívánták finanszírozni a 2011-es magyar EU-elnökség költségeit.[10]
További információk szerkesztés
- Nagy Péter: A budapesti nyugatnémet kereskedelmi kirendeltség létrejötte; in: Betekintő, 2021/1.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990. Budapest: Külügyminisztérium. 1990. 384. o.
- ↑ Kereskedelmi képviseletek útlevélkezelési és vízumkiadási joga: Magyar—NSZK megállapodás. Magyar Hírlap, II. évf. 285. sz. (1969. október 15.) 8. o.
- ↑ Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv 1973. Budapest: Külügyminisztérium. 1973. 31. o.
- ↑ Megbízólevél átadása. Magyar Hírlap, VII. évf. 30. sz. (1974. január 22.) 4. o.
- ↑ Ungarn: Botschaft im Februar fertig. General-Anzeiger, 123. sz. (1984. január 20.) 9. o.
- ↑ Léderer Pál: Húzódik a nagy költözködés. Népszabadság, L. évf. 123. sz. (1992. május 26.) 6. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Stefan Lázár: Berlinbe költöznek: Balázs Péter magyar nagykövet nyilatkozata. Napi Magyarország, III. évf. 142. sz. (1999. június 21.) 8. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ "Be akartam menni a barlangba, az oroszlánok közé is...". Cégvezetés (2004. május 1.) (Hozzáférés: 2019. október 14.)
- ↑ Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv 2006. Budapest: Külügyminisztérium. 2006. 377. o.
- ↑ Kis Tibor: A külügy szeretne kimaradni a kampányból. Népszabadság, LXVIII. évf. 43. sz. (2010. február 20.) 6. o.
