Majevac (Šipovo)
Majevac (szerbül: Мајевац) falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Šipovo községben.
| Majevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Šipovo |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 50 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 177 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 9,8 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 18,02 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 14′ 42″, k. h. 17° 02′ 45″44.245000°N 17.045800°EKoordináták: é. sz. 44° 14′ 42″, k. h. 17° 02′ 45″44.245000°N 17.045800°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésBosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 60, közúton 88 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5 km-re, közúton 8 km-re délnyugatra, a Pljeva-folyó jobb partján és a Vitorog-hegység északi peremén emelkedő Pljevski podovi nevű fennsík alatti lejtőkön, 500 és 800 méteres tengerszint feletti magasság között található.
Népessége
szerkesztés| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 238 | 156 |
| Bosnyák | 103 | 19 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 1 | 0 |
| Egyéb | 1 | 2 |
| Összesen | 343 | 177 |
Története
szerkesztésMajevac területén az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint már az őskortól fogva éltek emberek. A település nyugati részén, a Pljeva forrásvidéke fölé emelkedő Gradina nevű hegycsúcson már a bronzkorban vár állt, melyet a vaskorban is használtak. Az itteni középkori életről tanúskodnak a zgonovi késő középkori temető maradványai. Az itteni sírkövek a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírkövei voltak. A legrégebbi ilyen sírkövek a 12. század második feléből származnak, de csak a 14-15. században terjedtek el Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró területén.[4]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Pliva község részeként a faluban 32 házat és 300 ortodox lakost számláltak.[5] 1910-ben a településen 59 házat, 443 ortodox szerb lakost találtak.[6]A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 343-an éltek. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a Visoko Krajina többi településéhez hasonlóan a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A területén 1995 szeptemberéig nem volt háborús hadművelet, ekkor azonban a település területét a Horvát Köztársaság fegyveres ereje megszállta. A horvát csapatok elől a lakosság elmenekült. A daytoni békeszerződés aláírása után a település a Szerb Köztársasághoz, azon belül Šipovo községhez került.
Nevezetességei
szerkesztés- Gradina – őskori erődítmény maradványai. Az erődöt három oldalról sáncok, míg az északkeleti oldalon a Pljeva völgye felé a meredek hegyoldal védte. A 807 méteres magaslat csúcsán nagy kősánc volt építve, a nyugati oldalán pedig tumulus határolta. Korát a bronzkorban és a vaskorban határozták meg.[4]
- Zgonovi – középkori temető maradványai. A temető 75 stećak sírköve időközben elpuszlult, egy sírtáblát találtak kereszt díszítéssel, de egykori felirata szintén megsemmisült.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20672
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20672
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Šipovo (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. július 14.)
- ↑ a b c Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 67. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 284. o.
További információk
szerkesztés
