Marc Riboud

francia fotográfus

Marc Riboud (Saint-Genis-Laval, 1923. június 24.Párizs, 2016. augusztus 30.) francia riportfotós. Bejárta a világot, hogy rögzítse az emberek mindennapjait, örömeiket és küzdelmeiket, Angkortól Isztambulig, Indiától Bangladesig és New Yorktól Kínáig.[3][4] Képeit olyan világhírű magazinok publikálták mint a Life, a Paris-Match és a Stern.

Marc Riboud
SzületettMarc Eugène Riboud[1]
1923. június 24.
Saint-Genis-Laval, Franciaország
Elhunyt2016. augusztus 30. (93 évesen)
Párizs 13. kerülete[1]
Állampolgárságafrancia[2]
Nemzetiségefrancia
HázastársaBarbara Chase (1961–1981), Catherine Chaine (?–2016)
Foglalkozásafotóművész
Iskolái
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Lucie Award (2006)
  • Sony World Photography Awards (2009)
  • Nadar-díj (2012)
  • Infinity Awards (2013)
Halál okaAlzheimer-kór

A Wikimédia Commons tartalmaz Marc Riboud témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete és művészete szerkesztés

Riboud Saint-Genis-Lavalban született, a középiskolát Lyonban végezte. Első fényképét apjától a 14. születésnapjára kapott Vest Pocket Kodak kamerájával készítette 1937-ben.[5] A 2. világháború utolsó két évében aktív szerepet vállalt a francia ellenállási mozgalomban. A háborút követően mérnöki tanulmányokat folytatott az École Centrale de Lyonban (ECL), mielőtt úgy döntött, hogy fotós lesz.

1951-ben döntötte el, hogy szabadúszó fotóriporter lesz.[6] 1952-ben Párizsba költözött és megismerkedett Henri Cartier-Bressonnal, aki a mentora lett.[6] 1953-tól több mint két évtizeden keresztül volt a Cartier-Bresson és Robert Capa alapította Magnum Photos ügynökség tagja. Az ügynökség ars poeticája szerint fotósaik erős egyéni látásmódjukkal a világ krónikásai; az emberek, események, viták és személyiségek megjelenítői. Úgy gondolták, hogy a fényképeken érződnie kell a fotós nézőpontjának, ami túllép az események sablonos megjelenítésén.

1954-től Londonban élt és dolgozott. 1955–57 között járt Indiában és Kínában. 1968–69-ben a háború idején Észak- és Dél-Vietnámból tudósított. 1974 és 1976 között a Magnum elnöki feladatait is ellátta.[7][8]

1961 összeházasodott a Párizsban élő amerikai szobrásszal, regényíróval és költővel Barbara Chase-zel. Két gyermekük született, Alexei és David. 1981-ben elváltak. Második felesége Catherine Chaine újságíró és író, akitől szintén két gyermeke született, Clémence és Théo.[6]

Riboud hivatalos életrajzát Annick Cojean írta a fotós közreműködésével, akinek 25 képe is bekerült a kötetbe.[4]

Riboud 2016. augusztus 30-án hunyt el 93 éves korában Alzheimer-kórban.[6][8][9]

Kötetei (válogatás) szerkesztés

Irodalom szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  2. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  3. Photographs, Countries, Marc Riboud (angolul)
  4. a b Annick Cojean: Marc Riboud, Amazon.com (angolul) (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  5. In Memoriam: Marc Riboud, 1923 – 2016, Magnum (angolul)
  6. a b c d Richard B. Woodward: Marc Riboud, Photojournalist Who Found Grace in the Turbulent, Dies at 93, The New York Times, 2016. augusztus 31. (angolul) (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  7. Meghalt Marc Riboud világhírű fotós, Origo.hu, 2016. augusztus 31. (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  8. a b Meghalt az 1968-as diáklázadások ikonikus fotójának készítője, hvg.hu, 2016. augusztus 31. (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  9. Elhunyt Marc Riboud Archiválva 2016. szeptember 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, Magyar Hírlap, 2016. augusztus 31. (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marc Riboud című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés