Főmenü megnyitása

Marcelina Czartoryska hercegnő (Podłużne, 1817. május 18.Krakkó, 1894. június 5.) lengyel zongoraművész, közéleti személyiség és zenei mecénás.

Marcelina Czartoryska
Marcelina Czartoryska by Jan Matejko.JPG
Életrajzi adatok
Született 1817. május 18.[1][2]
Elhunyt 1894. június 5. (77 évesen)[1]
Sírhely Rakowicki temető
Gyermekei Marceli Czartoryski
Pályafutás
Hangszer zongora
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcelina Czartoryska témájú médiaállományokat.
Teofil Kwiatkowski: Chopin-polonéz – Bál a Hôtel Lambertben, 1857. (részlet)
(Marcelina hercegnő Chopin mögött ül, Adam Mickiewicz és George Sand fogja közre)
A Willa Decjusza Krakkóban

ÉleteSzerkesztés

EmigrációSzerkesztés

Az egyik legnagyobb lengyel mágnás családba, a Radziwiłł családba született. Ötéves korától Bécsben nevelkedett, ahol Beethoven tanítványa, Carl Czerny irányítása alatt zongorázni tanult.

1840-ben feleségül ment Aleksander Romuald Czartoryski herceghez, Adam Jerzy Czartoryski unokaöccséhez, így tagja lett a Czartoryski családnak. Nyolc évvel később az osztrák hatóságok kiutasították Bécsből. Párizsba költözött és zongoraórákat vett Chopintől. Stanisław Tarnowski emlékezése szerint Chopin felismerte rendkívüli tehetségét, és komolyan képezte mind szakmailag, mind beszélgetéseikkel. Ferdynand Hoesick szerint pedig George Sand-on kívül senki sem tudta hercegnőként kezelni, és a társaságban nyugodtnak és boldognak érezte magát. 1849-ben jelen volt Chopin halálakor, a Fryderyk Chopin haldoklása című festményen meg is örökítették. Chopin halála után Liszt Ferenc volt az első, aki az elhunyt zongorista életéről és művészetéről könyvet írt. Ebben Czartoryska hercegnőt is többször említi:[3]

„Chopint leginkább Czartoryska Marcelline hercegnő vonzotta házába: egyik legkedvesebb tanítványa lett, kiváltságos, akire – mint mondogatták - örökül hagyta játékának, bűvös ihlettségének titkát, mint emlékeinek és reményeinek törvényes és értelmes örökösnőjére.”

„A hálószobával szomszédos teremben mindig voltak, akik sorjában átjöttek hozzá, hogy, miután beszélni már alig birt, legalább egy tekintetét és üdvözlő mozdulatát vigyék el emlékül; köztük a legbuzgóbb Czartoryska Marcelline hercegnő, aki egész családja nevében is, de mint a zeneköltő kitüntetett tanítványa is, akire ő művészetének minden titkát bízta, mindennap eljött, hogy néhány órát töltsön a haldokló mellett.”

Czartoryska hercegnő később Európa-szerte sokat utazott és jótékonysági koncerteket adott. Időnként olyan virtuózokkal szerepelt együtt, mint Henri Vieuxtemps, August Franchomme, Paulina Viardot és Liszt Ferenc. Repertoárján Chopin valamennyi zongoraversenye és b-moll szonátája (Op. 35) is szerepelt.

LengyelországbanSzerkesztés

1856 és 1858 között gyakran látogatott Lengyelországba. Koncertezett Lwówban, Poznańban és Krakkóban, többek között Chopin e-moll zongoraversenyét (Op. 11) adta elő Władisław Żeleński kíséretében. 1867-ben visszatért Lengyelországba és végleg letelepedett. Kezdetben Lwówban élt, majd 1870-től Krakkóban a Wola Justowska negyedben álló reneszánsz Willa Decjusza palotában. A háza nyitva állt mások előtt és hamarosan ismert zenei szalonná vált. Egy másik lakóhelye Krakkóban a Sławkowska utca 5. sz. alatti palota volt a krakkói főtértől egy saroknyira. Ezt a palotát 1875-ben Maksymilian Nitsch építész a család igényei szerint átalakította. Az ízléses és elegáns belső terekben Lengyelország és a család emlékei és történelme jelent meg. A palota főterme a márványterem volt, mely koncertezésre épült, és Marcelina hercegnő itt tartotta szerdánként a zongoraversenyeit. A helyiséget családi címeres függöny díszítette, a kandallón Chopin mellszobra állt. A ház dísze volt még néhány portré is: Adam Czartoryskié Delaroche-tól, Aleksander Czartoryskié Henryk Rakowskitól és Marcelina hercegnőé Jan Matejkotól. A palota 10 éven át volt a tulajdonukban, majd a „Grand Hotel” tulajdonosáé lett 1886-ban, az épületet napjainkban így is nevezik.[4]

Pedagógiai munkájaSzerkesztés

Czartoryska hercegnő nyilvános zenei rendezvényeket is szervezett a szalon vezetésén felül. Védnöke volt a Krakkói Zenei Társaságnak (Towarzystwo Muzyczne w Krakowie) és a bécsi hatóságoknál eljárva engedélyt szerzett a Zenei Konzervatórium (Konserwatorium Towarzystwa Muzycznego) megnyitásához 1888-ban. Napjainkban ez az intézmény a Krakkói Zeneakadémia (Akademia Muzyczna w Krakowie). A hercegnő Chopin művészetét olyan lengyel zongoristáknak tudta itt közvetíteni, mint Natalia Janotha, Cecylia Działyńska és Aleksander Michałowski.

Társadalmi tevékenységekSzerkesztés

Férje halála után megszüntette nyilvános előadásait. Figyelmét jótékonykodásra fordította, az ő kezdeményezésére épült meg a Szent Lajos Gyermekkórház (Szpital Dziecięcy św. Ludwika).

A Rakowicki temetőben helyezték örök nyugalomra a világi karmeliták öltözetében.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. 2019. május 5., http://www.fembio.org/biographie.php/frau/frauendatenbank?fem_id=6797
  3. Liszt, Ferenc. Chopin élete, ford. Kereszty István, Budapest: Kultúra Könyvkiadó és Nyomda, 61, 103. o. [1852]. Hozzáférés ideje: 2019. május 1. 
  4. Marek Żukow-Karczewski, Pałace Krakowa. Pałac starostów wolbromskich ("Grand Hotel"), "Echo Krakowa", 193 (13002) 1989.

ForrásokSzerkesztés

  • M. Burch: Encyklopedia Muzyczna PWM. Część biograficzna