Carinus római császár
Marcus Aurelius Carinus (257 körül – Nagy-Morava, 285 márciusa), a Római Birodalom társcsászára volt 283 vége és 285 eleje között. Rövid uralma alatt sikeresen hadakozott a kelták és a germánok ellen. Két trónháború mutatja, hogy nem volt kedvelt császár. Diocletianus elleni harcai közben egyik tisztje meggyilkolta.
| Carinus | |
| születési név: Marcus Aurelius Carinus uralkodói név: Caesar Marcus Aurelius Carinus Augustus | |
 | |
| Carinus portréja | |
| A Római Birodalom princepse | |
| Uralkodási ideje | |
| 283 augusztusa – 285 márciusa (1 évig) | |
| Elődje | Probus Numerianus |
| Utódja | Diocletianus |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 257 körül nem ismert |
| Elhunyt | 285 márciusa (28 évesen) Nagy-Morava folyó környéke |
| Édesapja | Carus |
| Édesanyja | nem ismert |
| Testvére(i) | Numerianus |
| Házastársa | Magnia Urbica |
| Gyermekei | Nigrinianus? |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carinus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Előélete szerkesztés
Életéről apja hatalomátvétele előtt nem tudni semmit.
Carus, trónralépését követően fiainak (Carinusnak először) a caesar és a Princeps Iuventutis címeket adományozta, amivel biztosította az utódlást.[1][2] 283-ban apja és testvére, Numerianus Perzsiába mentek hadakozni II. Bahrám ellen, Carinusra hagyva a nyugati fél kormányzását.[3]
Uralkodás szerkesztés
Carus perzsiai sikerei után Carinust 283-ban augustusi címet kapott, így apja társcsászára lett. Lugdunumban kibocsátott, békét ünneplő érméken együtt jelenik meg arcképük.[4]
Amikor Carus császár homályos körülmények között meghalt a Tigris folyón túl, két fia ellenvetés nélkül foglalta el a trónt: Carinus a nyugati felet, Numerianus a keletit örökölte. Hazavonulása közben azonban Numerianus is meghalt, ekkor Carinus Britanniában tartózkodott. Serege saját császárt választott magának, mégpedig (Caius Valerius) Dioclest aki felvette a Diocletianus nevet.[5][6] Ő volt Carus és Numerianus lehetséges gyilkosának gyilkosa.[7] Carinus elterjesztette a germánok és britanniai kelták fölött aratott győzelmét és felvette a Germanicus Maximus és a Britannicus Maximus címeket. Nem volt még abban a helyzetben, hogy szembe tudjon szállni a trónkövetelővel, ugyanis egy Marcus Aurelius Sabinus Julianus nevű tisztségviselő fellázadt ellene Pannoniában. Julianus saját ellenőrzése alá vonta Sisciát (ma Sziszek), ahol pénzt veretett magának. 285 eleje táján Carinus dél felé vette az irányt seregével, és Verona szomszédságában megverte csapatait, átvéve fölöttük a parancsolást.[8]
Ezután Diocletianus ellen indult és a Nagy-Morava (akkoriban Margus) folyó mellett harcba bocsátkozott vele. Diocletianus vesztésre állt, amikor Carinust meggyilkolta egy saját tribunusa. A közhiedelem úgy tartotta, hogy a férfi bosszúból ölte meg, mert a császár elcsábította a feleségét.[9]
Magánélete szerkesztés
Magánéletéről a Diocletianus uralma alatt íródott és Carinusszal rendkívül ellenséges Historia Augusta műből hallhatunk valamit.[10]
| „Fürdővizét mindig hóval hűtötték... Városi praefectussá egyik ajtónállóját tette meg - ennél közönségesebb cselekedetet senki sem tudna kieszelni vagy elmondani... Carinus volt a legmocskosabb ember, házasságtörő és az ifjak megrontója (szégyellem elmondani, amit Onesimus leírt), élvezeteiben még az azonos neműeket sem kímélte... Összesen kilenc feleséget nyűtt el házasságai és válásai során, néhányat közülük még állapotosan taszított el.” | |
– Historia Augusta[11]
|
A Historia Augusta nem mellőzte még a túlzó pletykákat sem. A császár pénzérméi csak egy feleséget tüntetnek fel: Magnia Urbica. Carinus igyekezett népszerűsíteni az új császári házat. Egyik pénzfelirata egy bizonyos (Marcus Aurelius) Nigrinianust említ Carus unokájaként. Az, hogy melyik fiától származott, nem tudni.[12]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Havas 2007 584. o.
- ↑ Grant 1996 176. o.
- ↑ Grant 1996 176-177. o.
- ↑ Grant 1996 117. o.
- ↑ Grant 1996 177. o.
- ↑ Havas 2007 584-585. o.
- ↑ Havas 2007 584-585. o.
- ↑ Grant 1996 177. o.
- ↑ Grant 1996 177-178. o.
- ↑ Grant 1996 177-178. o.
- ↑ Grant 1996 178. o.
- ↑ Grant 1996 177-178. o.
Források szerkesztés
- ↑ Grant 1996: Grant, Michael. Róma császárai ford.: Borhy László:. Corvina (1996). ISBN 963 13 4013 9
- ↑ Havas 2007: Havas, László, Hegyi W. György, Szabó Edit. Római történelem. Osiris (2007). ISBN 978 963 389 908 3
| Elődei: Carus és Victorinus |
|
Utódai: Carinus és Numerianus |
| Elődei: Carus és Carinus |
|
Utódai: Diocletianus suff. és […] Bassus suff. |
| Elődei: Diocletianus suff. és […] Bassus suff. |
|
Utódai: Diocletianus suff. és Vettius Aquilinus |
| Előző uralkodó: Carus |
|
Következő uralkodó: Diocletianus |
