Mariangela Melato

olasz színésznő (1941-2013)

Mariangela Melato, eredeti születési nevén Maria Angela Caterina Melato (Milánó, Lombardia, Olaszország , 1941. szeptember 19. Róma, 2013. január 11.) olasz színpadi és filmszínésznő, Anna Melato színész-énekesnő nővére. Ismertebb filmjei A macska rejtélyes halála; Mózes, a törvényhozó vagy az 1980-as Flash Gordon.

Mariangela Melato
Maria Ambrogini Antonazzi szerepében, Vittorio De Sica: "Lo chiameremo Andrea" c. filmjében (1972)
Maria Ambrogini Antonazzi szerepében, Vittorio De Sica: "Lo chiameremo Andrea" c. filmjében (1972)
Született Maria Angela Caterina Melato
1941. szeptember 19.[1][2]
Milánó[3]
Elhunyt 2013. január 11. (71 évesen)[1][2][4]
Róma[5]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2013. január 11.)
  • olasz (1941. szeptember 19. – 1946. június 18.)
Nemzetisége olasz
Élettársa Renzo Arbore
Foglalkozása
Iskolái Brera Akadémia
Kitüntetései
  • Commander of the Order of Merit of the Italian Republic
  • David di Donatello for Best Actress
  • David di Donatello-díj teljes életműért
  • Nastro d'Argento for Best Actress
  • olasz Arany Glóbusz (1973, 1976)
  • Taormina Film Fest (1989, 2003)
Halál okahasnyálmirigyrák

Magassága167 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek 1969 – 2012
Tevékenység színész

A Wikimédia Commons tartalmaz Mariangela Melato témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Származása szerkesztés

Milánóban született. Apja, a trieszti osztrák Adolf Hönig az 1930-as években költözött Milánóba, ahol Adolfo Melatóra olaszosította nevét. Német fordító volt, majd a városi rendőrséghez került.[6] Anyja, a milánói Lina Fabbrica saját szabóműhelyt vezetett, több alkalmazottal. Három gyermekük született, Ermanno (1939) zenekari zenész, Mariangela (1941) színésznő és Anna (1952) színész és énekesnő.[6]

Színészi pályája szerkesztés

Mariangela festészetet tanult a milánói Brera Akadémián (Accademia di Belle Arti di Brera). Plakát- és ruhatervezőként és kirakatrendezőként dolgozott. 1956-tól fizetős beszédórákat vett Esperia Sperani (1903–1973) színésznőtől. 1957-től különböző színpadokon tanulta a színészmesterséget. Alighogy nagykorú lett, 1960-ban Fantasio Piccoli társaságában csatlakozott a bolzanói Teatro Stabile társulatához, itt debütált Carlo Terron Binario cieco c. darabjában. 1963–1965 között Dario Fóval dolgozott a Settimo előadásaiban. 1966-ban átszerződött a trieszti Teatro Stabilo (Rossetti) színházhoz, 1967-ben pedig a Luchino Visconti által rendezett La monaca di Monza színdarabban szerepelt. Sokat dolgozott Luca Ronconi rendezővel is. Folyamatosan és hangsúlyosan volt jelen az olasz színházi életben.[6]

Első apróbb filmes szerepét 1969-ben kapta Luigi Zampa Contestazione generale c. vígjátékában. Mellékszerepekben folytatta thrillerekben és vígjátékokban. 1970-ben Yves Allégret rendező L’invasion c. drámájában Michel Piccolival játszott. Az 1970-es évek elején vált ismertté, amikor főszerepeket kapott Lina Wertmüller olasz–svájci rendezőnő társadalomkritikával fűszerezett szatírikus filmjeiben, ahol nagyszájú, forróvérű, erős erotikus töltetű leánykaraktereket játszott (Mimi, a becsületében sértett vasmunkás, Az anarchia és a szerelem filmje, Swept Away). Rendszeres filmbéli partnere volt Giancarlo Giannini. 1972-ben a Steno által rendezett bűnügyi-politikai krimiben, A rendőrség megköszöni-ben Mario Adorf és Cyril Cusack mellett játszott.

Az 1970-es évek második felében több beérkezett, jónevű rendezővel dolgozott együtt, így Claude Chabrollal, Elio Petrivel és Luigi Comencinivel. Az 1980-as évek elején megpróbálkozott angol nyelvű filmszerepekkel. A Mike Hodges által rendezett, 1980-as Flash Gordon című amerikai–angol–holland–olasz koprodukciós sci-fiben Melato a gonosz Kala tábornokot játszotta, Melody Anderson, Max von Sydow, Topól, Ornella Muti és Peter Wyngarde társaságában. Andrew Bergman 1981-es Ez igen! (So Fine) c. erotikus vígjátékában egy bolondos, de nagyon csábító szirént alakított Ryan O’Neal mellett.[7] Hollywoodban nem talált megfelelő lehetőségeket, így hazatért és ismét a színházi szereplés felé fordult. Emlékezetes szerepe volt Médeia alakítása Franz Grillparzer: Az aranygyapjú c. háromrészes drámájában. Pirandello- és Shakespeare-szerepeket is játszott.[6]

 
Élettársával, Renzo Arbore zenésszel (1975)

Melatót 1983-ban meghívták a Cannes-i fesztivál zsüritagjának. 1989-ben a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsürijének tagja volt.

1992-ben szerepelt a Cristina Comencini által rendezett La fine è nota („A vége ismert”) című bűnügyi thrillerben.[8] 1996-ban egy hatrészes tévésorozatban (L’avvocato delle donne) a címszereplőt, Irene Salvit, „a nők ügyvédjét” alakította, aki női védenceinek jogaiért és méltóságáért harcol elszántan.[9] 2005-ben Carlo Ventura rendező Vieni via con me („Gyere el velem”) című vígjátékában egy New York-i olasz bevándorló család „nagyasszonyát” játszotta, átütő sikert aratva.[10] 2008-ban Alfred Hitchcock 1940-es filmjének remake-jében, a Daphne du Maurier regényéből készült Rebecca, az első feleség-ben Mrs Danvers-et, az eszelős házvezetőnőt játszotta, Riccardo Milani rendezésében.[6]

Magánélete, elhunyta szerkesztés

A nyolcvanas évektől Renzo Arbore zeneszerző-showmannel élt együtt. Szervezetében hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak. Hosszú időn át küzdött a betegséggel, 2013. január 11-én egy római klinikán elhunyt. Búcsúszertartását másnap, 12-én tartották a római „művészek templomában” (Chiesa degli Artisti), azaz a Santa Maria in Montesanto bazilikában. A templom kertjében Emma Bonino külügyminiszter, radikális feminista aktivista búcsúztatta, akit Melato sokszor nyilvánosan támogatott.[11] Hamvait húga, Anna Melato őrzi.

Főbb filmszerepei szerkesztés

  • 1970: Thomas e gli indemoniati; Zoe
  • 1970: Contestazione generale; névtelen szerep, Maria Angela Melato néven
  • 1970: L’invasion; Valentina
  • 1970: Il prete sposato; prostituált
  • 1970: Csak rá kell nézni! (Basta guardarla), musical; Marisa do Sol
  • 1971: Csoda olasz módra (Per grazia ricevuta); Maestrina
  • 1971: A munkásosztály a Paradicsomba megy (La classe operaia va in paradiso); Lidia
  • 1972: Az 5. hatalom (La violenza: Quinto potere); Rosaria Licata
  • 1972: Mimi, a becsületében sértett vasmunkás (Mimì metallurgico ferito nell’onore); Fiorella Meneghini
  • 1972: A rendőrség megköszöni (La polizia ringrazia); Sandra
  • 1972: Lo chiameremo Andrea; Maria Ambrogini Antonazzi
  • 1972: A tábornok állva alszik (Il generale dorme in piedi); Lola Pigna
  • 1973: Az anarchia és a szerelem filmje (Film d’amore e d’anarchia…); Salomè
  • 1974: Nada csoport (Nada); Veronique Cash
  • 1974: Par le sang des autres; a polgármester lánya
  • 1974: A rendőrnő (La poliziotta); Giovanna „Gianna” Abbastanzi (Steno)
  • 1974: Swept Away (Travolti da un insolito destino nell’azzurro mare d’agosto); Raffaella Pavone Lanzetti
  • 1974: Mózes, a törvényhozó (Moses the Lawgiver); Büthia hercegnő
  • 1975: Di che segno sei?; Marietta „Claquette”
  • 1975: A Guernica-fa (L’arbre de Guernica); Vandale
  • 1975: Nézd a bohócot (Attenti al buffone); Giulia
  • 1976: Todo modo; Giacinta
  • 1976: Kedves Michele (Caro Michele); Mara Castorelli
  • 1977: La presidentessa; Yvette Jolifleur
  • 1977: Casotto / Beach House; Giulia
  • 1977: A macska rejtélyes halála (Il gatto); Ofelia Pecoraro
  • 1980: Flash Gordon; Kala
  • 1981: Aiutami a sognare; Francesca
  • 1981: Ez igen! (So Fine); Lira
  • 1982: Holnap tánc lesz (Domani si balla!); Mariangela
  • 1985: Titkok, titkok (Segreti segreti); Giuliana bírónő
  • 1985: Piazza Navona, tévésorozat; Elena
  • 1986: Notte d’estate con profilo greco… / Summer Night with Greek Profile…; Fulvia Bolk
  • 1992: Le chinois, tévé-minisorozat; Valeria Contini
  • 1993: La fine è nota; Elena Malva
  • 1994: Due volte vent’anni; Marianne
  • 1997: L’avvocato delle donne, tévésorozat; Irene Salvi
  • 2001: L’amore probabilmente, önmaga
  • 2004: Visszatér a szerelem (L’amore ritorna); Federica Strozzi
  • 2005: Vieni via con me; Maria Grande
  • 2008: Rebecca, az első feleség (Rebecca, la prima moglie), tévéfilm; Mrs Danvers házvezetőnő
  • 2010: Filumena Marturano; tévéfilm, Filumena Marturano
  • 2013: Sola me ne vo…, tévéfilm; Mariangela

Díjai szerkesztés

Kitüntetései szerkesztés

  • 1979: Ambrogino d’oro, a milánói városi önkormányzat aranyérme
  • 2003: Az Olasz Köztársaság Érdemrendje, parancsnoki fokozat (Commendatore Ordine al Merito della Repubblica Italiana)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  4. BnF források (francia nyelven)
  5. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  6. a b c d e Michele Sancisi: MELATO, Mariangela Caterina (olasz nyelven). DBI, Dizionario biografico degli italiani (Treccani.it), 2017. (Hozzáférés: 2021. július 19.)
  7. Janet Maslin: Ryan O'Neal Stars in „So Fine” (Review) (angol nyelven). New York Times, 1981. szeptember 25.
  8. La fine è nota (Enciclopedia del cinema in Piemonte) (olasz nyelven). torinocittadelcinema.it
  9. Für Liebe und Gerechtigkeit. Miniserie (német nyelven). Fernsehserien.de
  10. La recensione su Vieni via con me (olasz nyelven). filmtv.it
  11. Claudia Morgoglione: Morta Mariangela Melato, la Signora del teatro. Sul palco o al cinema, un’ artista „totale” (olasz nyelven). La Repubblica, 2013. január 11. [2013. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 19.)

További információ szerkesztés