Wikipédia

Marin Sorescu

román költő, drámaíró, műfordító

Marin Sorescu (Bulzeşti, 1936. február 19. vagy február 29. – Bukarest, 1996. december 8.) román író, festő, műfordító, a Román Akadémia tagja, 1993 és 1995 között művelődési miniszter Nicolae Văcăroiu kormányában.

Marin Sorescu
Született1936. február 19.[1] vagy február 29.[2][3]
Bulzeşti[1][2][3]
Elhunyt1996. december 8.[2][3] (60 évesen)
Bukarest[2][3]
Állampolgárságaromán
Foglalkozásaíró
festő
műfordító
Tisztségeművelődési miniszter (1993. november 25. – 1995. május 5.)
Iskolái
  • Jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetem
  • Fraţii Buzeşti Főgimnázium
Halál okaszívinfarktus
Írói pályafutása
Jellemző műfajokköltészet, dráma
Alkotói évei1964−1996
Első műveSingur printre poeți[1][2]
Irodalmi díjaiHerder-díj
Románia művelődési minisztere
Hivatali idő
1993. november 25. – 1995. május 5.
miniszterelnökNicolae Văcăroiu
ElődPetre Sălcudeanu
UtódViorel Mărginean
A Wikimédia Commons tartalmaz Marin Sorescu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Dolj megyében született, egy hatgyermekes család ötödik gyermekeként.[2] Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a craiovai Frații Buzești Líceumban illetve a murgaşi-i iskolában folytatta tanulmányait.[3] 1950-től a predeali katonai középiskola tanulója volt.[2] 1955-től egyetemi tanulmányait végezte a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetem bölcsészkarán, előbb az orosz nyelv és irodalom, majd a román nyelv és irodalom szakon.[3] Első verse 1959-ben jelent meg a Viața Studențească című diáklapban.[2]

1960-ban az egyetem elvégzése után Bukarestbe költözött, ahol a Viața Studențească című diáklap főszerkesztőjévé nevezték ki. 1961–1962-ben a Luceafărul című irodalmi lap szerkesztőjeként tevékenykedett. 1964-ben elküldte néhány versét George Călinescunak, aki lelkes cikket írt róla a Contemporanul című lapba.[3] 1964-ben jelent meg első önálló kötete, a paródiákat tartalmazó Singur printre poeţi [Egyedül költők között]. 1966-ban megjelent verseskötetével elnyerte a Romániai Írószövetség költészeti díját.[1][2][3]

1966 és 1972 a bukaresti Animafilm(wd) rajzfilmstúdiónál dolgozott vezető beosztásban. Közben 1970–1971-ben részt vett a Iowai Egyetem nemzetközi irói programjában, 1972-ben pedig elnyert egy éves tanulmányi ösztöndíjat a Nyugat-Berlin-i Művészeti Akadémiára. Még négyszer nyerte el az írószövetség költészeti díját, 1968-ban és 1977-ben a pedig Román Akadémia díját. 1978-ban átvette a craiovai Ramuri című folyóirat vezetését, ahol számos fiatal tehetséget gyűjtött össze.[2][3] A rendszerváltás előtt több mint harminc kötete jelent meg, és annyira népszerűvé vált, hogy könyvei az 1970-es években hiánycikknek számítottak.[4][5] Az 1980-as években kiesett a Ceauşescu-rendszer kegyeiből, miután részt vett egy transzcendentális meditációs tanfolyamon; egy ideig kényszerlakhelyre ítélték, utóbb az akkor nagyon befolyásos Adrian Păunescu(wd) közbenjárására büntetését elengedték. 1983-ban a Román Akadémia irodalmi Nobel-díjra jelölte.[3][6]

1991-ben Herder-díjat kapott. Ugyanebben a Ramuri folyóirat majdnem teljes szerkesztősége (a gépírónő, a műszaki szerkesztő és a takarítónő kivételével) levelet írt Mircea Dinescunak, az írószövetség elnökének, amelyben Sorescut azzal vádolták, hogy diktátorként írányítja a lapot, és becsméreli a legnagyobb kortárs írókat (Ştefan Augustin Doinaş, Mircea Dinescu, Ana Blandiana, Nicolae Manolescu, Eugen Ionescu, Emil Cioran). Sorescu az általa igazságtalannak tartott vádak miatt lemondott a lap vezetéséről. 1992-ben a Román Akadémia tagja lett, és ugyanebben az évben védte meg Insolitul ca energie creatoare, cu exemple din literatura română című filológiai doktori értekezését a bukaresti egyetemen. Szintén 1992-ben a Román Akadémia ismét irodalmi Nobel-díjra jelölte, és bejutott a rövid listára.[3]

1993. november 25. és 1995. május 5. között párton kívüliként a Văcăroiu-kormány(wd) művelődési minisztereként tevékenykedett;[3] Politikai szerepvállalása miatt sokat vesztett népszerűségéből.[7]

1996. december 6-án hepatitiszben hunyt el egy bukaresti kórházban. Hagyatékában mintegy tizenöt kötetnyi vers, esszé, naplójegyzet és regény maradt fenn.[3][7]

Munkássága szerkesztés

Költészet szerkesztés

„Valaki viseli éjjelente a ruhámar
Reggel friss sarat fedezek fel
a cipőmön.
Kinek a járása hasonlít az enyémhez?

Egy idő óta a
gondolataimat is bitorolja.
Ébredéskor sese találom őket ott
ahova tettem.”

Marin Sorescu: Megkettőződés (részlet, ford. Balogh József)[8]

Verseire a derű és a köznapi beszédre hasonlító egyszerűség jellemző, amelyekkel azonban túllép az előítéleteken. Látszólag naív, sajátosan egyéni iróniája mélyebb gondolatokat takar. Szóhasználata szándékosan nem tartalmaz költői eszközöket, hanem a vers egésze válik metaforává. A hagyományosan idillikusan vagy tragikusan ábrázolt falusi-paraszti életet mesés és groteszk elemekkel ruházza fel, a mítoszokat (például Manole mester történetét) demitizálja.[1][9][10]

Első kötete után George Călinescu azt írta Sorescuról, hogy különleges képessége van a kisszerű dolgok fantasztikumának megragadására, és megtalálja azt a nézőpontot, ami másnak előtte nem tűnt fel.[11] Constantin Stănescu(wd) irodalomkritikus szerint Sorescu „állandóan azt játssza, hogy az értelmével uralja az ösztöneit,” majd „szabadon enged egy szkeptikus mormolást, mely aztán ott vibrál a dolgok rendje fölött.”[12]

Verseit számos nyelvre lefordították, többek között francia, német, portugál, magyar, angol, svéd,[13] török,[14] cseh[15] szerb, bolgár, katalán, spanyol[16] kínai[17] nyelvre.

2020-ban egy a költészetet népszerűsítő projekt keretében Sorescu egyik versének angol fordítását négy hétre kifüggesztették a londoni metró szerelvényeiben.[18]

Dráma szerkesztés

Drámái az abszurd színházban gyökereznek, és az egzisztencializmus felé haladnak; Greta Brotherus(wd) finn újságíró szerint „Beckettnél Isten halott, Sorescunál fáradt.”[19]

Első színdarabja, a Iona (Jónás) 1968-ban jelent meg a Luceafărul című folyóiratban, ugyanebben az évben elnyerte az írószövetség díját, és az 1968/1969-es évadban mutatták be Andrei Șerban(wd) rendezésében, George Constantinnal(wd) a főszerepben. A bibliai Jónástól eltérően a darab hőse nem menekül, hanem akaratától függetlenül egyik fajta magányból a másikba, börtönből börtönbe kerül, végül rájön, hogy a kiutat nem a külvilágban, hanem saját magában kell keresnie.[1][19][20] A darab a Setea muntelui de sare [A sóhegy szomjúsága] trilógia része; a másik két rész a Paracliserul (A templomszolga) és a Matca (a cím többértelmű, jelenthet forrást, folyómedret, méhkirálynőt, anyaméhet; magyarul Forrás címen jelent meg 1972-ben Az esti futár című antológiában, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház azonban Méhkirálynő címen hivatkozik rá). A trilógia darabjai kortalanok, azaz nem köthetőek semmilyen történelmi korszakhoz, és semmi nem kapcsolja őket a megírás időpontjához.[9][19][21]

Történelmi tárgyú, parabolikus jellegű darabjaiban nem a cselekmény abszurd, hanem maguk a szereplők. Răceala [fordítható megfázásnak, hűvösségnek vagy közönynek] és A treia țeapă [A harmadik karó] című drámáiban a történelmet csak kiindulópontnak, irodalmi alapanyagnak tekinti, és egyáltalán nem ragaszkodik a történelmi hűséghez a főhősök (II. Mohamed illetve Vlad Ţepes) megformálásakor.[22]

1977 és 1989 között a Magyar Rádió négy darabját mutatta be rádiójáték formájában.[23]

Festészet szerkesztés

Marin Sorescu a festészetet az írói kiteljesedés eszközének tekintette, olyan tevékenységnek, ami életben tartja a képzeletet.[24] "Két kezem van, és mindkettőt munkára fogom", mondta egyszer, amikor egyszerre festett bal kezével és írt a jobbal.[25] Alkotásai nem egyszerűen költői munkáinak illusztrációi; ami közös a kétfajta kifejezésmódban, az a humor.[26] Festményein gyakran láthatóak mozgásban levő madarak, és számos önarcképet festett.[27] Művei jellemzően kétdimenziósak és hiányzik belőlük a perspektíva, mivel a népi mesterekhez hasonlóan ezeknél fontosabbnak tekintette a művek dinamikáját.[28]

Első kiállítását 1989-ben rendezték Brassóban,[27] majd 1990-ben Kolozsváron, 1991-ben Írországban, 1992-ben Bukarestben. 1992-ben egy párizsi csoportos kiállításon is kiállították műveit.[29]

Művei szerkesztés

Versek
  • 1964 - Singur printre poeți
  • 1965 - Poeme
  • 1966 - Moartea ceasului
  • 1968 - Tinerețea lui Don Quijote
  • 1970 - Tușiți
  • 1970 - Unghi
  • 1972 - Singur printre poeți
  • 1973 - Ocolul infinitului mic pornind de la nimic
  • 1975 - Norii
  • 1976 - Poeme Sorescu
  • 1977 - Trei dinți din față
  • 1972 - Suflete, bun la toate
  • 1972 - Rame - Douăzeci și cinci de poezii
  • 1973 - Astfel
  • 1973 - Ocolul infinitului mic, pornind de la nimic
  • 1976 - Descîntoteca
  • 1978 - Sărbători itinerante
  • 1979 - Ceramică
  • 1982 - Fîntîni în mare
  • 1984 - Drumul
  • 1987 - Apă vie, Apă moartă
  • 1989 - Ecuatorul și Polii
  • 1991 - Poezii alese de cenzură
  • 1994 - Traversarea
  • 1995 - Lulu Și Gulu-Gulu : Versuri pentru copii, ilustrate de autor
  • 1995 - Poemele tuturor tainelor
  • 1996 - Din grădina copilăriei - Culegere de poezii pentru elevii din clasele I-IV
  • 1996 - Moment poetic
  • 1996 - Poezii
  • 1997 - Puntea (Ultimele)
  • 1998 - Efectul de piramidă
  • 1973-1998 - La Lilieci (I-VI),
  • 2000 - Scrînteala vremii
  • 2000 - Încoronare
Gyermekkönyvek
  • 1966 - Unde fugim de-acasă? - Aproape teatru, aproape poeme, aproape povești
  • 1987 - Cocostircul Git-Sucit
  • 1998 - Diligența cu păpuși
  • 2016 - Se mută circul înapoi - antologie de poezii pentru copii
Regények
  • 1978 - Trei dinți din față
  • 1982 - Viziunea vizuinii
  • 1999 - Japița
Drámák
  • 1968 - Iona
  • 1970 - Paracliserul
  • 1974 - Setea muntelui de sare
  • 1976 - Matca - Piesă în trei acte
  • 1980 - Teatru (Răceala, A treia țeapă)
  • 1984 - Ieșirea prin cer (Iona, Paracliserul, Matca, Pluta Meduzei, Lupoaica mea, Există nervi, Răceala, A treia țeapă)
  • 1992 - Vărul Shakespeare și alte piese (Luptătorul pe două fronturi, Casa evantai, Vărul Shakespeare)
  • 1994 - Desfacerea gunoaielor
Publicisztika
  • 1969 - Teoria sferelor de influență
  • 1975 - Insomnii - Microeseuri
  • 1976 - Starea de destin
  • 1985 - Ușor cu pianul pe scări : Cronici Literare
  • 1997 - Biblioteca de poezie românească
  • 1999 - Jurnal - Romanul Călătoriilor I-VII
Műfordítások
  • 1969 - Lisandro Oterro, "Situația"
  • 1969 - Borisz Paszternak, "Lirice"
  • 1985 - Tratat de inspirație
  • 1987 - Justo Jorge Padron, "Gazela de apă"
  • 1993 - Vasko Popa, "Sare de lup"
  • 1996 - Tan Swie Hian, "Flori de prun"
  • 1999 - Andrei Belîi, "Petersburg"
Egyéb
  • 2003 - Săgeți postume : epigrame, fabule, parodii, versuri, proză scurtă
  • 2004 - Bile și cercuri
  • 2005 - Între linii
  • 2018 - Jurnal de zi si poezii din perioada studiilor liceale
Magyarul megjelent kötetei
  • Hideglelés: két dráma. Ford., utószó Zirkuli Péter. Budapest: Európa. 1967
  • Ikaruszosdi: versek. Vál. és ford. Balogh József. Bukarest: Ifjúsági. 1968
  • Együtt álmodunk: Marin Sorescu válogatott versei. Ford., utószó Szemlér Ferenc. Budapest: Európa. 1971
  • Kerámia: versek. Ford. Balogh József. Bukarest: Albatrosz. 1975
  • Hideglelés; Anyaöl: két dráma. Ford. Kántor Erzsébet, Zirkuli Péter, utószó Zirkuli Péter. Budapest: Európa. 1980
  • Kéményeink füstje: versek. Vál. és ford. Éltető József. Bukarest: Kriterion. 1980
  • Egyszer repülni akartam... Ford. Szávai Géza. Bukarest: Creangă. 1982
  • Papirorkán: Versek. Ford. és vál. Farkas Árpád. Bukarest: Kriterion. 1987
  • Kábulat. Vál., előszó Kovács András Ferenc; ford. Balogh József et al. Bukarest: Albatrosz. 1987

Kitüntetései szerkesztés

  • 1966: a Romániai Írószövetség költészeti díja[2]
  • 1968: a Romániai Írószövetség drámairodalmi díja[2]
  • 1968: a Román Akadémia díja[3]
  • 1970: „Napoli ospite” költészeti díj[3]
  • 1970: a Román Akadémia drámairodalmi díja[3]
  • 1973: a Romániai Írószövetség költészeti díja[2]
  • 1974: a Romániai Írószövetség drámairodalmi díja[2]
  • 1977: a Román Akadémia díja[3]
  • 1978: a Romániai Írószövetség drámairodalmi díja[2]
  • 1978: a firenzei Accademie delle Muse „Le Muse” díja[30]
  • 1983: Fernando Riello nemzetközi költészeit díj, Madrid[31]
  • 1991: Herder-díj[3]
  • 1996: Bukarest díszpolgára[32]
  • 1996: Craiova díszpolgára[33]

Emlékezete szerkesztés

Szülőfalujában emlékházat rendeztek be tiszteletére.[34] A craiovai Nemzeti Színház(wd) 2005 óta az ő nevét viseli.[35] Szintén róla nevezték el a craiovai művészeti középiskolát.[36] 2007-ben a stockholmi Román Kulturális Intézet megalapította a Marin Sorescu-díjat(wd), amelyet évente ítélnek oda olyan svéd írónak, aki munkásságával különböző kultúrák között közvetít.[37]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f Dicționar de literatură română. Coord. Dim. Păcurariu. București: Univers. 1979. 370. o.  
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Camelia Sinca: Marin Sorescu – viața și operele scriitorului român contemporan. www.libertatea.ro (2021. február 11.) (Hozzáférés: 2024. április 3.)
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Razvan Moceanu: PORTRET: Marin Sorescu – povestea celui mai mare dramaturg român postbelic, căzut în uitare. www.radioromaniacultural.ro (2021. december 8.) (Hozzáférés: 2024. április 3.)
  4. ↑ Ki árulja a köynvet? Korunk, XXXI. évf. 1. sz. (1972. január)
  5. ↑ Ritoók János: Berlin, 1974. szeptember. Korunk, XXXIV. évf. 1–2. sz. (1975) 83. o.
  6. ↑ Gabriel Andreescu: A jóga a kommunizmusban. 2000, (2010. november)
  7. ↑ a b "Medeea Stan: Marin Sorescu, între lumini literare şi umbre politice: complotul care i-ar fi compromis Nobelul şi fatidicul pariu pe Iliescu. Adevarul, (2020. szeptember 18.)
  8. ↑ Marin Sorescu: Kerámia. Ford. Balogh József. Bukarest: Albatrosz. 1975. 138. o.  
  9. ↑ a b Zirkuli Péter: Marin Sorescu. Tiszatáj, XXXI. évf. 8. sz. (1977) 59–60. o.
  10. ↑ Costin Tuchilă: Marin Sorescu. Leviathan, (2024. február 29.)
  11. ↑ Ion Pachia Tatomirescu: Poezia paradoxist-cosmologică a lui Marin Sorescu. Noi nu, (2010. június 27.)
  12. ↑ Tallózás / Az 1967-es irodalmi esztendő (Gazeta literară, 1967. 52.). Korunk, XXVII. évf. 2. sz. (1968. február)
  13. ↑ Index Translationum. www.unesco.org (Hozzáférés: 2024. április 6.)
  14. ↑ Adina Bocai: Premiul "Mehmet Niyazi", adjudecat de un literat care i-a tradus în turcă pe Arghezi și Sorescu. cugetliber.ro (2010. december 6.) (Hozzáférés: 2024. április 6.)
  15. ↑ Sorin Șerb: Jitka Lukešová: Limba română, o iubire de-o viață. romania.europalibera.org (2019. július 10.) (Hozzáférés: 2024. április 6.)
  16. ↑ Ion Jianu: Sorina Sorescu, preşedinta Fundaţiei „Marin Sorescu“: Sorescu, cel mai tradus și publicat scriitor român în străinătate. Gazeta de Sud, (2015. december 8.)
  17. ↑ Dan Lupescu: MARIN SORESCU - Portret stroboscopic. ecreator.ro (2018. május 1.) (Hozzáférés: 2024. április 6.)
  18. ↑ Romanian writer’s poem, displayed in London subway trains. www.romania-insider.com (2020. január 17.) (Hozzáférés: 2024. április 6.)
  19. ↑ a b c Daniel Cristea-Enache: Teatrul lui Sorescu. Drama absolută (I). România literară, 36. sz. (2000)
  20. ↑ Bodó Márta: Jónás, a halász. romkat.ro (2019. július 2.) (Hozzáférés: 2024. április 6.)
  21. ↑ Méhkirálynő. nemzetiszinhaz.ro (Hozzáférés: 2024. április 6.)
  22. ↑ Karácsonyi Zsolt: A látható szereplőtől a láthatatlanig. Történelemszemlélet és drámakoncepció Páskándi Géza és Marin Sorescu történelmi drámáiban. Látó, XX. évf. 7. sz. (2009. július)
  23. ↑ ELTE Rádiójáték Adatbázis. radiojatek.elte.hu (Hozzáférés: 2024. április 6.)
  24. ↑ Pictură de Marin Sorescu, într-o expoziţie deschisă la Bucureşti. cvlpress.ro (2018. január 17.) (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  25. ↑ Marin Sorescu – un „Prometeu dezlănțuit”. memorieculturala.ro (2024. február 26.) (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  26. ↑ Maria Magdalena Crisan: Pictura lui Marin Sorescu. www.observatorcultural.ro (2007. március 15.) (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  27. ↑ a b Marin Sorescu, pictorul. zilesinopti.ro (2012. május 17.) (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  28. ↑ Viorel Forțan: Marin Sorescu – pictor. Gazeta de Sud, (2011. március 1.) Hozzáférés: 2024. április 7.
  29. ↑ Marin Sorescu. bjteleorman.ro (2023. február 8.) (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  30. ↑ Firenze Premio "Le Muse". patrimonio.archivioluce.com (1978. június 21.) (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  31. ↑ Marin Sorescu, poeta. El Pais, (1996. december 10.)
  32. ↑ Hotărârea nr. 163/1996. hcl.usr.ro (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  33. ↑ Cetățeni de onoare ai Craiovei. www.primariacraiova.ro (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  34. ↑ Casa Memorială ”Marin Sorescu”. www.discoverdolj.ro (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  35. ↑ Teatrul Naţional “Marin Sorescu” din Craiova. e-theatrum.com (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  36. ↑ Liceul de Arte "Marin Sorescu". www.liceuldeartamarinsorescucraiova.ro (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  37. ↑ Sorescupriset. www.icr.ro (Hozzáférés: 2024. április 7.)

További információk szerkesztés

Versei magyar nyelven szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marin_Sorescu&oldid=27082433”